Kronos Mortus

Feliratkozás  Kronos Mortus hírcsatorna csatornájára  Kronos Mortus
metal e'zine
Frissítve: 52 perc 47 másodperc

Dreamshade – “Lightbringers” dalpremier

h, 11/30/2020 - 11:00

Miután november 27-én bejelentették a svájci melodikus metal titánok a várva várt új, teljes hosszúságú “A Pale Blue Dot” albumuk 2021. március 5-i megjelenési dátumát, a zenekar örömmel osztja meg az első dalát a “Lightbringers“-t.

https://youtu.be/jj1Vi3VjvkE

Ahogy az énekes Kevin Cali a dalszöveg mögötti ihletbe ad betekintést, egy a banda számára nagyon személyes üzenet rajzolódik ki. “2020-ban egy egyedi történelmi pillanatot élünk át, mikor is eltávolodunk egymástól, megtartjuk a távolságot és elveszítjük a kapcsolatot. Mindenki érzi a szükségét hogy visszatérjünk a fény felé és kitörjünk ebből a bezártságérzetből. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az első dal amit kiadunk az a “Lightbringers” lesz. Különleges dal számunkra. A karantén alatt írtuk és vettük fel. Tudtuk hogy egy olyan dallal akarunk visszatérni a rajongókhoz ami nagyot tud ütni, visszahozva és modernizálva sajátos “The Gift Of Life” lemezünk hangzását. Az eredmény egy pozitív, mély és lendületes dal feszes és ütemes riffekkel, de egyúttal meghintve hangulatos és elgondolkodtató pillanatokkal Dreamshade stílusában.

Egy érzelmi töltet ami egyenesen a szívedig hatol már az első meghallgatásra is. A címe magáért beszél. Hogyan jobban tudnánk visszahozni a reményt és erőt hallgatóságunkban mint egy ilyen hangulatú dallal? A szöveg arra szólítja fel napjaink generációit hogy gondoskodjanak egymásról és a minket körülvevő csodákról. Egyúttal hívja az ifjúságot a jövőn való gondolkozáson. Úgy érzem kötelesek vagyunk az életben az egyensúlyt megtalálni, hogy mindig jobbítsuk magunkat és hogy gondoskodjunk erről a kis kék bolygóról.”

Megjelenés dátuma: 2021. március 5.

Előrendelés: https://ffm.to/apalebluedot

A svájci (Luganó) banda 2006-ban alakult, a zenéjükre leginkább a rock/hardcore dallamos keveréke jellemző. A zenekar folyamatosan turnézott több kontinensen és új rajongók ezreit szerezte szerte a világon.

Kiadványaik:

  • To The Edge Of Reality EP (2008)
  • What Silence Hides (2011)
  • The Gift Of Life (2013)
  • Dreamers Don’t Sleep ‘single 2015
  • Vibrant ‎(2016)
  • Question Everything (2019)
  • A Pale Blue Dot (2021)

Tagok:
Kevin Calì – vokál
Fernando ‘Fella’ Di Cicco – gitár, vokál
Gian-Andrea Costa – basszusgitár
Luca Magri – gitár
Francesco ‘Fry’ Ferrini – dob

Disout – “Dissonance” szöveges videó premier

h, 11/30/2020 - 10:00

A lengyel Disout bemutatja legújabb “Dissonance” c. szöveges videóját.

A Disout kemény riffekkel kombinált modern metál. A Dissonance a zenekar készülő albumáról származik, amely 2021 elején jelenik meg.

Tagság:
Darek Dolny – ének
Mateusz Simiot – gitár
Jan Nowak – basszusgitár
Artur “Artie” Wozniak – dob

Gojira, Katatonia és a Machine Head rajongóinak ajánlott.

Link:
https://www.facebook.com/disoutofficial
https://www.instagram.com/disoutofficial
https://twitter.com/disoutofficial

Limitált Mayhem relikviával és saját CBD olajjal jelentkezik Csihar Attila

p, 11/27/2020 - 19:57

A legismertebb magyar extrém metal énekes, Csihar Attila nem sokáig tétlenkedett a pandémia okozta zeneipari stop után – saját kiadójánál hamarosan megjelenik egy igazi Mayhem relikvia, miközben piacra dobta első CBD olaját is.

„Közel 100 koncertem maradt el a COVID-19 miatt, a legújabb Mayhem lemezzel volt lekötve egy turné, de a Tormentorral és több, más projekttel is lett volna fellépésünk. Sok dolog viszont mostanában érett be, többek között a De Mysteriis Dom Sathanas elmaradt jogdíjai kapcsán az akkori kiadó ellen indított jogvitában is megegyezésre jutottunk.” – kezdi a történetet Csihar. Ahogy ismeretes, Attila 1993-ban közreműködőként részt vett minden idők egyik leghíresebb black metal lemezének felvételein, ugyanakkor soha nem részesült annak jogdíjaiból, hiába volt írásos bizonyítéka is a megegyezésről. 

A kiadó nagyot kaszált, Attila viszont évekkel később annyit tudott elérni egy csapat norvég ügyvéd segítségével, hogy limitált példányban kiadhassa azt az öt számot, amit anno a stúdióban ő maga rögzített kazettára a felvételek készítése során. Így született meg a “Life Eternal”, amely saját kiadójánál, a Saturnus Productionsnél jelenik meg december 7-én, jelenleg egy speciális merch csomagban előrendelhető.

„Nem vagyok az egészséges életmód bajnoka, hiszen évtizedek óta a legkeményebb rock and roll és metál életstílust élem, viszont mindig is úgy gondoltam, hogy ha sok buli ivászat stb. ára az, hogy romboljuk a szervezetünket, miért is ne kéne a másik oldalt is erősíteni, hogy visszaállítsuk az egyensúlyt. Ezért mindig is nagy figyelmet fordítottam a megfelelő vitaminok és kiegészítők fogyasztására is. Így jutottam el magához a CBD olajhoz is, amit évek óta használok.”

“Nem vagyok egy tétlen típus, már régóta megfogalmazódott bennem a saját CBD olaj terve, de idén tavasszal azt éreztem, most vagy soha!” – folytatja Csihar, aki nem csak a nevét adja az étrendkiegészítő-höz, az aratásban is részt vett.  Az elmúlt években széles körben elterjedt, hogy a THC-t nem tartalmazó kenderolajnak nagy szerepe lehet a rák megelőzésében, erősíti az immunrendszert, stresszoldó hatása van, segíti az emésztést, csökkenti az alvászavarokat, segíti a sérülések regenerációját – a kutatásokat ugyan még nem igazolták teljesen, de CBD egyre népszerűbb, Attila pedig pozitív tapasztalatai alapján döntött a saját márka elindítása mellett. A Life Eternal névre keresztelt olaj stílszerűen 6.66% CBD-t tartalmaz – Csihar a jövőben további termékeket is tervez.

Persze a zene sem marad ki az énekes mindennapjaiból, a Tormentorral új lemezen dolgoznak jelenleg is, az Electhrone – ahol Joey Jordison-nal, Zilahy Pistivel (Plasma Pool) valamint a Nysrok-kal (Alien Vampires, ex-Aborym) és Nightstalker-rel (Alien Vampires) zenél Csihar – is aktív lesz hamarosan, de tervben van egy Hiedelem album is, miközben egy kész Void Ov Voices anyag már a kiadásra vár. Az otthonában kialakult házi stúdióban Attila saját dalokon is dolgozik – de ahogy fogalmazott, azok sorsa még szó szerint a jövő zenéje.

Linkek:
https://www.facebook.com/attilacsiharofficial
https://www.instagram.com/attilacsiharofficial

NECROPHOBIC – Dawn of the Damned

cs, 11/26/2020 - 18:20

Az immáron 31 éves múltra visszatekintő svéd Necrophobic a 90-es évek eleje óta nagy kedvencem, az 1993-as debütáló nagylemezük, „The Nocturnal Silence” pedig szerény véleményem szerint alapmű az okkult atmoszférával átszőtt death/black metal stílusában. Régi rajongója lévén a hordának, mindegyik kiadványukat szeretem, egyik sem okozott csalódást az évek hosszú során, így természetesen nagy várakozással tekintettem az új anyag elé.

(Egyébként Joakim Sterner alapító-taggal/dobossal picivel több mint 3 évvel ezelőtt sikerült beszélgetnem épp itt, a Kronos Mortus hasábjain a „Pesta” megjelenése után, s idén októberben a blogomban Sebastian Ramstedt gitáros volt oly kedves és megosztotta a gondolatait velünk).

Mielőtt szót ejtenék a „Dawn of the Damned”-ről, engedtessék meg elöljáróban egy kisebb bevezető, ugyanis a Necrophobic tagságában komoly változások köszöntöttek be a „Womb of Lilithu” megjelenése után:

Nagy örömömre visszatért a csapatba Anders Strokirk énekes, valamint a pokoli gitáros-duó, Sebastian Ramstedt és Johan Bergebäck, tökéletes egységet alkotva Joakim Sterner dobossal és Alex Friberg basszusgitárossal. A 2017-es „Pesta” EP-t, majd a 2018-as „Mark of the Necrogram” sorlemezt ezen felállás készítette el, utóbbi alkotás az egyik kedvencem volt abban az évben. 2019-ben ismét egy kisebb tagcsere történt a svédeknél, Alex helyére Allan Lundholm (Interment, Moondark) érkezett a basszusgitáros-posztra.

Mindezek után a svéd black/death metalosok nekiláttak a dalok írásának: Sebastiantól értesültem arról, hogy az új nagylemez nótáit és szövegeit javarészt ő írta, rendkívül személyes indíttatással bír számára a „Dawn of the Damned”.

A Necrophobic, semmit nem bízván a véletlenre, 3 single-t is megjelentett a nagylemez beharangozójaként idén, sorrendben így következnek: „Mirror Black” (7” vinyl, július17. ), „The Infernal Depths of Eternity” (augusztus 28.) és végül, de nem utolsósorban a „Devil’s Spawn Attack” (október 1.)

Már a „Mirror Black” videója nézése/hallgatása során konstatáltam, hogy minden kétséget kizáróan egy erős black/death, káprázatos szólókkal tűzdelt atmoszférikus, ugyanakkor lehengerlő albumot jelentet meg a Necrophobic, s miután októberben sikerült beszereznem a teljes nagylemezt, ki sem vettem a lejátszóból egy jó darabig… a teljes játékidő majd 48 perc és 10 módfelett gondosan megkomponált death/black himnuszt tartalmaz. Nem is igazán tudnék kiemelni kedvenc szerzeményt, mert mindegyik nagyon tetszik, a hab a tortán pedig a Schmier mester vendégeskedése a „Devil’s Spawn Attack”-en.

A „Dawn of the Damned” producere Fredrik Folkare (Unleashed, Firespawn, Dead Kosmonaut) volt, a borítót pedig Kristian Wåhlin/Necrolord készítette el az okkult triptichon utolsó darabjaként (érdemes jobban szemügyre venni a „Darkside” és a „Mark of the Necrogram” albumok festményeit).

Ha a Trident „North” nagylemezéről azt írtam, hogy az év Blackened Death metal produktuma számomra, akkor hozzátenném, hogy a Necrophobic új alkotása bátran felsorakozik mellé, a pontszám pedig egy hatalmas 10-es a „Dawn of the Damned”-re…

Kiadó: Century Media Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Death / Black Metal
Weboldal: www.necrophobic.net

Tracklist:

  1. Aphelion
  2. Darkness Be My Guide
  3. Mirror Black
  4. Tartarian Winds
  5. The Infernal Depths of Eternity
  6. Dawn of the Damned
  7. The Shadows
  8. As the Fire Burns
  9. The Return of a Long Lost Soul
  10. Devil’s Spawn Attack

Pontszám: 10

FATES WARNING – Long Day Good Night

cs, 11/26/2020 - 18:03

Számomra mindig külön ünnep egy új Fates Warning lemez megjelenése. Akármi vár is rám, abban biztos lehetek, hogy hetekre le fog kötni az ismerkedés. Továbbá azt is tudom, hogy garantáltan megtérül majd a ráfordított idő, energia. Szerény véleményem szerint ez a banda is azok sorát erősíti, akik sohasem adtak ki fércmunkát a kezük közül. Egyszerűen nincs rossz lemezük. Állítom ezt annak fényében, hogy inkább a Perfect Symmetry-től fölfé kerülnek ki a lejátszóm leggyakoribb vendégei. Megalakulásuk óta nagy utat jártak be. A korai heavy power-t váltotta a jóval agyasabb progresszivitás, majd kijött két „rádióbarátabb” lemez a Parallels és az Inside Out képében. Az ezredforduló őket is gondolkodásra késztette, hogy merre tovább, mivel a zenei színtér igencsak megváltozott körülöttük. Ray Alder énekes az Engine projct-je kapcsán kóstolt bele a modernebb, indusztriális hatású muzsikákba. Jim Matheos mester pedig a második, egyébiránt fantasztikusan sikerült, de visszafogott hangulatú szóló lemezén dolgozott. A 2000-es megjelenésű Disconnected ezek összességeként egy részben útkereső, de nagyon is tudatos lépés volt egy modern hangzású, ennek megfelelően komorabb, ridegebb érzésvilágú Fates Warning felé. Az elején kicsit nehezen alakult a barátkozásunk, de mára legalább akkora kedvenc, mint az összes többi. Azóta talán kisebb meglepetésekkel, de továbbra is kimagasló minőségű dalok, lemezek születnek a műhelyükben. Szinte végig többesszámot használtam velük kapcsolatban, de lényegében Jim Matheos itt a fő dalszerző. Zseniális kompozíciós képessége, dallamérzékenysége abszolút kiemelendő. Hogy mégis valódi zenekarként kell tekintenünk rájuk, az a nem akármilyen képességű zenésztársak miatt van. Ray Alder varázslatos hangja, emlékezetes melódiái, Joey Vera fifikás bőgőfutamai önmagukban is hatalmasat dobnak a produkción. Mark Zonder dobisten-t sokáig visszasírtam 2005-ös távozásával, de ma már önmagamnak is be kell vallanom, hogy a helyére érkező Bobby Jarzombek határozottan felnőtt elődjéhez, sőt!

A Long Day Good Night tehát a 13. lemez a sorban, ami nagyon szép teljesítmény ilyen magas színvonalon. Persze fölmerül a kérdés, hogy miben más ez a lemez a többitől? Mik azok a karakterjegyek, amik meghatározzák az új anyagot? Először is, nekem Ray nagyívű énektémáin akadt meg a figyelmem. Az utóbbi időkben kicsit nehezebb dallamokat hozott, amik csak sokadik hallgatásra álltak össze, de most annyira fogósak, szívrepesztő mélységűek, hogy ezzel majdnem a Parallels mega slágereit is képes volt megidézni néhol. A tónus viszont továbbra is sokkal sötétebb, melankolikusabb. Úgy látszik, ebből már nem engednek fel, de én lennék az utolsó, akinek ez valaha is problémát okozna. Egyfajta summázatnak érzem az albumot, ahogy visszatekintenek vele az egész eddigi munkásságukra. Valahogy minden korszakuk megjelenik itt-ott, de csakis az íz, nincs szó újra hasznosításról. Erre egyáltalán nem is lenne szükség, hiszen kreativitásuk forrása továbbra sem szándékozik kiapadni.

A The Destination Onward egy ambient-es meditatív résszel készíti fel a hallgatót erre a komplex, monumentális utazásra. A megszólalás kristálytiszta. Ahol kell ott szellős, minden hangszer lélegezni tud, máskor meg iszonyat súllyal temet maga alá, vagy csinálja szét az agyat a szólamrengeteg. Jim Matheos nem fél a slágerektől, de a végletekig összetett megoldásoktól sem. Szerencsére mentes a zenei öncélúságtól, így csak annyit játszik, ami az adott témához szükségeltetik. A komplexitás inkább a bonyolult érzelmi, gondolati formákat hivatott támogatni. Az ilyen hozzáállás határozottan ki tudja vívni a szimpátiámat, a Dream Theater viszont pontosan itt bukik el nálam sajnos. Hiába adok nekik esélyt újra és újra, pedig valamikor még ők is ismerték a receptet úgy a Six Degrees-ig bezárólag. Na, de menjünk is tovább! A Suttered World talált nálam be elsőként a lemezről. Zaklatott ritmusai után egy hidegrázós refrénben csúcsosodik ki. Ilyet utoljára tényleg csak a Parallels-en halottam tőlük. Hatalmas! Alone We Walk valahogy az Engine stílusát hozza. Erre az érzetre csak rásegít a sok kísérő effekt. Now Comes the Rain egy jó értelemben vett klasszikus Warning sláger. Ray elemében is érzi magát egyből. Amúgy is minden tiszteletem az övé, hogy az enyhén szólva sem egyszerű alapokra bármikor képes fogós éneket hozni. The Way Home, ha lehet, még intimebb közelségbe húz magához. Itt még a kései Pink Floyd szellemét is sikerült megidézni. Később persze itt is átveszi a helyet az őrület jazzel, követhetetlen ütemekkel. Under the Sun! Uram atyám, ez már megint mekkora dal! Elképzelni sem tudom, hogy honnan a fenéből szednek még elő ilyen melódiákat ennyi albummal a hátuk mögött. Annyira kerek, jól megírt, hogy az tanítani való. A Scars az a pont, ahol a maradék tárgyilagosságom is végleg felőrlődik. Oda se neki! Úgy sem kedvelem a száraz „zeneszakértőket”, akik apró kis mérlegeiken határozzák meg egy lemez értékeit. Én szeretem a zenét, élem a zenét. Ez pedig sosem tesz jót az objektivitásnak, de kit érdekel! Szóval a Scars groove-jai kivédhetetlenek. Pulzál, vergődik benne az életerő. Begin Again egy kicsit enged a szorító hangulatból. Amolyan lazább grunge szerű dal. A Soundgraden írt hasonlókat annak idején. Ez a látszólagos feloldás csak egy ügyes trükk azonban, hogy felvezesse a When Snow Falls törékeny mélységét. Finoman hangszerelt, csöndes, teres. Talán botorság, de egy csipet Katatonia utánérzésem támad tőle. A Liar egy újabb engedélyezett levegő vétel. Nálam viszont ez működik a legkevésbé a lemez kontextusában. Nincs vele semmi baj különben, csak én itt már nem kívánok több felengedést, sokkal inkább lehatolni a harmóniák feneketlen mélységébe. A Glass Houses egy rövid játék idejű erődemonstráció pattogós ritmusokkal, remek refrénnel és… Igen! Elérkeztünk a lemez legprogresszívabb szerzeményéhez, ami a maga 12 percével mindenkinek teret biztosít az örömzenéléshez. Joey Vera végig nagyon izgalmas, érdekes dolgokat hozott, de csak ebben a számban van igazán lehetősége kiállni a rivalda fénybe. Amit minden szégyenlősség nélkül ragyogóan meg is old. Bobby Jarzombek-et már dicsértem korábban Zonder kapcsán, de itt is meg kell említeni, milyen félelmetes magabiztossággal tartja kezében a feszes, szerteágazó ritmusokat. Öröm hallgatni, ahogy rácsap a pergőre aztán végigszáguld a tamokon. A hangmérnök nagyon kedvezett neki a keverésnél. Dinamikus, tisztán kivehető minden taktus. Nehéz megfelelően lezárni egy ilyen albumot, de a The Last Song tökéletesen megoldja ezt is. Egyszerűen csilingelő akusztikus dal Jim finom akkordbontásaival és Ray igéző énekével. Csodálattal és hálával adózom nekik ezért az újabb remekműért!

Azt hiszem idén nincs siránkozni valója a prog. metal rajongóknak. Előszőr a Psychotic Waltz tért vissza egy több mint méltó lemezzel, aztán a Conception és a Pain of Salvation is rendesen odatette magát lehengerlő produkciókkal. Az év végére a Fates Warning is megérkezett, hogy újra letegye védjegyét az igényes, minőségi zene oltárán. A címből és az utolsó dalból következtetve csak remélni merem, hogy nem az utolsó találkozásunk.

Kiadó: Metal Blade Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Progressive Metal
Weboldal: http://fateswarning.com/

Tracklist:

  1. The Destination Onward
  2. Shuttered World
  3. Alone We Walk
  4. Now Comes the Rain
  5. The Way Home
  6. Under the Sun
  7. Scars
  8. Begin Again
  9. When Snow Falls
  10. Liar
  11. Glass Houses
  12. The Longest Shadow of the Day
  13. The Last Song

Pontszám: 10

In Malice’s Wake – “Gehenna” videopremier

sze, 11/25/2020 - 15:00

“Már a kezdetekkor látható volt, hogy a “Gehenna” lesz az album zárója. A szám lehengerlő sötétsége mintha valami összegzés lenne, ami magába foglalja az összes megelőző dal lényét. Mindezek mellett nagyjából 50/50 arányban oszlik meg a Leigh és én munkám benne, ami ritkaság, hiszen a dalokat általában mindig egyikünk írja. Ez egy hatalmas összefogás volt a banda részéről.  Ezzel a dallal zártuk az albumot, ez a hosszú dal adja a hosszú lemezborító alapját is, és nagyon büszkék vagyunk rá. Remélem mindenkinek tetszeni fog! – Shaun Farrugia

A “The Blindness of Faith” világszerte november 13-án jelent meg digipak CD és digitális formában. Az előrendelhető csomagok széles választéka, beleértve az új ruházatok nagy választékát, már elérhető az alábbi linkeken keresztül.

Tracklist

  1. The Blindness of Faith
  2. Graven Image
  3. See the Light
  4. Religious Holocaust
  5. Unbound Sinful Light
  6. Houses of God
  7. To Die As One
  8. Into the Outer Darkness
  9. Ritual Slaughter
  10. Gehenna

Tagság:
Shaun Farrugia – Vokál / Gitár
Leigh Bartley – Gitár
Karl Watterson – Basszusgitár
Mark Farrugia – Dob

DEMONICAL – World Domination

v, 11/22/2020 - 07:29

Már csak attól, hogy svéd halál metál, sokunk fejében pavlovi reflexként azonnal meg is szólal a jó öreg HM2-es torzító csutkára tekert hangja. Nem kis szó, hogy az egész műfajon belül sikerült egy csakis erre a területre vonatkozó arculatot kialakítani, ennek minden pozitív és negatív vonzatával. Persze, a hangzás önmagában még kevés az üdvösséghez, hiszen erős, jól megkomponált dalok nélkül mit sem ér az egész. Az már szinte bizonyos, hogy az Entombed örökérvérnyű Clandestine lemezét már soha senki nem lesz képes megfosztani a tróntól, de még csak fenyegetni sem. Azt a csodát olyan mágia lengi körül, hogy az valóban egyszeri és megismételhetetlen. Így jobbára marad a Left Hand Path, mint örök „inspiráció”, mert az legalább még megfejthető. Ilyen nemzeti örökséggel és miliőben alkot tehát jelenlegi alanyunk is, a Demonical.

Mindig is kedveltem ezt a csapatot, mert az alapnak mondható megszólaláson túl átitatja zenéjüket egy jóféle drámaiság. Időközben pedig megtanultak egyre jobb és fogósabb dalokat írni. Nem túl nagy a variációs tárház, szólók terén sem kényeztetnek, de amit beletesznek egy-egy számba, az garantáltan emlékezetes.

A My Kingdom Done teketóriázás nélkül csap a lovak közzé, azonnali főbólogatásra késztetve a láncfűrészelős zenék híveit. Remek nyitónóta. Csak semmi túlbonyolítás kérem, így kell ezt csinálni! Sverker Widgren óta már a második énekest fogyasztják Christofer Säterdal személyében, aki nagyon jó választásnak bizonyult, bár én Alexander Högbom teljesítményébe se tudtam belekötni a Chaos Manifesto-n. A Hellfire Rain kezdése talán kissé túlzottan is emlékeztet a ’Revel in Flesh’ központi riffjére, de amúgy teljesen rendben van. Újabb klasszikus svéd halál durvulat. Az Aeons of Death egy középtempós himnusz jó sok duplázóval, kiváló hangulattal. Még egy igazán király szólót is kanyarítottak rá. Nem hiába ez a legnagyobb kedvencem a lemezen. A Thin Darkness egy elég szigorú darab, főleg a középtájon érkező ultrasúlyos belassulással. A We Stand as One is híven ápolja a hagyományokat. Ebben egy kis blast beat is felüti a fejét vijjogó gitárok kíséretében. A Victorious úgy indul, mint egy Bathory szám. Nekem konkrétan az Enter The Eternal Fire ugrott be elsőre. Nagyon epikusra vették, ami plusz a dallamoktól és mega refréntől már kicsit átbillenti őket a göteborgi iskola művelőihez. Mivel ezt a melodikus vonalat sohasem szíveltem, ez is megfeküdte kicsit a gyomrom. Aki viszont szereti az ilyet, pont ez a dal lehet az egyik kulcs a lemezhez. Ízlések és pofonok, ugyebár!

És akkor most elérkeztünk a lemez legmegosztóbb dalához a Slipping Apart képében. Az ének oroszlánrészét Nils Patrik Johansson (Astral Doors) jegyzi, Cristopher csak a refrénben hörgi a magáét, tessék-lássék módon. Balladisztikus hangnem, kacifántos szóló, tiszta ének. Mondanom sem kell, hogy rendesen kilóg a sorból. Nos, ha önmagában vesszük, ez egy teljesen korrekt szerzemény, Nils hangját is kifejezetten kedvelem. Szép is jó is meg minden, csupán azt nem értem, hogy ez a szám mit keres az albumon. Ha a Slayer is képes volt levezényelni egész karrierjét egyetlen nyamvadt ballada nélkül, akkor egy svéd death metal zenekarnak se lenne rá sok szüksége. Annyira megbontja az addigi egységet, hogy az utolsónak érkező szintén old school bomba, a Calescent Punisment sem tudja már visszaállítani a rendet.

Több kérdés felmerül itt. Mi volt ezzel a cél? Nem egy Ep-re tették rá, hogy: „Na, lett egy ilyen számunk is”, hanem kifejezetten erre készítettek video-t. Közvélemény kutatásnak szánták volna, hogy mit szól egy esetleges irányváltáshoz a nagyérdemű? Belefáradtak a hagyomány őrzésbe? Lehet, hogy túlzóak a következtetéseim, de végig gondoltam több verziót, és valahogy sántít a dolog. Na, mindegy, nincs okom még pálcát törni fölöttük. A következő anyagnál bizonyára mindannyian okosabbak leszünk. Nekem egyelőre csak az a gondom, hogy csorbul az amúgy sem túl hosszú lemez összképe. Ilyen szempontból a Chaos Manifesto sokkal jobban teljesített. Pontszámom, egy erős 7-es.

Kiadó: Agonia Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Death Metal
Weboldal: www.demonical.net

Tracklist:

  1. My Kingdom Done
  2. Hellfire Rain
  3. Aeons of Death
  4. The Thin Darkness
  5. We Stand as One
  6. Victorious
  7. Slipping Apart
  8. Calescent Punishment

Pontszám: 7

Königreichssaal – Der Kreuzweg (Official Track Premiere)

h, 11/16/2020 - 16:00

A Cult Of Parthenope kiadó bemutatja a lengyel black metalos Königreichssaal új dalát, a “Der Kreuzweg“-et, amely a “Witnessing The Dearth” című december 12-én megjelenő albumról származik.

PRE-ORDER: https://bit.ly/38H7suW

“Witnessing The Dearth” Tracklist :
1. Ostium 
2. Der Kreuzweg 
3. No Light 
4. Ladder To Ego 
5. Force Majeure 
6. Stray Dogs 
7. Bez Czasu, Bez Boga, Bez Was

A lengyel black metálos Königreichssaal legújabb grandiózus nagylemeze, a “Witnessing The Death” az emberi faj jelenlegi, rútsággal és halállal tűzdelt hanyatlását mutatja be, dalszövege pedig a vallásokat kritizálja, azon belül is leginkább a keresztény tébolyultságot.

Olyan szokványostól eltérő avantgardisták művei által inspirálva mint a Kriegsmaschine és Deathspell Omega, lehengerlő hangulatú hangzásukat a dalírással szemben tanúsított, atonális felütésekkel, találékony ütemekkel és disszonáns hangokkal vegyített unortodox hozzáállásuk formálja, kikerekítve az előbb említett “hagyományos” black metál részleteket.

Az albumot Haldor Grunber keverte és készítette a Satanic Audio-ban, a borítót pedig Izabela Grabda készítette.

Megjelenés: 2020. december 12. – Cult Of Parthenope

Crawling Chaos – “Ishnigarrab, Or The Awful Offspring Of The Goat” (Lyric Video) premier

p, 11/13/2020 - 12:00

Az olasz death metalt játszó CRAWLING CHAOS 2020. november 20-án kiadja új “XLIX” albumát a Time To Kill Records-on keresztül.

Az “XLIX” egy koncept album, amely a “The Prince” alapján készült, Niccolò Machiavelli által a XVI. században írt híres könyvből, a neves olasz producer, Simone Mularoni készítette.

A trónhoz és teljhatalomhoz vezető útja során a Herceg, a legfelsőbb uralkodó, ráerőlteti akaratát a világra, hogy létrehozzon egy idilli Utópiát. A káoszt renddel felváltani akaró megszállottsága és elkövetett szörnyűséges tettei azonban csak óramű pontossággal végrehajtott lépések, melyeket valaki – vagy valami – irányít a kozmikus sakktábla széléről. Az ismeretlen visszhangzik belőle, hallja az Ő hangját legbelül… mindenki Shub Niggurath gyermeke.

A CRAWLING CHAOS-t az olaszországi Emilia-Romagna városában, Riminiben alapították. 2009 januárjában a zenekar kiadta első, otthon felvett EP-jét, a “Goatsuckers” -t. Az EP sok pozitív kritikát kapott a metal médiától, elsősorban promóciós célokra készült.

A következő években a zenekar mélyen belemerült az új zene írási folyamatába. 2012 decemberében a zenekar felvette első teljes hosszúságú “Repellent Gastronomy” -ját a Domination Studios-ban. A lemezt Simone Mularoni készítette és keverte össze, 2013 novemberében jelent meg a Memorial Records kiadónál.

A “Repellent Gastronomy” nagyszerű fogadtatása, a sok nemzetközi metal weblap által dicsért mű nyomán fellendült az együttes élő tevékenysége: 2013 és 2016 között a CRAWLING CHAOS tucatnyi koncertet játszott szerte Olaszországban, támogatva a nemzetközi fellépéseket, például a Suffocation, The Monolith Deatchult, Havok, Skeletonwitch, Hideous Divinity, Necrosy, Dark Lunacy és még sok más zenekarokkal.

2019 decemberében a zenekar újból belépett a stúdióba, hogy felvegye második teljes hosszúságú “XLIX” című albumát, amelyet Machiavelli hírhedt könyvéből, a “The Prince” -ből ihletett. A lemezt ismét Simone Mularoni készítette.

“XLIX” tracklist:

01. My Golden Age
02. The Prince Is Here
03. Block And A Bloody Knife
04. 49th, Or The Law Of Desperation
05. Ishnigarrab, Or The Awful Offspring Of The Goat
06. Covered In Debris
07. Doom Of Babylonia

Tagok:

Manuel Guerrieri – “MG” – gitár, vokál
Andrea Velli – “Shub” – gitár, háttérvokál
William Leardini – “Will” – basszusgitár
Edoardo Velli – “Yog” – dob

facebook.com/crawlingchaosit
crawlingchaos.bandcamp.com

Rém – megjelent a “Zala” szöveges videoklip

cs, 11/12/2020 - 17:17

A Zala című nóta, amely az első, Berek című RÉM lemez záró tétele lett, ha zeneileg nem is, de szövegileg a talán a leginkább hivatott arra, hogy átadja azt az atmoszférát, melyet az anyag képviselni fog. A lemez egészét tekintve megmaradt a korábbi középtempós gyalulás, amelybe 1-2 gyorsabb nóta is beékelődik majd, amelyek közül az alábbi Zala című tétel az egyik. Ahogy az első, Poklade című EP esetében, úgy itt is igyekeztem a zenei és a szövegvilággal egy olyan hely szépségét megfogni és átadni, amely rendkívül nagy hatással volt rám. Ez pedig a Berek esetében Zala megye és a téli Kis-Balaton környéke. Megannyi csodálatos hely, szokás és kulturális érték vesz körbe minket, melyekre méltán lehetünk büszkék. Bátran merem állítani, hogy a Kis-Balaton és környéke hazánk egyik legcsodálatosabb tájegysége és Fekete István Téli Berek című regénye pedig 20. század egyik legfontosabb ifjúsági irodalmi mérföldköve.

A fenti dalban hallható Szép Zalában születtem című népdalbetét feléneklésére Leirut kértem fel, mert úgy éreztem, hogy ezek a sorok csak egy zalai származású ember szájából lehetnek igazán hitelesek. A végeredmény úgy gondolom, hogy őszinte kinyilatkoztatása lett mindannak, amit a lemez és a Kis-Balaton kapcsán érzek.

A lemez megjelenése várhatóan a tél folyamán várható, amelyen Leirun kívül mások is szerepelnek majd, de személyük egyelőre még maradjon titok. Tervek szerint a digitális megjelenést követően a Noctis Sonos Records gondozásában a jövő év elején CD-n is napvilágot láthat majd a lemez.

RÉM

BORN FOR BURNING – The Ritual

p, 11/06/2020 - 07:31

Mickael Broberg többek között a svéd dallamos death/black metalt játszó Unanimated-ből valamint a zúzós thrash metalt képviselő, azóta már feloszlott Celestial Pain-ből lehet ismerős sokak számára.

Az Unanimated-del kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy jelen állás szerint stúdióban dolgoznak, úgyhogy remélhetőleg hamarosan érkezik majd tőlük a negyedik nagylemez és mivel a legutóbbi anyaguk, a 2018-as „Annihilation” EP bejött nekem, kíváncsian várom, milyen lesz az új LP.

Micke az Unanimated-beli tevékenysége mellett többféle egyszemélyes-projectben érdekelt, a Born For Burning az egyik, továbbá megemlíteném még a Massive Destruction-t (melyet Metal Mike-ként jegyez, s egyenes folytatása a Celestial Pain-nek) és a Contempt Of The Light-ot. A felsoroltakon kívül a Daemonium Regni, The 13th Passenger, The Demon’s Way elnevezésű egyszemélyes bandák is hozzá köthetők. (Ez utóbbiakat, úgy vettem észre, jelenleg pihenteti, így csupán annyi hozzáfűznivalóm van, hogy a Daemonium Regni a death/black metal vonalon mozgott, a két másik csapat (The 13th Passenger, The Demon’s Way pedig a stoner rock/psychedelic metal vonalat erősítette/erősíti.

Ha minden igaz, sikeresen felsoroltam az összes szóló-zenekarát, akiket esetleg érdekel, mindegyik általam megnevezett csapatától van fenn a YouTube-on pár nóta, érdemes belefülelni…

Visszakanyarodva a Born For Burning-re: Micke Broberg a blogomnak adott 2013-as interjújában elmondta, hogy már a korai 90-es években foglalkoztatta a gondolat, mely szerint elindít egy, a korai Bathory hatása alatt álló zenei projectet. Miután az utóbbi évek során meg is valósította ezen elképzelését, 2014-ben a svéd Critical Mass Recordings jóvoltából kibocsátott egy EP-t „Born For Burning” címmel. Ezt követően Micke írogatta, csiszolgatta az újabb dalokat, míg végül tavaly október 25-én szintén a Critical Mass Recordings gondozásában megjelent „The Ritual” néven egy teljes nagylemez 8 számmal és majd’ 39 perc játékidővel. Bathory-fanatikusok számára nem mondok újat, hogy a Born For Burning elnevezés Quorthon mester (R.I.P.) hasonló elnevezésű szerzeményéből fakad és Micke egyszemélyes projektumának vérvörösbe burkolt „The Ritual”-ja pedig majdhogynem teljesen megegyezik a nagy előd The Return” című örökbecsű alkotásával…

Azt mindenképp ki szeretném hangsúlyozni, hogy Mickael Broberg nem egy szimpla Bathory-kópiát akart létrehozni, hanem voltaképpen Quorthon munkássága előtt szerette volna leróni a tiszteletét black metalos kompozícióival, ami, szerény véleményem szerint kiválóan sikerült is neki. Minden hangszert jómaga játszott fel, ahogy a dalszerző és a nagylemez producere úgyszintén ő volt, s a hangzás is meglehetősen kegyetlenül nyersre sikeredett (itt ezt jó értelemben értem), a 80-as évek korai Bathory-jához igazodva.

Amint már említettem, Micke fő célja a teljes tiszteletadás volt ezzel a lemezzel, ezt én így is tekintettem az album hallgatása során, s ennek fényében maximálisra értékelem a teljesítményét, végül itt ragadnám meg alkalmat, hogy megköszönjem neki az elküldött, dedikált bakelitet.

Bathory-rajongóknak pedig azt javaslom, hogy tegyenek egy próbát a Born For Burning:„The Ritual” LP-jével…

Kiadó: Critical Mass Recordings
Kiadás éve: 2019
Stílus: Black Metal
Weboldal: facebook.com/BornForBurning666/

Tracklist:

  1. Realm to Hades (Intro)
  2. Master
  3. Unholy
  4. Under the Flame
  5. The Ritual
  6. War of the Apocalypse
  7. The King
  8. Up High in the North

Ódon – Régi sebeink EP

cs, 11/05/2020 - 18:13

Megjelent az Ódon epic/pagan black metal projekt első EP-je Régi sebeink címmel. Az anyag meghallgatható youtube-on és bandcampen:

Régi sebeink – Our Old Wounds by Ódon

Deprived Of Salvation – megjelent az új single és videoklip

sze, 11/04/2020 - 05:31

Megjelent a budapesti, Old-School Death Metalos Deprived Of Salvation új single-je egyből egy videóval ami egy december elején megjelenő 3 számos EP előfutára is egyben!

Ajánlott native 4K-ban a teljes “Zombis” élményhez!

Nadir interjú

h, 11/02/2020 - 17:37

A napokban jelentettétek be, hogy hamarosan megjelenik az új Nadir lemez, ami várhatóan az utolsó anyag lesz! Nekem ami rögtön eszembe jutott, hogy a rengeteg színvonalas lemez ellenére sem kaptátok meg a megfelelő elismerést és sikert! Ti hogyan látjátok ezt a 27 évet? Mennyire vagytok elégedettek a visszajelzésekkel?

Úgy gondoljuk, a helyünkön vagyunk, egy megbecsült underground zenekar státuszában. A tagság többségének az életében egészen fiatal kora óta van jelen meghatározó módon a zenekar, és ahogy a minket körülvevő közeg is átalakult az idők során, úgy mi magunk és az együttes is folyamatosan változott, fejlődött. Fokozatosan elhagytuk a kezdeti gyerekes dolgokat, felnőttünk… Arra vagyunk büszkék, amit letettünk az asztalra mind zene, mind mondanivaló szempontjából. A siker és elismertség olyasmi, ami húsz évesen még kiemelten fontos egy zenész számára, negyvenen túl viszont már nem jelent motivációt számunkra. A személyesen átélt pillanatok a leglényegesebbek, amelyeket közös muzsikálással töltünk. Hogy mit érünk el ezzel, az már nem a mi kérdésünk. Lehetne azon agyalni, hogy mi mindent lehetett vagy kellett volna másképpen csinálnunk, de utólag már nincs jelentősége. Megtehettük volna, hogy az utóbbi néhány kiadványunk bármelyikével lezárjuk a Nadir történetét, mert ezek mindegyike olyan szintet képviselt, hogy utána emelt fővel léphettünk volna le a színről, de mindig jöttek új ötletek és célok, amelyeket érdemesnek tartottunk a megvalósításra. Közben azonban új irányt vett az életünk: Szabolcs (Fekete Szabolcs dobos) már kilenc éve külföldön él, Vitya (Tauszik Viktor énekes) szintén eltöltött közel fél évet távol az otthontól, és Hugó (Köves Hugó gitáros) is sokat utazik. A zenei kihívások mellett a koncertjeink rangját is emelnünk kellett volna, ám az életvitelünk ezt már nem tette lehetővé. Egyes beugró dobosokkal kifejezetten rossz légkörű fellépéseink is voltak, akikkel pedig hosszabb távon képzeltük el a koncertezést, felkapott és elfoglalt zenészek, márpedig akárkivel nem akartuk együtt játszani. Nyilván az lett volna az ideális megoldás, ha Szabolcs marad, főleg mivel a dalszerzésben és a lemezek elkészítésében a mai napig hatalmas szerepe van, vagyis nélküle nincs Nadir. Ez azonban nem reális, és az új lemez egy újabb fontos fejezet az életünkben, ezért eldöntöttük, hogy ha nem tudjuk koncertekkel megtámogatni az albumot, akkor inkább most fejezzük be méltó módon. Főleg mert elvtelen kompromisszumokat se lettünk volna hajlandóak kötni az előrelépés érdekében, és látszat-zenekarrá sem akartunk válni.

Dark Clouds néven kezdtétek a zenélést és az első hivatalos kiadványotok a „Requiem for a Helpless World” demó volt. Milyen reményekkel és célokkal indultatok, milyen elképzelésetek volt hosszú távon?

A Dark Clouds létrejötte egy tipikus történet, egy iskolai baráti társaságból verődött össze a zenekar, és inkább a jó viszony, mint a hangszeres tudás volt a fő szempont, de rendesen rákészültünk! A brit, illetve svéd doom / death vonal mellett köteleztük el magunkat, vagyis a súlyos megszólalásra fektettük a hangsúlyt, de azért a dallamok sem hiányoztak a számokból, és nagyon törekedtünk a minőségre. Izgalmas időket éltünk, hiszen még nem volt internet, az első demót kazettán adtuk ki, és sokakat eleve az is meglepett, hogy egyáltalán létezik itthon ilyen stílusú banda!.. Komoly sikereket értünk el a „Requiem…” demóval. Mondhatjuk, hogy megalapozta ezt a huszonhét évet, és az is biztos, hogy egyre ambiciózusabb tervekre ösztönzött bennünket. Ennek lett az eredménye a következő nyilvánosan terjesztett kiadványunk, a „The Horror of it All” EP. Nem kétséges, hogy túlgondolkodtuk, de még a nyilvánvaló hibáival együtt is egy hangulatos, egyediségre törekvő anyag, és az is sokaknak tetszett annak idején.

A Nadir 2004-től létezik. Mit kell tudnunk a Dark Clouds megszűnése és a Nadir megalakulásának napjairól?

A névváltást 2004 utolsó napján jelentettük be először a nyilvánosság előtt az aznapi koncertünkön. A döntést persze már előtte is érleltük, mert mindenképpen szükséges lépésnek gondoltuk. Elcsépeltnek tartottuk a régi nevet. Azt azonban feltétlenül érzékeltetni akartuk, hogy a zenekar töretlenül megy tovább ugyanazzal a tagsággal és nagyjából ugyanazzal a zenével, csak a név változik. Ezért választottuk az első teljes albumunk címét, a „Nadir”-t új zenekarnévnek.

Az eltelt évekből melyek a legemlékezetesebb pillanatok a zenéléssel kapcsolatban?

Feltétlenül ki kell emelnünk az első teljes nagylemezünket, a már említett „Nadir” albumot. Rendes kiadónál jött ki, és végre nem csak kazettán, de CD-n is megjelent. Ami a koncerteket illeti, mindig emlékezetes volt, amikor valamelyik zenei példaképünkkel együtt léptünk fel. Játszottunk többek között a Crowbar, a Prong, az Entombed, a Merauder és a Napalm Death előtt. Másfelől viszont az olyan koncerteket és egyéb megmozdulásokat is kiemelten fontosnak tartottuk, amelyekkel egy, a szívünkön viselt ügyet támogathattunk. Ilyen volt az Állatmentő Liga javára szervezett bulin, illetve a hasonló céllal megjelentetett Animals Over People válogatás-anyagon való szereplésünk 2014-ben. Utóbbi kezdeményezésekben való részvételünkkel is alá akartuk támasztani, hogy a Nadir által képviselt mondanivalót, vagyis azt, hogy számunkra ez sokkal több, mint zenekar.

Melyik albumot neveznéd a legsikeresebbnek?

Nehéz volna egyetlen albumot kiemelni, mert nagyon szubjektív a kérdés, és adott esetben más és más szempontok szerint kellene meghatározni a sikert. A Dark Clouds korszakból a bemutatkozó demónk és az első teljes albumunk, ahogy már említettük, egy-egy meghatározó állomás volt. A Nadirral a sok évvel azelőtt felvállalt „csináld magad” hozzáállást az „Eco-ethic” lemezzel járattuk csúcsra 2010-ben, és onnantól kezdve beszélhetünk igazán kiforrott szövegi koncepcióról is. Gondolunk itt az emberiségnek a természethez való viszonyára, kezdve az eredeti ősi harmónia korától kezdve a környezetrombolás és a növény-és állatfajok egyre gyorsabb ütemű kipusztulásának folyamatán át a kritikus, közeljövőbeli végső szakasszal bezárólag. Ebből a szempontból, illetve a dalközpontú, refrén-centrikus számírási felfogást tekintve az „Eco-ethic” volt a kiindulópont, ráadásul egy, a radikális mondanivalót remekül alátámasztó borítóval. Nem véletlen, hogy annyi dalt tartottunk róla műsoron egészen a végső időkig. Aztán 2015-től ráálltunk a koncept albumok készítésére, amikor is nem csak zeneileg és szövegileg emeltük új szintre a Nadirt, de a „Ventum Iam ad Finem Est” és a „The Sixth Extinction” lemezt egyaránt kiadói támogatással sikerült megjelentetnünk. Ez a nemzetközi promóción is rengeteget lendített. De a mostani albumot is a legjobban sikerült anyagaink közé soroljuk.

Elmondanád ennek az albumnak a dalírási folyamatát, stúdiózását és hogy hogyan is született meg mindez?

Az „Eco-ethic”-re még az addig megszokott módon, azaz intenzív zenekari próbák folyamán készültünk, a felvételeket pedig Szolnokon, a Denevér Stúdióban végeztük. Nem sokkal ezután Szabolcs külföldre költözött a családjával és bár a zenei alapokat továbbra is Norbival (Czetvitz Norbert gitáros) közösen dolgozták ki – Szabolcs a doboláson kívül a billentyűket is kezelte –, innentől kezdve a fájlküldözgetésre és a hangszeres témák otthoni rögzítésére rendezkedtünk be. Egyedül az éneket vettük fel profi stúdióban, a Trashhillben.

Sok negatív dolog történt veletek a 27 év alatt?

Nem kirívóan sok, és az is inkább akkor, az adott pillanatban volt kínos (ráadásul részben a saját hibánkból történt kellemetlenségekről van szó). Ma már lepereg rólunk.

A 2017-ben megjelent „The Sixth Extinction” album óta mi történt veletek? Mikor léptetek harckészültségbe az új lemez kapcsán?

2018-ban megünnepeltük a zenekar huszonöt éves fennállását a négyszámos „Honour the Cavalry” EP-vel. Nekünk nyilván rengeteget jelentett, de sajnos eléggé elsikkadt. Nálunk a nagylemez-formátum szokott beválni. A mostani anyagnak tavaly nyáron álltunk neki, és azt is akkor döntöttük el, hogy az utolsó kiadványunk lesz. Vagyis nagyjából egy év alatt készült el.

Az új hetedik „The Final Requiem for a Helpless World” kiadvány nagyon ígéretes a videóban hallottak alapján. Mennyire volt nehéz összehozni az albumot a távolság miatt? Hogyan születtek meg a dalok?

A távolságot a Szabolcs külföldre költözése óta alkalmazott módszerrel most is sikerült áthidalni, vagyis már hozzászoktunk ehhez a helyzethez. Norbival ők ketten írták meg az alapokat, majd jött a többi hangszer és az ének, végül pedig Szabolcs házi stúdiójában a keverés. Tükröződnek az anyagon az évek alatt felgyülemlett tapasztalataink, de új dolgokat is kipróbáltunk ezúttal.

Hány dal fog szerepelni az albumon és mit mondanál erről a befejező albumról?

Tíz dalt tettünk lemezre. Sokszínű, összefoglaló jellegű anyagról beszélhetünk. A jelenkori természetrombolás és annak várható, végzetes következményei ennek az anyagnak is központi témája (gondolunk itt olyan dalokra, mint a „The Ultimate Desertion” vagy a „Loss Breeds Loss”), de az általunk képviselt underground hozzáállásról („Witch Hunts and Show Trials”) és a modern ember befolyásolhatóságáról, megvezethetőségéről („The Fire Raisers”) is írtunk számot. Egyes szövegek pedig a befejezés gondolatával foglalkoznak („Hindsight is… 2020”, „Carry the Banner”). Lényegében ezért lett az album címe „The Final Requiem for a Helpless World”. Így foglaljuk keretbe a huszonhét esztendeje indult zenekari életutat.

Ősszel jelenik meg mindez. Ezek után még mi várható, meddig lesz életben a zenekar?

Magát az albumot szántuk záróakkordnak, vagyis a megjelenésével egyidejűleg a zenekar története lényegében lezárul. Nem volt más célunk, mint a lehető legjobb formában mutatni a Nadirt, a lehető legjobb minőségű kiadvány képében; élő szereplésre a jelenlegi helyzettől függetlenül sem kell számítani. Vagyis lassan, fokozatosan engedjük el a zenekart. Nem kapaszkodtunk bele görcsösen, reálisan láttuk a helyzetet.

A jövőt illetően van esetleg tervben valakinek, hogy új bandában zenél vagy esetleg mindenki elkanyarodik a zenéléstől és másra összpontosít?

A tagság nagyobbik részének már megvannak a konkrét zenei tervei. Az Enter The Void hamarosan új EP-vel jelentkezik, minden eddiginél szerteágazóbb számokkal. A Ghostchant az első teljes nagylemezére készül, az is roppant izgalmas anyag lesz. A Step On It szintén aktív marad. Szabolcs 2020-ban elindította az Empirical Chemical Music nevű instrumentális prog / avantgarde metal projektet, és jövőre új lemezt hoz majd ki az Our Existence Is Punishment is, ahol Norbi, Szabolcs és Vitya játszik együtt, a bőgős pedig Kósa Dániel (ex-Nadir, Nova Prospect, Ghostchant). Az anyag már régen elkészülhetett volna, de ez a projekt mindig is a háttérben volt a Nadirhoz képest. Nagyon fontos, hogy e formációk egyikének sincs semmi köze a Nadir feloszlásához! Mindegyik a Nadirral párhuzamosan működött. Norbi emellett önálló lemezre készül, Hugó is zenélget otthon, ami teljességgel ki is elégíti. Szóval, ha nem is a Nadir magasságaiban, és többnyire már külön utakon, de csináljuk tovább, mindenféle nyomás nélkül.

Nekem nagyon hiányozni fogtok a színtérről és valószínű még jó néhány embernek. Köszönöm az eddigi munkátokat, sok sikert kívánok a további életben!

Mi köszönjük az interjút! Minden jót és sok sikert a jövőre is! Mindenkinek köszönjük, aki valaha is támogatott bennünket.

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2020/11/02/nadir-interview/

PUTERAEON – The Cthulhian Pulse: Call From The Dead City

cs, 10/29/2020 - 16:41

A svéd Jonas Linblood gitáros/énekes munkásságát még a dallamos death/thrash metalban utazó (s az azóta már feloszlott) göteborgi Taetre-s időszaka óta követem figyelemmel, s az utóbbi években, 2014-től kezdve több interjút készítettem vele, a legutóbbi október 5-re datálható.

Jonas 2008-ban indította útjára a Puteraeont a régi jó kis old school SweDeath-hangzással, s immáron a negyedik nagylemezük, „The Cthulhian Pulse: Call from the Dead City” fog megjelenni idén november 13-án a dán Emanzipation Productions gondozásában. A Puteraeon eddigi anyagai (a három nagylemez valamint 2 EP) kivétel nélkül bejöttek nekem, így kíváncsian vártam, milyen újdonságokat tartogat majd az új LP.

A svéd halálmetalosok 2 single-t bocsátottak ki ez évben, mintegy a teljes nagylemez felvezetőjeként: a „Sleeping Dread”-et augusztus közepén, a másikat „The Curse” címmel pedig szeptemberben, melyek borítóját Jonas alkotta meg, továbbá mindkét nótához videót is készítettek Jonas zenésztársa, Rune Foss gitáros jóvoltából. A két single/video hallgatása/nézése közben Jonasék újfent meggyőztek, hogy egy újabb kegyetlen hangzású, dallamokat sem nélkülöző Puteraeon-remekmű született. A srácok, a saját, Hatecraft nevű stúdiójukban vették fel a teljes anyagot, melyet basszusgitárosuk, Daniel Vandija rögzített, míg a keverés és a mastering Dan Swanö mester keze munkáját dicséri. Dan egyébként megjegyezte, hogy az egyik legjobb Death metal album, amelyet valaha is kevert, továbbá megemlítette, hogy véleménye szerint ez az eddigi legjobb Puteraeon kiadvány. Teljes mértékben egyetértek Swanö mester véleményével, miután rengetegszer meghallgattam a promóciós anyagot.

Mint már említettem, a Puteraeon a régi, jól bevált SweDeath hangzást ötvözi a melodikus riffekkel, szólókkal egyetemben, mindehhez pedig kiválóan megírt nóták, és misztikus Lovecraft-atmoszféra társul. Az új lemez egyébként koncept-anyag lett, a szövegek H.P. Lovecraft: „Chtulhu hívása” című novellájára épültek, a minden igényt kielégítő lemezborító pedig a spanyolországi illetőségű Juanjo Castellano művész alkotása. Egy szomorú megjegyzést még hozzá kell tennem a fentebb leírtakhoz: a teljes nagylemezt Jonasék a tavaly sajnálatosan elhunyt egykori gitárosuk, Hans Sörensen (1975-2019 R.I.P.) emlékének ajánlották…

A végére maradt a pontszám: egy irgalmatlan nagy 10-sel jutalmazom a Puteraeon: The Cthulhian Pulse: Call from the Dead City LP-jét, aki pedig nagy Lovecraft-rajongó és ráadásul még szereti is az old school SweDeath-hangzású hordákat, mindenképp ajánlom a figyelmébe Jonas Lindbloodék legújabb munkáját.

Kiadó: Emanzipation Productions
Kiadás éve: 2020
Stílus: Death Metal
Weboldalwww.puteraeon.com

Tracklist:

  1. Horror in Clay
  2. The Sleeping Dread
  3. Permeation
  4. Nameless Rites
  5. The Curse
  6. Legrasse’s Puzzle
  7. Into the Watery Grave
  8. Call of R’lyeh
  9. Terror at Sea
  10. The End Cometh

Pontszám: 10

Farkasnapi koncertre hív a 30 éves Akela

sze, 10/21/2020 - 16:25

30 éve alakult az Akela. A legnagyobb hazai farkasfalkával rendelkező heavy metal zenekar – ha bukdácsolva is, de – ebben a járványtól feje tetejére állított évben is koncertezik: jubileumi turnéjukat nyáron, a Barba Negra Trackben indították, és év végéig bő két tucat állomás útba ejtésével járják körbe az országot. Október 31-én pedig ismét a fővárosban játszanak, hiszen ekkor kerül sor a XXV. Farkasnapra az Akvárium Klubban.

1990. augusztus 24-én alakult meg az Akela, ami egy kétszámos demo után ’92-ben jelentkezett Fenevad című debütáló lemezével. Az első, 1998-ig tartó korszakban a zenekar 9 és fél albumot adott ki, majd egy négyéves szünet következett. A 2002-es újraindulás után öt év alatt újabb három stúdióalbum és egy válogatáslemez jelezte a lendületet, amit 2007-ben újabb feloszlás követett, sőt: 2010-ben harmadszorra is búcsúkoncerten távozott a zenekar. A Főnök azóta mindenkit biztosított: több búcsúkoncert NEM lesz, mert a farkasokat amúgy sem lehet szétkergetni. Így a rendszeres koncertek mellett 2016-ban újabb nagylemez jelent meg, a Függőségi Nyilakozat című friss album pedig több éve készül. Néhány éve egy klipet is készítettek: a Nagy az Isten Állatkertje videóját itt láthatjuk: https://youtu.be/cy05XSY8ALw

A zenekarban egyedül Katona “Főnök” László tekinthető fix tagnak, ugyanakkor az október31-ei, TV-felvétellel egybekötött XXV. Farkasfarsangon több egykori zenésztárs és meghívott vendég is feltűnik majd az Akvárium Klubban: Pavelka Gyula alapító gitáros, Kovács „Pókember” Attila gitáros (2003-2018), valamint az „emberes korszak” főalakjai: Király Zoltán „Piócásember” (VHK, Moby Dick,) Mezőfi József „November” (Omen), Szijártó „Szupermen” Zsolt (Kárpátia). Meghívott vendégként Závodi János (Piramis) és Kalapács József is szerepel. Ezen az estén az Akela 30 dal előadásával ünnepli majd meg a 30 évet. Előzenekarként a 2016-ban alakult, old school thrash metal nyomó Innistrad játszik, akiknek az egyik legutóbbi videója itt látható: https://youtu.be/uyJjfzoT_S8

A rOcKTÓBERi ünnepre az early wolf jegyek már elfogytak, de elővételes áron még becserkészhetjük a belépőnket a Tixán. A főváros mellett a tervek szerint Győrben, Pápán, Nyíregyházán, Kalocsán, Berettyóújfalun, Kecskeméten, Vácott, Karcagon, Törökszentmiklóson, Budakalászon, Várpalotán és Hódmezővásárhelyen is játszanak még idén.

Akela: 30. jubileumi buli & XXV. Farkasnap
2020. október 31., 18 óra
Budapest, Akvárium Klub
Akela, Innistrad koncertek
Belépő: elővételben 4490 Ft, a koncert napján 4990 FtJegyek kaphatók a www.tixa.hu oldalon. Színes, nyomdai jegyeket a Vikingben, a CD Pincében, a Headbangerben és az októberi Akela koncert helyszíneken lehet megvásárolni.

A teljes turné aktuális állomásairól itt lehet tájékozódni: https://www.facebook.com/AkelaJungleBook/events/

Aetherius Obscuritas – 10 év szünet után újra élőben!

k, 10/20/2020 - 17:18

Tíz év kihagyás után újra látható és hallható lesz élőben is a zenekar! Utoljára 2010-ben, hat állomásos mini turné keretei között lépett színpadra a csapat, bel- és külföldön. Aki a 2010-es Rockmaratonon látta az AO-t, talán nem is gondolta, hogy tíz évet kell várni a következő testközeli élményre. Azóta megjelent 3 lemez, a 2012-es “Ventus”, and 2015-ös “MMXV”, valamint a nemrég bemutatott “Mártír”. A lemezek közötti időt 2 single sűrítette, a 2013-ban megjelent “Az utolsó hangos ének” 7” bakeliten, és az “A harag lángja” kártya formátumú pendrive-on, 2016-ban.

A duó formációt nehéz színpadra vinni, ez volt a fő oka, hogy ezidáig elmaradt a performansz. Ezúttal a pécsi székhelyű, szintén blekker Gylliath teljes legénysége segít a dalok megelevenítésében. Az idei terveket szinte teljes egészében felforgatta a jelenlegi rendkívüli állapot, ezért a helyszínek és dátumok folyamatosan változnak.

November 21-én Budapesten, az Undead Fesztiválon tartja az Aetherius az idei első fekete miséjét!

AETHERIUS OBSCURITAS
https://www.facebook.com/aetheriusobscuritasofficial
https://www.instagram.com/aetherius.obscuritas/

BENEDICTION – Scriptures

h, 10/19/2020 - 18:00

Legtöbbünknek van kedvenc zenei időszaka, vagy egy stílus, ami valamiért sokkal közelebb áll hozzá. Még akkor is megesik, ha az illető egyébként szerteágazó ízléssel rendelkezik. Nekem a death metal ilyen. Bár jóval korábban, a 80-as évek kezdetétől datálható a metal iránti vonzalmam az Iron Maiden, Helloween, Stormwitch hatására. Szorosan utánuk a Metallica és Slayer is megtette a magáét, de végül a death metal lett a legnagyobb szerelem. Elmondhatatlan, hogy milyen volt elsőként a lejátszóba tenni olyan, mára klasszikussá érett albumokat, mint a Leprosy, From Beyond, Slowly We Rot, Altars of Madness, vagy Left Hand Path. Mindent áthatott ez az addig sehol sem tapasztalt szigorú, fojtogató atmoszféra, a mélyre hangolt gitárok őrlő sodrása, a bugyogó halálhörgés, a szinte folyamatosan kattogó kétlábdobolás. Még manapság is kellemes bizsergés fut végig a gerincemen, ha időnként felteszek egy-egy lemezt ebből az érából és ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Minden csapat ösztönből tolta a saját zenéjét – az agyalás csak később jött a színtér telítődésével –, de mégis jól elkülöníthető, eredeti muzsikák születtek.

Hogy miért írtam le mindezt? Azért, mert pontosan ennek a meghatározó szakasznak a kellős közepébe repít vissza a Benediction új lemeze. Birmingham-i barátaink olyan hagyományos módon művelik ezt a zenét, amennyire az lehetséges. Nem csak egy közönséges retro utánérzés ez. Bár sosem voltak a műfaj élharcosai, de a Grave-hez hasonlóan így is igen jól csengő névnek számítottak. Jelen voltak tehát, magukba szívták a kor „áporodott” levegőjét és néhány igazán kellemes lemezzel gazdagodhattunk általuk. Nekem a The Grand Leveller a személyes kedvenc tőlük, de a Transcend The Rubicon is egy erős anyag volt. Sajnos a további lemezeik nyom nélkül tűntek el nálam a süllyesztőben. Azt hiszem, magamban már végleg le is írtam őket.

A Scriptures kapcsán nemhogy elvárásaim nem voltak, de még a lemez megjelenése se nagyon izgatott. Most meg az a legnagyobb gondom, hogy a folyamatos headbang-től, csak elég nehezen megy az írás. Nincs itt semmi korszakalkotó, kérem! Sőt, továbbra is teljesen „1 bit”-es a zenéjük, de azt olyan ízzel hozzák, mintha egyenesen a hőskorban készült volna. Egyszerűen nem tudom nem szeretni ezt a lemezt. Elismerem a helyzet totálisan szubjektív mivoltát, de gondolom, a felvezetőm után ez már nem is lehet kérdéses. Dave Ingram karakteres hörgése már önmagában üdítő, hiszen olyan klasszikus torkok sorát erősíti, mint John Tardy, Kam Lee, vagy David Vincen-t. Nekem mindig is Dave volt a Benediction hangja, ahogy Barney-t inkább a Napalm Death-el, Lee Dorrian-t pedig a Cathedral-al társítottam az átfedések ellenére is. Persze, Dave sem olyan vehemens már, mint régen, de még bőven felismerhető és erőteljes ahogy „énekel”. Maga a zene továbbra is mentes a cicomáktól. Ahogy fentebb már írtam, sokaknak talán már túl egyszerű is lehet, de így is tökéletesen működik a gépezet. A középtempók fölé ritkán gyorsulnak, ehelyett megfontoltan morzsolnak szét vaskos ujjaik között. A hangzást sem tudom kifogásolni. Ez pontosan az a simogatóan dohos, tarkót masszírozó sound, amivel megkedveltem a stílust. Aki igazán szereti a death metal-t és estleg ott volt a kezdetektől, nehezen tudom elképzelni, hogy nem melengeti meg a szívét ez a produkció.

Úgy vélem, nem érdemes a számokon végig menni ezúttal, hiszen minden egyes szerzeményt ugyanaz a cél vezérli: előbb, vagy utóbb beránt valamelyik groove és utána már nincs menekvés. Erős 8-as nekem a Scriptures, mert a 9, 10 pontot az úttörő, egyedi lemezekre tartogatom, de ahogy mondtam: nem tudom nem szeretni az új Benediction-t.

Kiadó: Nuclear Blast Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Death Metal
Weboldal: facebook.com/Benedictionband

Tracklist:

1. Iterations Of I
2. Scriptures In Scarlet
3. The Crooked Man
4. Stormcrow
5. Progenitors Of A New Paradigm
6. Rabid Carnality
7. In Our Hands, The Scars
8. Tear Off These Wings
9. Embrace The Kill
10. Neverwhen
11. The Blight At The End
12. We Are Legion

Pontszám: 8

Megjelent a Death Nöize – Rites, Curses and Spells 12 “LP

cs, 10/15/2020 - 16:57

Death Nöize – Rites, Curses and Spells 12″ LP 2020 (Bestial Burst/Metal Ör Die Records/Deathlike Noise Productions) 

  1. Haunting Chant
  2. Incubus
  3. Rites, Curses and Spells
  4. Old Devil’s Wine
  5. In Total Devotion
  6. Whisper of Old Bones
  7. In the Darkness…

Az erdélyi Black Metal fanatikusok visszatértek harmadik nagylemezükkel, mely a ‘Rites, Curses and Spells‘ címet kapta. Hét dal halálos rítusokról, átkokról és fekete mágiáról egyenes Erdély kísértetjárta erdeiből. A lemezen vendégszerepel Harald Mentor a Ride for Revenge főnöke. Fekete vinyl lemez 250 példányra limitálva.

Vintage Black Magic Metal Devotion.

Magyarországon a Metal Ör Die Records terjeszti.

Kapcsolat:

deathlikenoize@gmail.com
deathnoize.bandcamp.com
deathlikenoiseproductions.blogspot.com

Netherblade – “Reborn” albumpremier

cs, 10/15/2020 - 12:00

Az olasz thrasher NETHERBLADE első teljes hosszúságú albuma hamarosan megjelenik, amely a “Reborn” címet kapta. A tiszta thrash metal kíméletlen támadását mutatja be a legintenzívebb és legfogósabb formában. A “Reborn2020. október 16-án jelenik meg a Dark Hammer Legion / Volcano Records révén, de streamként már most meghallgatható a teljes album!

Végre itt van: új albumunkat hamarosan rászabadítjuk az emberiségre! “Reborn” című debüt lemezünk tulajdonképpen egy thrash metál induló, mely arra buzdít hogy mindig előre nézz és ne add fel, bármit is állítson eléd az élet. Olyan dalok melyek a reményről és a remény adásáról szólnak, ahogy a címdal dalszövege is demonstrálja. Nagyon elégedettek vagyunk azzal ahogy a lemez sikerült, és itt szeretnénk megragadni az alkalmat hogy megköszönjük Max Iantorno-nak (Apocalypse Extreme Agency), Luca Pessina-nak (Anubi Press), a Dark Hammer Legionnek és a Volcano Records-nak, hogy lehetővé tették ezt a kiadványt. Külön köszönetet érdemel Carlo Meroni, aki egy kiváló producer és mindig gondoskodott arról hogy a banda a 100%-át adhassa a stúdióban.

A zenéjükben leginkább az Exodus, a Death Angel, az Artillery és a régi Machine Head hatásait figyelhetjük meg.

“Reborn” tracklist:

  1. Overture
  2. Eyes of the World
  3. Reborn
  4. From the Abyss
  5. ’till the End
  6. Braindamage
  7. Killing Spree
  8. Wasted Generation
  9. Netherblade
  10. Nothing is Real

TAGOK:

Danilo Sunna – dob
Simone Aiello – gitár
Davide Zacco – gitár
Andrea Ledda – vokál
Fabio Vanotti – basszusgitár
*Luca Frisenna – vendégzenész

https://www.facebook.com/Netherblade.2016/

https://www.instagram.com/netherblade2016/

Oldalak

Rockhírock

  • 2020, november 2

    Balázs Fecó családja nevében Várkonyi Attila, a Retro Rádió műsorvezetője közölte a hírt, hogy 69 éves korában meghalt az énekes: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Balázs Ferenc, Kossuth- és Liszt

  • 2020, november 2

    Tizennyolc dal került az Omega Testamentum című új lemezére, amelynek életútösszegző mondanivalójának szomorú aktualitást ad Benkő László és Mihály Tamás múlt heti halála.

    "Ezt nagyon

  • 2020, november 2

    Omega Fan Club - Official:

    "Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Mihály Tamás, az Omega együttes Kossuth-díjas és

  • 2020, november 1

    Benkő László (1943-2020)
    "Megrendülve tudatjuk, hogy Benkő Laci, az Omega együttes alapítója, hosszas betegség után elhunyt. A magyar rockzene meghatározó alakját rajongók és tisztelők milliói

  • 2020, október 12

    Negyedszázad telt el azóta, hogy a legendás Queen együttes legutóbb a slágerlisták élén járt. Most a Live Around The World című koncertalbumukkal kerültek ismét az élre – ez az együttes

Oldalak