Kronos Mortus

Feliratkozás  Kronos Mortus hírcsatorna csatornájára  Kronos Mortus
metal e'zine
Frissítve: 15 óra 14 perc

Többek között Derek Sherinian is játszik Ziskó Olivér készülő lemezén

szo, 06/27/2020 - 08:10

Tavaly óta dolgozunk egy több szempontból is rendhagyó albumon. A megjelenés előtt több single-lel jelentkezem majd, amelyek egy részéről tavaly már leforgattuk a videó felvételeket. A “Rise and Fall” volt az első megosztott dal, most pedig egyszerre 2 klip is felkerült a webre.

A „Carnival Of Abundance” egy prog-rockos beütésű, modern, fúziós d«n«b dal lett. A felvétel különlegessége, hogy a dobot, basszust és gitárt egyszerre rögzítettük és a take-et lefilmeztük. Editálás nélkül készült a hang, tehát ami látszik és hallatszik a klipen, az történt a valóságban is. Abban hogy ez így szólal meg, igen nagy szerepe van a két nagyszerű zenésznek, akikkel ez a trió felvétel készült: Mike Gotthard gitározik és Erdei Péter basszusgitározik. Ők a lemez több számán is közreműködnek majd. Eszméletlen jó játékosok. Sokat dolgoztunk ezen a videón a rendelkezésre álló valamivel több, mint 1 napon és a srácok nagyon odatették magukat. A videót, – ahogy az összes készülő klipet is – Tóth Tamás (Eyeline Film) rögzítette és szerkesztette. Audio mix és master: Scheer „Max” Viktor. Ők az egyike a legjobbaknak a szakmában.

Carnival Of Abundance:

A” Ghost Notes” band verziója egy ideje már fut a Basstheworld yt csatornán és most felkerült a saját csatornámra a dal eredeti verziójával együtt. Tehát két klip egy dal két variációjára. Ezekben a klipekben a stúdió “élő” take-jeit rögzítettük, ami egy bizonyos live jelleget ad a felvételeknek. Persze itt nem egyszerre vettük a hangszereket, mert a band verzió a világ 3 távoli pontján készült. Anthony Crawford basszusozik (Los Angeles), aki a Virgil Donati band-ből, Allan Holdsworth zenekarából vagy a Witherfall-ból lehet ismerős. A yt csatornám tartalma és a dalok demói felkeltették az érdeklődését és a kérésemre bevállalta ezt a projektet. Nagyon örülök neki, hogy dolgozhatok vele. Egyik kedvenc basszusgitárosom. Az album egy további dalában is játszik majd.

Gitáron Marius Pop barátom játszik, aki bukaresti. A „Csodaszarvas” lemezem után kötelezően szerepel ennek az új albumnak egypár dalán is. Az Ő sziporkázó gitárjátékát nagyon szeretem.

Ghost Notes band version:

Ghost Notes – original version :

A lemez koncepciója zenei szempontból egy modern hangzàsú, instrumentális, fúziós/elektronikus elegy lesz. A12 dal mindegyike saját szerzemény. Hármat ezek közül Miski Ádi barátommal programoztunk. Ritmikai szempontból sok kötött improvizáció jellemzi a dalokat. Kreáltam különböző improvizációs modelleket, sémákat, amiket modern elektronikus zenék ritmusai ihlettek, és dalonként más-más ilyen modellre építkeznek a harmóniák. Természetesen a közel 10 bitang jó fúziós zenész közreműködőnek hála: nem maradnak el a minőségi gitár, bassz és billentyű szólók sem. Jelenleg 8 dal mixe kész.

Mondanivaló szempontjàból is van koncepció, amit nem szeretnék különösebben részletezni. A jazz, fúziós és különböző improvizációs zenék nagy része kimerül az egyéni hangszeres játékban és nem kifejezetten a közönség felé közvetített mondanivalóra épül. Ha innen nézzük, akkor ez egy rendhagyó album, mert minden dalnak meglesz a maga üzenete. Alapvetően huszonegyedik szàzadi jelenségekről lesz szó, amit – énekes híján – a klipekbe vágott képsorokon és a koncerteken, a háttérben futó filmen lehet majd követni. A járvány miatt az embereknek most méginkàbb van idejük/igényük magukba fordulni és elgondolkodni rajta, hogy vajon hànyadàn is àllunk a vilàggal. Nem okoskodni szeretnék, csak feldobok egy-egy témàt abból a korból, amiben élünk és a közönségre bízom, hogy mire asszociál.

A további hangszeresek:

Papesch Péter és Gudics Martin basszusgitàr, Kaltenecker Zsolt billentyús hangszereken és nemrég kibővült egy újabb billentyűssel a lemez közreműködőinek listája. Nem is akárkivel: Derek Sherinian-nel (Alice Cooper, Kiss, Dream Theater, PlanetX. Sons of Apollo, Joe Bonamassa, de valószínűleg sokaknak nem kell bemutatnom). Már elküldte a feljátszott billentyűszólamát és dolgozunk a dalon, amiben szerepel.

Az album a terveim szerint jövőre jön ki, ha nem lép közbe más, az ideihez hasonló világméretű jelenség. Addigis dolgozunk a többi single megjelenésén, valamint az album színpadi megjelenítésén. Marius Pop és Papesch Peti lesznek mellettem a trió koncert formáció tagjai és ahol megoldható, szeretnék néhányat a többi vendégszereplő zenész közül is meghívni.

A soron következő klipekről annyit, hogy az egyik legizgalmasabbat, amiben làngoló dobverőkkel jàtszom, a Sàg-hegy vulkàni kürtőjében forgattuk. Három dalban is lesznek majd tüzes dobverőtrükkös ötletek és ha a lehetőségek engedik, élőben is úgy szeretném előadni…

https://oliverzisko.bandcamp.com/ www.facebook.com/zisko.oliver www.youtube.com/oliverzisko

CONVOCATION – Ashes Coalesce

p, 06/26/2020 - 14:43

Ha be kellene határolni földrajzi értelemben, hogy hol lehet minőségi doom/death zenékre bukkanni manapság, akkor én biztosan a finneknél kezdeném a keresgélést. Az ezer tó országának fiai elképesztő módon érzik ezt a stílust. Elég csak a Krypts-ot, (múlt évi toplistám egyik dobogósát), Unholy-t, a Hooded Menace-t, vagy egyik kedvenc funeral csapatomat, a Colosseum-ot említeni. Továbbá az sem elhanyagolandó tény, hogy a finn zenekarok, stílustól függetlenül nagyon egyedi fűszerezésű dolgokkal tudnak operálni. Alakulnak is szép számmal a jobbnál jobb csapatok és ha ez még nem lenne elég, erre jönnek rá a szinte már nyomon követhetetlen kollaborációk.

Jelen alanyunk, a Convocation is afféle szerelemgyerek számít. A kétszemélyes project a Desolate Shrine és Dark Buddha Rising tagjaiból verbuválódott, akik már 2018-ban megörvendeztették a nagyérdeműt egy remekbe szabott albummal. LL (Lauri Laaksonen) kezeli az összes hangszert, így a zene oroszlán része is az övé, ám ezt a munkamódszert már a Desolate Shrine-ban magáévá tette. MN (Marko Neuman) pedig nagyon széles skálán tárja elénk vokális adottságait a fülsiketítő visításoktól egészen a kripták mélyéből felsejlő halálhörgésekig.

Hogy milyen maga a zene? Ha mindenképp címkézni kell, akkor talán a funeral doom illene rá a legjobban. Azonban itt meg is jegyezném, hogy pályatársaival ellentétben náluk nem a lassú vánszorgáson, percekig kitartott hangokon van a hangsúly. A Convocation sokkal rétegzettebb dalszerkezetekben gondolkodik. Ettől pedig Igazán izgalmas lesz az összkép. Valami mindig történik, alakul, változik. A remek gitártémákra egyre úsznak rá az orgona vagy egyéb szinti- szőnyegek. LL dobolása már önmagában megér egy misét, azonnal kitűnik, hogy ez a fő hangszere. Ötletes megoldásaival egy pillanatra sem fullad unalomba a zene még a szellősebb részeknél sem. Sokszor kap el az érzés, mintha filmzenét hallgatnék, amolyan Hellraiser-es hangulatvilággal… Sőt, teszek egy kísérletet a legtalálóbb körülírásra: a Convocation olyasmi, mintha az Esoteric legénysége Hellraiser filmekkel múltatta volna a hétvégét, aztán a próbára menet épp a Wildhoney-t hallgatták volna a Tiamat-tól. Akármennyire sántít ez, de talán így születhetnének hasonló dalok. Persze az itt leírtak nem egyben és folyamatosan vannak jelen, de garantálják a kalandos zenei utazást.

Már rögtön a Martyrise a lemez legsötétebb darabja. Talán ez hajaz legjobban a LL Desolate Shrine formációjához. Ez a tétel még nem is annyira funeral, sokkal inkább egy agóniában fetrengő, nyomasztó doom/death alkotás. MN iszonytató kínban fuldokló éneke biztosan sokáig fog még kísérteni. Eszméletlen, hogy milyen síron túli hangokat hoz ki magából ez a pali.

Némileg nyugodtabb vizekre evez a The Absence of Grief, bár itt meg a véget nem érő gyász terhe nehezedik mellkasunkra. Itt sejlett fel bennem elsőként a Tiamat rokonság, legalább is ott hallottam először ezt az ünnepélyes, mégis szomorú menetelést. A dal felénél érkező pár hangos kiállásra válaszoló zongoradallamnál még a korai Opeth is beugrik egy pillanatra. Szóval a legjobb helyekről jön az inspiráció.

A Misery Form egyre mélyebbre húz a fénytelen űrbe. A végső reményt is megöli bennünk, hogy valaha kikerülhetünk a szenvedés óceánjából. A többször is előbukkanó kórusok Ligeti György munkáit juttatják eszembe. Az ő Requiem-e hangzott így a 2001 Űrodüsszeában.

Az instrumentális Portal Closed zárja az albumot megtörten, mégis valami felfoghatatlan nyugalomra lelve a megsemmisülésben. Itt a legerősebb a Tiamat ízvilág, amire az Anathema Eternity-t idéző harmóniák nyúlnak esdeklően az örökkévalóság felé. De a portál mindörökre lezárult.

Nem kertelek: Az Ashes Coalesce egy igazi remekmű lett! Mondom ezt annak fényében, hogy nem igazán szoktam ilyen kijelentésekkel dobálózni. Azt elismerem, hogy egyáltalán nem könnyű hallgatni való, nem is lehet az. Ám múlandóságunk ténye megkerülhetetlen. Mindenkit ér vagy ért veszteség az életében. De ha nem is keresünk ilyen mélyen, már az a gondolat is hozhat azonosulást ezzel a fajta zenével, hogy előbb vagy utóbb minden találkozás elválással fog véget érni. Ez ellen pedig nem tehetünk semmit. Aki szereti az Esoteric, Skepticism, Mournful Congreagation, vagy az Evoken viselt dolgait, annak minden bizonnyal kötelező darab.

Hogy konkrétan milyen érzéseket és gondolatokat keltett bennem ez a lemez, ezúttal egy kissé terjedelmes Krasznahorkai idézettel válaszolom meg:

“El fogom viselni a tudatát, hogy amit keresek, azt nem azért nem találom majd meg, mert nincsen, hanem mert vak vagyok, az idők végezetéig, megtalálni. Nem volt szükségem időre, hogy megértsem, belém villant, lemérhetetlen sebességgel, s én pontosan tudtam, milyen azonnali, milyen gyökeres fordulata ez az életemnek; fordulat, de nem azé, akit ezzel beemelnek a nagy dolgok közé, hanem akit mindörökre száműznek onnan, olyan fordulat tehát, mely nem abban emlékeztet a csalódásokra, hogy a nyereményektől való megfosztottság keserűségét adja, hanem hogy egyetlen vereségben foglalja össze az embert, tudatván vele: sohasem volt semmiféle tét, játék sem volt, a képzelődésnek vége. Bármilyen leleménnyel lepleztem is a dologban rejlő érzelgős együgyűséget, valójában mindig azt gondoltam, valamire szántak engem, valami feladatra, s akár képes leszek megfejteni, mi az, akár nem, akár megfelelek ennek, ha van, akár elrontom, én magam fontos tétel vagyok egy messzi számításban; ám most egycsapásra fel kellett ismerjem, hogy semmiféle feladatról és jelentőségről nem volt itt szó, és nem is lesz soha, és egyáltalán, az efféle gondolkozás, mely hogy elkerülje a tényeket, az ámítás hadműveleteivel helyettesíti önmagát, az efféle élet, mely még ebben az úgynevezett gondolkozásban is csupán a gyors élvezetre tör, az elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve, amiként kudarcra lettem ítélve én is, midőn hagytam a dolgokat idáig jutni, belátni, hogy nem állok kapcsolatban az éggel, ahol felnézni már önmagában annyit jelentett, hogy akárcsak a korszaknak, amelyben élek, nekem magamnak is megszakadt az összeköttetésem a kozmosszal, hogy el vagyok vágva az univerzumtól, hogy ki vagyok zárva belőle, meg vagyok fosztva tőle, talán végérvényesen. Nem egyszerűen el vagyok vágva az univerzumtól, nem csupán ki vagyok zárva belőle, és meg vagyok fosztva tőle, de egyes-egyedül én vagyok az is, akinek mindez köszönhető, hiszen mintegy öntudatlanul beletörődvén ennek az égi összeköttetésnek a híjába, s nem ébredvén rá, milyen szánalomra méltó a kor, mely nem áll összeköttetésben az éggel, magamat zártam ki, magamat fosztottam meg saját égi vonatkozásaimtól, és most már hiába, hogy nagyon elkezdett fájni, késő, hiába, hogy szeretném már nagyon visszacsinálni, ezen változtatni, értem el ekkor végre a kaput, nem lehet.”

Krasznahorkai László – Az urgai fogoly

Kiadó: Everlasting Spew Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Funeral Doom / Death Metal
Weboldal: facebook.com/ConvocationDoom/

Tracklist:

  1. Martyrise
  2. The Absence of Grief
  3. Misery Form
  4. Portal Closed

Pontszám: 10

Burn The Mankind – “The Red Rise” videopremier

p, 06/26/2020 - 12:00
Photo by Alex Ramirez (Image Label Society)

Öt évvel a „To Beyond” debütáló album után a brazil extrém metál egyik legbrutálisabb együttese visszatér az új EP-vel, a „Chaos Matter” cíművel. A “The Red Rise” az EP négy darabjának egyike, amelyet most egy hivatalos videóban láthattok.


Filmed by Mateus Foletto and Paula Sandrin
Edited by Mateus Foletto from Lactato Movie https://www.facebook.com/lactatomovie

A „Chaos Matter” négy új death metal zeneszámot tartalmaz, amely technikás, gyors, de dallamos, sötét zenét rejt. A különleges vendégként a Leviaethan klasszikus brazil thrash metal együttes basszusgitárosa és énekesnője, Flavio Soares, valamint Eder Macedo énekes, a brazil A Sorrowful Dream zenekarból szerepel.

Tracklist:

  1. The Red Rise
  2. Sulfur
  3. Sudden Inversion
  4. Weigh Like Lead

Tagok:
Marcelo Nekard: basszusgitár, vokál
Rafael Barros: gitár, vokál
Marcos Moura: gitár
Sandro Moreira: dob

Webshop:
https://targetshop.dk/vare/burn-the-mankind-chaos-matter-cd-ep

Bandcamp:
https://emanzipation.bandcamp.com/album/chaos-matter-ep

Web:
facebook.com/burnthemankind/
instagram.com/burnthemankind/
twitter.com/burnthemankind
youtube.com/user/BurnTheMankind

4 nap az underground jegyében – Idén is lesz Fekete Zaj Fesztivál

sze, 06/24/2020 - 11:30

A hazai előadóké lesz a terep az idei Fekete Zaj Fesztiválon, ami bár a pandémia miatt számos változtatással, de változatlan időpontban és izgalmas formációkkal teszi teljessé a nyarat a komplexebb zenék kedvelőinek. A számtalan zenei stílusból érkező zenekarok mellett a Fekete Lyuk hangulatát felelevenítő programmal is készült a fesztivál, így az újdonság élvezete mellett egészen nosztalgikus hangulatba is kerülhetnek a Zajongók. Augusztus 19-22-ig a Mátrában, a Sástó partján, idilli környezetben élvezhetjük a zenei műfajok sokféleségét, melyet számos nappali program egészít majd ki. A szervezők idén is számítanak is rajongók segítségére; közösségi támogatói programot indítottak, hogy átalakíthassák a Sástó két szigetét.

Az elmúlt hónapok bizonytalansága miatt a már lekötött nemzetközi előadók átkerülnek a jövő évi programba, melynek egyeztetése már folyamatban van, így a 2020-as év a magyar zenekarokról szól majd a Fekete Zajon. A zenei felhozatal a négy nap alatt egy izgalmas ívet bontakoztat ki, ami egy komplex zenei élményt nyújt. A tavaly debütált, háromszög alakú, izgalmas megjelenésű Delta színpad idén kiemeltebb szerepet kap és felváltva működik majd a nagyszínpaddal, ami egy erős kettősséget ad majd minden napnak. A szerda a rock n’ rollosabb műfajoktól indít, majd az este folyamán a stoner és a hardcore vonalat bontakoztatja ki a The Southern Oracle, az Oaken és a Ghostchant formációkkal. A fő térben javarészt egy friss, alternatív irány lesz hangsúlyos, melyet a belvárosiasabb, értelmiségi fiatalok felől érkező indie Mordái és Gustave Tiger képvisel, míg az este további részében egy súlyosabb, drone-os, doomos műfajba érkezünk az Entrópia Architektúrával. A magyar industrial két fontos előadója, a First Aid 4 Souls és a Planetdamage is fellép.

A csütörtöki nap a nosztalgia jegyében telik majd, de nem a retro irányból, hanem a legendás szórakozóhely, a Fekete Lyuk hangulatát idéző programnak köszönhetően. Fellép a VHK, a Korai Trancemission és a Trottel zenekar három tagjából összeállt A Trottel bemutatja: Talayapa feat Rita K nevű formáció is. Két izgalmas fiatal zenekar, a Dorota és a TPSRPRT is tiszteletét teszi a fesztiválon, míg a kisszínpadon főleg a régi zajos közönségkedvencek lépnek fel, a nap első felében főleg stoner, majd post-punk és amolyan szomorú metal irányra váltva. A Musica Moralia lesz az est egyik legizgalmasabb fellépője, ami a maga experimentális poszt-folk műfajával, a finom, halk énekkel és a preparált, analóg hangszerekkel üde színfoltja a fesztiválnak.

Pénteken egy hangsúlyos indie és post-punk hangulatra számíthatnak a Zajongók; a főbb nevek közé tartozik az Amber Smith, az IDEGEN és a Mayberian Sanskülotts, melyek mellett láthatjuk a Csihar Attila-féle, az industrial Plasma Poolt megidéző π-t is. A 25. jubileumát ünnepli aznap a Sear Bliss, akik az első demójukkal készülnek a Zajra, és hallhatjuk még a hosszú évek óta először koncertező dark rave, indie és alter underground egyik klasszikusát, a Perfect Name zenekart is.

Masszív, egységes és sötét lesz a szombat, ami főleg a doom és a darálós death metal vonalat képviseli majd, az Ahriman és a Kill With Hate zenekarokkal pedig kissé a black metal irányába is elmozdul. A nagyszínpadon a dark wave és a kevés hangszeres sötét elektronika dominál majd: Ultranoire, Black Nail Cabaret és a Lazerpunk a főbb nevek. A Delta színpadon emellett a súlyos, főként modular techno adja az alapot.

A nagyszínpados programokat minden éjjel techno afterparty követi, ahol a sötétebb, dallamtalanabb techno érvényesül. A zenei programokon kívül installációk, filmek, kiállítás, workshopok és még több nappali program várható, amit a természetjárók megspékelhetnek egy kirándulással is a festői Mátrában.

Az idei rendhagyó helyzet miatt a 2020-as nemzetközi lineup egy az egyben átköltözött jövőre, ezért a stáb egy közösségi támogatói akciót indított, amivel a 2021-es fesztivál megvalósulását lehet támogatni. Mivel a Zaj célja a folyamatos értéknövelés, a közösségépítés és a különleges művészeti értékkel bíró produkciók bemutatása, a befolyt összeget a művészetbe forgatják vissza: egy hangvezérelt interaktív installációt építenek a Sástó két szigetére, ami koncerthelyszínként, portállá változó hídként és nem utolsó sorban találkozóhelyként funkcionál majd. A Zajongók itt élvezhetik a reggeli napsütést, a délutáni akusztikus produkciókat, este pedig csodálhatják a holdfény és a LED-ek misztikus elegyét. A támogatók nevét a fesztivál közzéteszi és további ajándékokkal hálálja meg, melyekről itt lehet tájékozódni: https://www.feketezaj.hu/fz/kozossegitamogatas-2020

De nem csak kérni, adni is szeretne a Zaj, egy szociális bérlet pályázattal, melynek célja, hogy azok is részt vehessenek a fesztiválon, akik évek óta járnak a Zajra, de a válság miatt elvesztették a munkájukat vagy nehéz helyzetbe kerültek, így ezt idén nem tehetnék meg. Ehhez különböző mértékű támogatással lehet hozzájárulni, melyet a fesztivál szálláslehetőséggel és napi egyszeri étkezéssel egészít ki.

A szálláslehetőségek idén kibővültek; lehet választani panziót, a retro osztálykirándulások hangulatát megidéző faházikót, motelszobát és természetesen sátrazásra is van lehetőség.  https://tixa.hu/feketezaj2020_szallas

Jegyek elővételben július 31-ig kaphatók a Tixán. https://tixa.hu/feketezaj2020

Fekete Zaj Fesztivál

2020. augusztus 19-22. Mátra, Sástó Kemping

Négynapos bérlet elővételben 07.31.-ig 16.990 Ft

Napijegyek elővételben 4990 Ft

https://tixa.hu/feketezaj2020 https://tixa.hu/feketezaj2020_szallas https://www.feketezaj.hu/ https://www.facebook.com/feketezaj/ https://www.instagram.com/feketezaj/

Mezmerized feat. GG6 (Amaranthe) – új dal: Cyanide

k, 06/23/2020 - 09:23

A modern-metalt játszó MEZMERIZED tavaly kezdte meg munkásságát és rövid idő alatt vonta magára a szakma és a közönség figyelmét.


A csapat eddig megjelent 5 dala jelentős érdeklődést váltott ki, nemrégiben pedig a Mezmerized leszerződőtt az egyik legnagyobb független metal kiadó, a Nuclear Blast és Believe Digital közös új vállalatához, a Blood Blast-hoz. 

(Kislemezborító: Gustavo Sazes)

“Egy olyan új fejezet indult el a zenekar életében, amely rengeteget jelent számunkra. Az első olyan kislemezünk, a RAGE, amely már a Blood Blast-on keresztül jelent meg, nagyon pozitív visszajelzéseket kapott és előkelő helyeken nyitott a legnagyobb zeneI szolgáltatók hivatalos lejátszási listáin. Ezek olyan dolgok, amelyekről az ember sokat álmodozik, de úgy gondoljuk, hogy az a legfontosabb, hogy tovább folytassuk a már megkezdett utat.” 

(Fotó: Lányi Kristóf)

A zenekar szokás szerint nem tétlenkedik és a napokban osztották meg az izgalmas hírt, miszerint Henrik “GG6” Englund Wilhelmsson, az Amaranthe hörgőse vendégszerepel új, hamarosan megjelenő dalukban. A Cyanide című tétel július 10-én érkezik egy szöveges videó kíséretében.

CYANIDE előmentés

“Ez az eddigi legkeményebb, legpörgősebb dalunk. GG6 vokáljai különleges hatást adnak, hiszen nálunk nem jellemző a férfi ének, vagy a hörgés. Ez a dal viszont kimondottan megkívánta és ki más lehetne alkalmasabb a feladatra, mint a műfaj egyik igen neves zenekarának a hörgőse?”

Cyanide különlegessége továbbá, hogy ez az utolsó megjelenő kislemeze a Mezmerized-nak, mielőtt szeptember 18-án a boltok polcaira kerül debütáló albumuk, az ELECTROLYZE

Mezmerized Facebook

Mezmerized Hivatalos Oldal

A MEZMERIZED dalai digitális formában elérhetőek az összes nagyobb streaming platformon:

▶Spotify

▶AppleMusic

▶Deezer

▶Amazon Music

Gore Temple – itt az új EP

h, 06/22/2020 - 16:50

Hosszú munkálatok után 2020 júliusban szabadjára engedjük a második, VATICAN DEATHFEST névre (fordított)keresztelt EP-t. Ismét hat számot pakoltunk össze jó 30 percben. Az album egyenes folytatása a 2015-ös Gore Temple EP-nek, csak minden sötétebb, durvább és persze sokkal jobb. Első nekifutásra csak digitális formában jön ki a lemez, amiről egy szám máris meghallgatható a bandcampen (https://gorethrower.bandcamp.com/album/vatican-deathfest). 

A kedvcsináló videó pedig itt tekinthető meg: https://youtu.be/T7MxxafKAXc

MK Atorz / Gore Thrower

Omega Diatribe – beszippant az új Omega Diatribe dal, akár egy fekete lyuk!

p, 06/19/2020 - 08:12

Korábban már hírt adtunk a szeptemberben megjelenő negyedik Omega Diatribe lemezről, ami a Metanoia címet kapta.
A lemez a neves svéd producer, Jens Bogren közreműködésével nyerte el végleges formáját a Fascination Street Studióban és a Metal Scrap Records gondozásában jelenik meg Európában, az Egyesült Királyságban, Japánban és az Egyesült Államokban egyaránt.
Erről korongról hallhatjátok most az első klipes dalt, Parallel címmel: https://www.youtube.com/watch?v=npsnhPW221o

A videoklip rendezője Tarczi Tamás (Thornfields Production) az alábbiakat mondta a mozgókép kapcsán: “Nagyon izgalmas kihívás volt a Thornfields Production csapatának az Omega Diatribe zenekarral dolgozni, mert most először emeltünk be CGI elemeket a munkánkba. A 3D supervisor-i feladatokat Saleh Omar látta el. A fényképezésért pedig Brautigam Bertoldnak jár az elismerés.
A történet egy párról szól, akik az ember valódi természete elől menekülve eldobják életüket, és elindulnak útjukon, egy fekete lyuk szívébe.”

Rust Cohle szavait idézve:
“Minden ami kívül esik a mi dimenziónkon, az örökkévaló. Az Örökkévalóság tekint le ránk.”

A dallista a ‘Metanoia‘ koronghoz a következőképpen alakul:

01. You Can’t Save Me
02. Grinder Of Self
03. Parallel
04. Death Touch
05. Isolation
06. Global Fire
07. Metanoia
08. Mirror Neuron
09. Coronal Mass Ejection
10. Long 

A zenekar, a lemezmegjelenést követően elindítja a lemezbemutató turnét, aminek részleteiről kövessétek figyelemmel weboldalukat: https://omegadiatribe.com

Vagy Facebook oldalukat: https://facebook.com/omegadiatribe

MESSIAH – Fatal Grotesque Symbols – Darken Universe

cs, 06/18/2020 - 15:37

A nagy múlttal rendelkező svájci Messiah egy ideje újra mozgolódni kezdett. A jelenlegi felállás, ha nem is a legklasszikusabb, de a Noise Records-os időszakuk tekintetében így is eredetinek mondható, hiszen a 90-es években ugyanezen úriemberek követték el a Choir of Horrors és Rotten Perish lemezeket. Az Ep-n hallható három számból konkrétan csak egy szerzemény új. A Space Invaders és az Extreme Cold Weather az első két lemezről lettek újra felvéve.

A Fatal Grotesque Symbols egyelőre nem sokat árul el nekünk a közelgő albumról, hacsak azt nem, hogy mi lehet a kitűzött célirány. Egy igazi old school death/thrash döngöléssel kedveskednek itt, ami egészen a kezdetekig tekint vissza. Még Brögi szólójátéka is a régi időket idézi. Gondolom nem hiába lett összepárosítva a másik kettővel. Nincs is semmi gond vele egyébként. Hamisítatlan Messiah amit hallunk, de saját kultikus anyagaikhoz mérni önmagukat mindig veszélyes dolog. Az ős dalok újrafelvételének is csupán annyi létjogosultságát látom, hogy jobban illeszkedjenek az új nótához. Természetesen az eredeti verziók még mindig sokkal jobban működnek. Egy rakás emlékkel, érzelmi töltetettel nem lehet csak úgy harcba szállni, hiába lettek azóta lényegesebben jobb zenészek.

A világért sem akarom elkapálni a bandát. Mindenképp megérdemelnék a sikert. A rövidesen megjelenő új stúdió album akár még nagyon jól is elsülhet: gondoljunk csak a Possessed és a Protector visszatérésére. Annyi bizonyos, hogy nincs könnyű helyzetben a Messiah, ha a régi rajongókat akarja meggyőzni. Én mindenesetre bizakodó vagyok és erősen drukkolok nekik.

Kiadó: High Roller Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Death / Thrash
Weboldal: facebook.com/MESSIAHthrashingmadness

Tracklist:

  1. Fatal Grotesque Symbols – Darken Universe
  2. Space Invaders
  3. Extreme Cold Weather

Lemezajánló: Exit – “Traces of Human Existence”

sze, 06/17/2020 - 19:51

A svájci zenekar megalakulása több mint 20 évre vezethető vissza, viszont nem hiszem, hogy sokan lehetnek akik egyből tudják miről is van szó.

Igazából azt nem mondhatom az albumra, hogy nagyon jó és tökéletes, de mégis könnyen megszerethető. Leginkább Death/Thrash zenéről van szó és ami megfigyelhető még, hogy rendkívül dühös az egész. Így ez ad egy plusz dolgot az albumnak, ezáltal többnek mondható!

Igazi géptüzelők vannak itt. Pulzáló erővel és gyűlölettel hömpölyögve jönnek sorba a dalok. Ritmusváltásokkal, intenzitásukkal elpusztítanak mindent. Sokszor padlón a gázpedál, könyörtelenek. Természetesen ehhez egy izmos erős vokál párosul, ami nemcsak egyfajta morgás, hanem néha tiszta éneket is rejt.

Én azt mondom, hogy ez egy erős album. Szerintem mindenki adjon nekik esélyt, mert akkor valami hiányozni fog a napjából. 10 perc után sokkal erősebb és keményebb leszel, csak hallgatni kell és minden sziklát szét tudsz vele ütni!

Tracklist:

  1. The Power the Hate the Greed
  2. None of Our Business
  3. The Final Youth
  4. Only Pain Is Real
  5. Born to Burn
  6. Miserable Life
  7. Empire
  8. To the Void
  9. The Lion’s Share

CRO-MAGS – In The Begining

h, 06/15/2020 - 19:36

Tudom, nem túl szerencsés minden lemezismertetőt az ősrobbanástól kezdeni, de úgy érzem, a Cro-Mags esetében ez mindenképp szükséges. Nem vagyok egy hardcore szakértő. Az itt leírtak csupán a bennem kialakult kép összegzése, tehát szó sincs semmiféle kioktató okoskodásról. Kéretik mindent ennek tükrében értelmezni! No, de elég is a szabadkozásból.

Számomra sokáig a Cro-Mags jelentette “A” hadrcore-t. Mivel a metal zenék felől érkeztem, a Best Wishes tökéletes belépőnek számított annak idején. Ha az a lemez nincs, nem biztos, hogy később barátságba kerülök olyan csapatokkal, mint a Gorilla Bisquits, Judge, Minor Threat, vagy később a Biohazard és a Sick Of It All, szóval méltán hívhatom Flanagan-ék zenéjét afféle ízlésformálónak.

Nem kis dolog, hogy 2020-ban új lemezzel rukkolnak elő, mivel utoljára 2000-ben került ki hivatalos stúdió album, de ne szaladjunk még ennyire előre!

A Cro-Mags nem egy egyszerű menet, igazából sosem volt az. Harley Flanagan 1981-ben hívta életre alig tizenévesen Parris Mayhew társaságában. A sajátos kiállású John Joseph énekes pedig 84-ben csatlakozott hozzájuk, de az Age of Quarell lemezük csak 86-ban jelenhetett meg. Több szempontból is úttörőnek számítottak akkoriban, hiszen az elsők között voltak, akik fémesebb, szigorúbb hangzásra cserélték a punk zenei gyökereket. Ugyanakkor a Krisna-szellemiség is akkor talált utat magának a new york-i fiatalok körében, amiben a Cro-Mags-nek is igen meghatározó szerepe volt.

Maga a banda sosem rendelkezett állandó felállással. Például a Best Wishes Joseph nélkül készült, aki az Alpha-Omega-ra vissza is tért, ahonnan viszont már Mayhew hiányzott. Egyedül Harley jegyzi magát minden lemezen, még ha a bandát ő maga is többször elhagyta hosszabb-rövidebb időre.

Flanagan mindig is balhés személyiségnek számított. Volt ő minden: Bőrfejű, drogos, Krisna-tudatú, Ju-jitsu mester, az utóbbi időkben pedig főállású apa. Talán elsőre ez meredek lehet, sok rajongónál komoly zavart is keltett. Nem csoda ha inkább John Joseph frontembert kiáltották ki ügyeletes “krómegsz” arcnak, mivel vele mindig is könnyebb volt azonosulni. John egész jól is érezte magát a szerepben, aki ma már nem is annyira HC muzsikus (bár időközben összehozott egy bandát Bloodclot! néven, amivel egészen a korai HC időkig tekint vissza), mint inkább közéleti személyiség, sportoló, író. Többször elnyerte a “Vasember” címet, továbbra is lelkes hirdetője a Krisna-szellemiségnek, valamint vegetáriánus – amit időnként elég bicskanyitogató módon propagál, gondolok itt a “Meat is for pussies” kijelentésére. Azt nem mondanám, hogy Flanagan eltűnt volna a színtérről, mivel a Harley’s War aztán a szóló anyagával folyamatosan jelen volt, de annyi igaz, hogy nem Cro-Mags név alatt tevékenykedett. John viszont nem igazán zavartatta magát és Harley határozott kérése ellenére 2008-ban összerántott egy csapatot. Majd 10 éven keresztül “haknizott” a régi dalokkal, anélkül, hogy bármi újdonság kikerült volna a kezei közül. Nem nehéz elképzelni, mennyire elmérgesedett a helyzet a két úriember között. Ez eleinte sárdobálásban merült ki, de később bírósági üggyé nőtte ki magát. Flanagen egy koncertjén annyit mondott, hogy őt nem igazán az zavarja, hogy Joseph az ő dalait játsza, mert erre bárkinek a beleegyezését adja. Azzal volt problémája, hogy Joseph úgy állította be magát, mintha ő lenne hivatalosan a Cro-Mags. A Sok huza-vona odáig vezetett, hogy 2019 tavaszán Flanagan végül megszerezte a kizárólagos jogokat a Cro-Mags felett. Joseph és Mayhew ezentúl csak Cro-Mags ‘JM’ megjelöléssel léphet fel.

Nem kívánok pálcát törni senki felett. John Joseph máig sokak példaképe és jól is van ez így. De Flanaganre úgy hivatkozni, hogy az ex-basszerosunk, meg szvasztikás tetkója van, és mekkora rasszista, az egyszerre gyerekes és nevetséges kijelentés. Utóbbi már csak azért is, mert a bandában ketten is színes bőrűek. Nem tartom kizártnak, hogy Flanagan egy oltári nagy paraszt, akivel egyszerűen nem lehet kijönni hosszú távon, de a Cro-Mags akkor is az ő nevével egyenlő. Erről lehet, de nem hiszem, hogy érdemes tovább vitázni. John tíz évig tartó “haknizása” és ezzel szemben Harley szóló albumai lényegében önmagukért beszélnek.

Most, hogy az előzmények nagyjából tisztázódtak, nézzük, mit is tartogat számunkra az In The Beginning. Már az alap felállás igen erős, ugyanis kipróbált harcostársak állnak itt csatasorba újfent. Elsőként a Suicidal Tendencies-ben legendássá vált Rocky George gitármágus-t említeném, aki Garry “G-Man” Sullivan-el már a Revenge-en is szerepelt. Aztán itt van még Gabby Abularach aki a főnök szóló lemezein segédkezett korábban. Érezhető, hogy mennyire együtt vannak ezek a zenészek. Durva, bárdolatlan a megszólalás, mégis iszonytatóan erőteljes. Nem hinném, hogy sokat szórakoztak a potméterekkel. Azonban ez a hangzás annyira élő, hogy simán elhinném, hogy egyben játszották fel az egészet, egyszuszra. Olyan egymásutánban szabadítják ránk a fékevesztett energia bombákat, hogy rengeteg fiatal zenekar megirigyelhetné. Flanagan azt vallja, hogy az élet semmit sem ad ingyen, mindenért keményen meg kell küzdeni. Ez az örök harc süt át a dalokból. Hit, csalódás, elbukás, aztán pedig újra és újra talpra bírni állni belőle. De pont ettől lesz hiteles az egész, mert számomra ez a “hardcore” igazi, sorok között átszűrődő üzenete.

Már az első hangok félreérthetetlenné teszik, hogy mely zenekarral van dolgunk. A Don’t Give In szigorú alapozása egyből a We Gotta Know-t juttatja eszembe az első lemezről, aztán már indulhat is a zúzás, persze fülig érő szájjal. Drag You Under egyből a lovak közzé csap egy jóféle Rocky George szólóval korbácsolva fel a kedélyeket. Flanagan mester pedig megállíthatatlanul fröcsögi arcunkba a “Mutha fucka”-t. A soron következő No One’s Victim volt az első klipnóta. Ismét középtempóval indít. Sullivan dobolása nagyon húz, de egyébként is végig remek dolgokat üt. Rocky George képességei nem igényelnek bizonyítást, itt is elszaladnak rendre az ujjai, ám mégsem tolja magát az előtérbe, végig alázatos marad. Gabby Abularach viszont egyenlő arányban veszi ki a részét a szólókból, olyannyira, hogy időnként el is bizonytalanodok, vajon melyik úriember virgázik éppen. A From The Grave az egyik saját bejáratú kedvencem a lemezen. Igazi régi vágású Cro-Mags száguldás, ahogy csak Flanagan tudja. A No One’s Coming-ban a főnök szó szerint szétveri a basszusgitárját. Nem irigylem szegény hangszert. Itt is ős punk vadulások és thrash-es zakatolás váltogatja egymást, hogy jól besúlyosodjon a végére. A PTSD elején ismét Sullivan brillírozik izgalmas pörgetésekkel, tamozással, aztán jönnek itt is a tempók kérlelhetetlenül. A The Final Test- lassú döngölésére sziréna szerű szóló érkezik, majd újabb vadulás. Flanagan itt megcsillant egy kicsit különös énekhangjából is, ahogy azt a Best Wishes-en tette korábban. A One Bad Decision még a többi nóta tükrében is egy igen dühös darab. A maga két percével úgy dübörög át rajtunk, mint egy gyorsvonat. A Two Hours egy telefonbeszélgetés bejátszásával indít, ami egy megfontolt trancsírozásban teljesedik ki. Itt már elvesztem az F betűs szavak összeszámlálásában. A Don’t Talk About It ismét egy nagyon lendületes nóta, ami akár az első két lemezről sem lógott volna ki. A Between Wars egy nagyon fenyegető hangulatú instrumentális tétel, ami épp jókor érkezik, hogy még változatosabbá tegye a lemez hangulatát. Az Eszelős dob-break-ek gondoskodnak róla, hogy egy pillanatra se fulladjon unalomba az amúgy monoton alap. A No Turning Back nagyszerű folytatás, ahogy az előző hangulatból építi fel magát. Végezetül kapunk még a nyakunkba egy remek tekerést a There Was a Time képében, hogy még csak véletlenül se maradjon hiányérzetünk.

Tizenhárom dal tehát harmincnyolc percbe zsúfolva, ami elég töménynek hat, főleg, hogy egyetlen tölteléknóta sincs. Negatívumként annyit tudnék megemlíteni, hogy talán a kiadó túlságosan is elóvatoskodta a dolgot, és Ep, single formájában túl sok nótát szivárogtatott ki. Lényegében az első öt számról beszélünk itt, így ekkor már igencsak nyúlfarknyi újdonság marad a teljes lemezre. Én csak az Lp-t hallottam, szóval nekem nem okozott gondot. Kivárósok tehát előnyben.

Flanagan visszatért a Cro-Mags élén, telve hatalmas energiával, bizonyítási vággyal. Ugyanannyira átjárja a düh és a küzdőszellem, mint a kezdetek kezdetén, ehhez pedig kifogástalan legénységet verbuvált. Én pedig újra üdvözölhetem egyik régi nagy kedvencemet!

Kiadó: Arising Empire
Kiadás éve: 2020
Stílus: Crossover
Weboldal: facebook.com/realcromags

Tracklist:

  1. Don’t Give In
  2. Drag You Under
  3. No One’s Victim
  4. From the Grave
  5. No One’s Coming
  6. PTSD
  7. The Final Test
  8. One Bad Decision
  9. Two Hours
  10. Don’t Talk About It
  11. Between Wars
  12. No Turning Back
  13. There Was A Time

Pontszám: 8

Jack/Sete Star Sept – split 7″ megjelenés

cs, 06/11/2020 - 08:31

1-2 héten belül már beszerezhető a Jack zenekartól a japán noisegrind brigáddal a Sete Star Sept formációval közös 7″ vinyl. A korongra – mely limitáltan kék színben is beszerezhető – ha igényt tartasz, 2000 Ft ellenében a zenekar facebook oldalán illetve email címén (vatai.levente@gmail.com) tudsz rendelést leadni.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=eDpe-NiAB2I

Grindpunx united!!

Dead Sister – megérkezett az új The Devil’s Trade lemez előfutára

sze, 06/10/2020 - 18:40

Makó Dávidot a közelmúltban szerződtette a kultikus underground kiadó, a Season of Mist – augusztus 28-án jön az új lemez, amelyről már elérhető az első dal.

The Devil’s Trade elmúlt hónapjai koránt sem teltek eseménytelenül – február végén vált hivatalossá a kiadóváltás, ezzel egyidőben bejelentettek egy 11 állomásos európai turnét a Darkher [UK] és a Forndom [S] társaságában. Az állomások között szerepelt az ikonikus Roadburn Fesztivál is – aztán jött a COVID-19 és mindent átírt.

„A karantén számomra is nagyon nehéz időszak volt, amiből az Instán adott live koncertek sem tudtak kirángatni, sőt még rontottak a helyzeten. Viszont a Roadburn live stream felkérése kihagyhatatlan lehetőség volt, amelynek köszönhetően rengeteg emberhez juthatott el a zeném.” – mesél Dávid.

Az élet viszont nem állt meg, a turné átkerült 2021 tavaszára, a lemezmegjelenés pedig 2020 augusztusára, bár a dalokkal már régóta nem volt teendő, hiszen már 2019 őszén készen volt a lemez, mely ezúttal is Szabó ‘Nagyúr’ Mártonnal rögzítettek.

Az album túlnyomó része az Alpokban, 2000 méter magasan egy mindentől elszigetelt helyen készült el. A korábbi ötletek befejezéséhez szükséges volt az elvonulás, hogy nyugodtan legyen mód alkotni. Egy túra során fogant meg a lemez fő motívuma, a dalokat összefogó kapocs. 

„A The Call of the Iron Peak arról az útról szól, ami elvezet a teljes békéhez, az örök csendhez és megnyugváshoz. Ami kivezet a társadalomból, elszakít a másik ember poklától, és segít elérni az ürességet. Beteljesülés, ami lehet, hogy csak a halálban adatik meg, de legalábbis az életben csak egészen kivételes és nagyon rövid pillanatokban érjük el. A Vas Csúcs hívása a hang, ami segít megtalálni ezeket a pillanatokat. Nekem csak a fizikai és szellemi áldozat, a küzdelem segít meghallani ezt a hangot. A Vas Csúcs létezik, jártam ott, és az ott tapasztalt csendet keresem azóta is.” – meséli az albumról.

Az előző lemezhez képest zeneileg és mondanivaló szempontjából is kicsit megnyugvás, miközben a saját hang tovább erősödött, Makó megtalálta azokat a csatornákat, amiken keresztül ki tudja mondani azokat a dolgokat is, amiket eddig nem.

lemezborító ezúttal is Borbás Róbert (Grindesign) munkája.

„Egyszerűen nem tudok elképzelni nála megfelelőbbet sem szakmai, sem emberi szempontból. Örülök, hogy azon túl, hogy az animációs videó minden szempontból passzol a dalhoz, egyfajta tisztelgés is az artwork előtt, ami így teljessé vált.”

Az elsőként megjelenő Dead Sister videójához az animációt Pintér Márk készítette, aki egyébként Borbás Robi szalonjában, a Rooklet INK-ben tetovál, maga Robi ajánlotta a munkára Dávidnak.

“A dal ihletője egy pusztító viharfelhő, ami egy csillagos nyári estén lopakodott fölénk valahol Balaton felvidéken, mindentől távol. Ahogy a Lovecraft-et idéző, örvénylő dimenziókapu-szerű fekete rettenet fölénk húzódott, eltűntek a csillagok, megállt a levegő megnémult a világ, várta, hogy lecsapjon az első villám. Aztán jött egy hűvös szellő, odébb fújta az egészet, és a vihar máshol csapott le. Nagyjából húsz percen át olyan volt, mintha nyílt volna egy ajtó a túlvilágra, vagy egy másik ősi világra. A nővér részlet túl személyes, hogy igazán beszélni tudjak róla. Ahhoz is harminc év kellett, hogy megértsem micsoda hatással van rám valaki, akivel sosem találkoztam. Ha van túlvilág remélem ott lesz ő is, és megölelhetem.”

The Call of the Iron Peak már előrendelhető, a hazailemezbemutató áprilisban lesz az Instantban – addig is a Fekete Zaj Fesztiválon és a Fishing on Orfűn debütálnak az új dalok.

Studio: Templom Studio (HU)
Mix/Master: Szabó Márton
Producer: Makó Dávid

Közreműködők a Dead Sisterben:
Szabó Márton & Szabó Péter – dobok
Szabó Rita & Szabó Kornél – triangulum 

Pre-sales: https://redirect.season-of-mist.com/TheDevilsTrade

Track-list
1. The Iron Peak
2. Dead Sister
3. III
4. No Arrival
5. Expelling of the Crafty Ape
6. IIIIIIIIIIII
7. Három Árva
8. Eyes in the Fire
9. IIIIII
10. Dreams from the Rot
11. The Call of the Iron Peak
Total playing time: 46:43

Linkek: 
www.facebook.com/TheDevilsTrade
www.thedevilstrade.bandcamp.com
www.youtube.com/user/mdgytdt
www.instagram.com/thedevilstrade

ON THORNS I LAY – Threnos

szo, 06/06/2020 - 19:07

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kedvenc metal műfajaim egyike a doom/death és a gothic doom. Ennek ellenére ez a görög zenekar eddig valahogy mégis elkerülte a figyelmemet. Pedig nem mai gyerekek már, pályafutásuk kezdete egészen 1992-re vezethető vissza – először Paralisys, majd Phlebotomy néven, akkor még death metal bandaként. Úgy döntöttem, mielőtt górcső alá venném a Threnos albumot, inkább visszanyúlok egészen a kezdetekig, és gyorsan végigszaladok a diszkográfiájukon:

1995-ben már a jelenlegi névvel adták ki első nagylemezüket, a Sounds of Beautiful Experience-t, amit később zsinórban további négy követett. Az első két album még a melodic doom/death stílus jegyében készült – de közel sem kimagasló teljesítménnyel, még ha volt is zenéjükben fantázia. Az ezredforduló küszöbén, a Crystal Tears lemez megjelenésével azonban műfajváltás (és véleményem szerint egyben némi minőségbeli szintlépés is) történt, és a sokkal könnyedebb és dallamosabb gothic metal zászlója alatt folytatták a zenélést, amolyan korabeli Theatre of Tragedy stílusban. A sorban következő Future Narcotic-on további kísérletezgetésekbe bocsátkoztak, ami egy-két egész jó, de többnyire kifejezetten gyenge dalokat eredményezett. A későbbi anyagaikat ezért már csak felületesen pörgettem le, ugyanis egyre többször keveredtek műfajilag olyan területekre, amire jómagam már nem vagyok vevő. Talán úgy tudnám jellemezni ezt a korszakot, mint egy folyamatos útkeresés, csak rossz irányba. A fel-felbukkanó hegedű viszont gyakran igen kellemes pillanatokat szerzett – bár hozzáteszem, hogy én eleve nagyon szeretem ezt a hangszert. A banda végül a 2003-as Egocentric lemezzel zárta pályafutásának első fejezetét. A hallottak alapján nem is csodálom, hogy ezt követően földbe álltak, mert elég nehezen hinném el, hogy ekkorra túl sok rajongójuk maradt volna meg a kezdetekből.

Pár év szünet után aztán Christos Dragamestianos gitáros és Stefanos Kintzoglou énekes/basszer egyszer csak újjáélesztette a bandát, ám ennek ellenére a visszatérő albumra egészen 2015-ig kellett várni. A csapat ismét a gothic vonalon próbálkozott, de – véleményem szerint – egy lazán felejthető, közepes színvonalú produkció született. A hörgés részben visszajött, mellette pedig férfi és női ének színesítette a lemezt. Úgy gondolom, ha ebben az időben találkoztam volna velük, simán elmennek mellettem…
A 2018-as Aegean Sorrow album megjelenése azonban meglepő fordulatot hozott zeneileg, mert nemhogy a legmélyebb gyökereikig, de még annál is lejjebb nyúltak bele a súlyos, melankolikus doom/death metalba… és milyen jól tették! A lemezt mellesleg Dan Swanö keverte és rögzítette saját stúdiójában, az Unisound-ban. Nos, számomra ez az a pont, amikortól érdemessé válik a bandával foglalkozni! Ráadásul úgy tűnik, mintha végre megtalálták volna a helyes utat, mert ennek az albumnak az egyenes folytatásaként látott napvilágot idén márciusban a kilencedik nagylemezük, a Threnos. Az alábbiakban ezzel fogunk egy kicsit közelebbről is megismerkedni.

Kérem szépen, nincs itt intro, vagy bármilyen felvezetés, ehelyett már a nyitó The Song of Sirens első pillanatai előre vetítik, hogy nagyjából mire számíthatunk a továbbiakban: súlyos riffek, sötét hangulat, mély, gonosz hörgés, szomorú, melodikus dallamok. Sejtelmesen indul, lassan bontakozik, közben árad belőle a hamisítatlan doom/death feeling. Elég izmosan is szól, nagy hangerőn meg is dörren, ha kell! A hangszerek szépen vannak keverve és kellő harmóniákban egyesülnek. A háttérben orgona is besegít, majd a gitárszóló is ízlésesen érkezik, de aztán a dal kb. feléhez érve egy határozott kiállással megtörik a lendület: minden elhalkul, majd egy lágy zongoradallam emeli ki a hallgatót a pusztító mélységből. Erre a kellemes, üdítően nyugtató alapra tér vissza először csak a szólógitár, majd kisvártatva a teljes hangszeres szekció, és egy fájdalmas hörgés kíséretében folytatódik a gyászos menetelés egészen a dal végéig. Ehhez készült az első videoklip is, – mellesleg – aminek köszönhetően én is felfigyeltem a zenekarra.
Az Ouranio Deos egy valamivel emelkedettebb hangvételű, könnyebb, dallamosabb tétel, hangsúlyos szintiszólamokkal és némi Paradise Lost beütéssel. Itt pár perc után a gitárok pihennek meg egy rövid időre, és ismét a zongora, illetve egy női prózai betét teszi színesebbé a dalt, és valóban egy üde színfolt. A végére viszont teljes belassulás következik, fájdalmas hörgésekkel díszített gyötrelmes vánszorgás, ami aztán egy végtelenül szomorú hegedűdallam kíséretében ér véget. Ez az utolsó egy perc szerintem simán elférne bármelyik My Dying Bride lemezen is!
A sorban a harmadik helyet elfoglaló Cosmic Silence egy középtempós nóta, amiben a szólógitár által sajnos mintha hallanék némi hamis hangot is itt-ott. (Lehet, hogy tévedek, mindenesetre engem ez egy picit zavart, de ez legyen az én problémám!) Stefanos hörgése egyébként helyenként Tomi Koivusaari-éra emlékeztet, ezáltal a korai Amorphis-t is eszembe juttatta egy-egy pillanatra (amit speciel egy cseppet sem bánok, mert a Tales From The Thousand Lakes egy fantasztikus hangulatú, megismételhetetlen remekmű!). Ebben a dalban egy templomi hangulatú orgonakiállás gondoskodik a változatosságról, valamint egy fantasztikus hegedűszóló a végén, ami egyben a dal fénypontját is jelenti számomra.
A lemez második fele már valamivel kevesebb különlegességet tartogat, de ez mit sem von le az értékéből. Az Erynies egy lassabb, szomorkás hangulatú dallamos nóta, amiben egy rövid orgonaszóló is felcsendül. A soron következő Misos viszont már egy jóval agresszívebb, riffcentrikusabb darab, ami már határozottan a death metal felé húz, és itt Stelios Darakis néha már megtalálja a kétlábdobot is. A maga 4:18 perces játékidejével egyébként ez a legrövidebb tétel a lemezen.
Mielőtt a végére érnénk, következik a második klipnóta, mégpedig a címadó Threnos. Súlyos, erőszakos doom/death dal masszív riffekkel, mérsékelt dallamossággal. Semmi cicoma, semmi extra, csak mászik az arcodba, és kész.
A lemezt a közel 10 perces Odysseia zárja, ami szerintem tökéletes választás a végére. Ez egy kiváló doom eposz, amiben az epikus dallamoktól a súlyos, málházós tempókig minden fellelhető. Helyenként kifejezetten a korai My Dying Bride-ot idézi, amihez nagyban hozzájárulnak az ismételten felbukkanó hegedű szépségesen síró dallamai. A gitárosok ezúttal is végig nagyszerű harmóniákkal operálnak, és még egy rövid önálló akusztikus betét is szerepet kapott a dalban. A dobos számomra kifogástalanul üt az egész lemezen, a szomorú, fájdalmas hörgés pedig tökéletesen passzol a zenéhez. Utóbbi úgy 3 perccel a vége előtt a gyászos hangulattal együtt távozik a dalból, amit lágy zongoraszó búcsúztat, majd egy fenséges hegedű dallammal karöltve vezeti fel a finoman kibontakozó, enyhén pátoszos végjátékot, amiben a második számot felidéző női hang is visszatér pár sor erejéig. Ez a finálé számomra már inkább egyfajta felemelkedés érzést, és egy reményteli, pozitív kisugárzású hangulatot áraszt, ami szerintem nagyszerű és méltó lezárása ennek a háromnegyed órás hanganyagnak.

Az év elején még azt gondoltam, hogy a My Dying Bride-tól a The Ghost of Orion lehet majd 2020 legjobb albuma nálam, pláne, hogy az öt évvel ezelőtti Feel The Misery-t egyenesen az elmúlt évtized legjobbjának tartom! Nem gondoltam, hogy ez az elképzelés mindössze pár héttel később meg is dől, ráadásul egy eddig számomra ismeretlen görög banda által! Úgy gondolom, hogy a Threnos egy nagyon jól összerakott lemez, és minden megvan benne, amitől ez a műfaj izgalmas és élvezetes lehet. A dalok hangulatosak és változatosak, van bennük súly és mélység, ugyanakkor rengeteg dallam is. Szerintem a hangzásba/keverésbe se nagyon lehet belekötni, mert teljesen jól szól.
Azt viszont érdekesnek tartom, hogy bár a korábban többször is említésre kerülő hegedű figyelemre méltó szerepet tölt be a lemezen, az enciklopédiákban nincs számon tartva senki a bandában ezen a poszton.

Bátran ajánlom a műfaj kedvelőinek az előző albumukkal együtt!

Kiadó: Lifeforce Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Death / Doom Metal / Gothic / Rock
Weboldal: https://www.onthornsilay.net/

Tracklist:

  1. The Song of Sirens
  2. Ouranio Deos
  3. Cosmic Silence
  4. Erynies
  5. Misos
  6. Threnos
  7. Odysseia

Pontszám: 9

SORCERER – Lamenting of the Innocent

szo, 06/06/2020 - 18:43

Legtöbb esetben egy zenekar, 32 évvel a háta mögött elmondhatja, hogy a képességeihez, kitartásához mérten már bőven volt mit letennie az asztalra, akár komoly rajongói bázist kialakítania. Sajnos bemutatóm tárgyát képező album alkotói ezt éppen megcáfolni képesek.

1988-ban Stockholmban toborzott össze egy csapatot a basszusgitáros Johnny Hagel és a dobokat bűvölő Tommy Karlsson, de napjainkban már egyikük sem tagja a zenekarnak. A kezdeti években csak egy biztos pont maradt mellettük, a nem tucat vokalisták táborát bővítő Anders Engberg. Az énekesi poszt annyira megingathatatlan a Sorcerer-ben, hogy némi iróniával kijelenthetjük, Anders csak ”egy évvel fiatalabb” az együttestől.

1992-ben úgy zárták le az első fejezetet, hogy mindössze két demót tudtak felmutatni. A folytatásra 2010-ig kellett várni, néhány új taggal megerősítve a hangszeres alkotói gárdát szép lassan el kezdtek újra dalokat írni és ápolták a múlt hagyatékát. 2015 egy mérföldkő a zenekar életében: megjelent az első(!) nagylemeze a Sorcerer-nek. Mérsékelt fogadtatás és elismerést követően végre elkezdtek hagyományosan működni, mint egy tervekkel, reményekkel teli zenekar.

2017-ben megjelent The Crowning of the Fire King albummal engem kilóra megvettek. Hetekig mást sem hallgattam csak azt a lehengerlő albumot: az epikus doom metal egyik ámulatba ejtő ékkövét. Ekkor lettem elkötelezettjük.

Ahogy szépen sorban kezdtek megjelenni az interneten a Lamenting of the Innocent lemezt beharangozó dalok-klipek, újra elfogott az izgalom, már akkor úgy tűnt az új kiadvány ott folytatja a minőségi produktumok prezentálását ahol a 2017-es csúcsra járatta. Most, hogy már túl vagyok jó néhány végighallgatáson, a május 29-én megjelent, a boszorkányüldözés témakörét körbejáró kiadványról leírhatom objektív véleményemet:

Az intróként funkcionáló Persecution kitűnő felvezetője nem csak a lemeznek, de a The Hammer of the Witches dalnak is, amely klip formájában már március óta reményt adott a közelgő lemezzel kapcsolatban. Bő két hónapja szinte minden héten lement legalább egyszer a Sorcerer Malleus Maleficarum-a. Indításnak kitűnő. Itt térnék ki a lemezborítóra, amely ezúttal is kitűnőre sikeredett. Nem csak a fülek, de a szemek is kényeztetve vannak. A kiadvány mondanivalója, hangulata frappáns és elgondolkodtató vizuális körítést kapott.

Ha az első teljes értékű dal a füleknek és a nyakizmoknak szólt, akkor a lemez címadó dala a szívnek. A Lamenting of the Innocent sokadik hallgatásra is instant libabőr. Anders minden lehetőséget megkap, hogy megmutassa, mennyire sokoldalúan képes használni a hangját. A finom, fület simogató, lágy melódiák között még hörgésre is vetemedik, ez pedig nem mondható tipikusnak még a rajongói előtt sem. Valódi utaztatós, monumentális, epikus dal. A refrén napok múlva is garantáltan előkúszik a bőrünk alól és suttog a fülünkbe. Eddig szépen emelkedik a szintje az albumnak, bár még nagyon az elején járunk.

Az Institoris cím beszédes lehet. Elsősorban azok számára, akik behatóbban ismerik a középkori boszorkányüldözés legfontosabb momentumait, illetve a témában írt legismertebb művet, a Malleus Maleficarum-ot. Heinrich Kramer domonkos rendi inkvizítornak, a Hexenhammer társszerzőjének volt a latin gúnyneve: Institoris, azaz szatócs. Hogy a dalról is szót ejtsek: bár nem ér fel az első két szerzemény lehengerlő mivoltához, mégis egy remekbe szabott, viszonylag lendületes tételről beszélhetünk.

Az ötödik tétel a Where Die Spirits viszont már egy hamisítatlan lírai szerzemény. Legalábbis ami a zenei és a vokális részt érinti, mert a szöveg nem éppen könnyed, napba bámulós.

De, hogy egyelőre még ne szakadjunk el a lágyabb, dallamosabb vonaltól a Deliverance tovább viszi az előző tétel hangulatát, sőt még rá is kontráz, mert nem akárki vendégeskedik a dalban. A Candlemass zenekarba visszatérő Johan Langqvist vállalta vendégénekesi posztot és maximális odaadással, Anders-szel ”vállvetve” felteszik a koronát a szerzeményre. Hatalmas élmény ezt a két aranytorkú úriembert közös dalban hallani.

Az Age of Damned finoman szólva is vészjóslóan indul. Egy doom monstrumot véltem felfedezni az első hallgatás alkalmával. Ahogy a szerzemény elkezdett kibontakozni, úgy lett folyamatosan némi hiányérzetem. Már nem a lírai vonalon varázsolt a banda, de ennyi visszafogott, kevésbé karcos perc után egy kicsit súlyosabb, döngölősebb monolitot kívánt a szervezetem. Nem mintha szégyenkezni kellene a bandának, és nem csak az Age of Damned, de a Condemned miatt sem. Az utóbbi is egy gyönyörű, szívbemarkoló alkotás, sötét, megindító témát feszegetve, azonban ekkorra már tényleg minden porcikám igényelte a doom léptékkel mért zúzást, a súlyos, fejletépő riffeket. A középrésznél vannak tökösebb gitártémák, de bármennyire is minőségi amit hallok, a vérforralás itt is elmarad.

A Dance with the Devil első néhány másodperce végre reményt adott: lesz itt erőteljes bólogatás ezerrel, de sajnos megint csak egy ”szimplán” epikus tétel következett. Egy energikus, emlékezetes dallamokat felvonultató, de lényegében az első 2-3 számhoz képest mégis laposabb dal nyert teret a hallójárataimban.

A záró Path to Perdition gitárszólókkal megalapozott nyitánya misztikus ködfátyolt vont a dal további része elé. De VÉGRE, búcsúzóul megjönnek a bólogatós pillanatok, erőt is felfedezni vélek, a súlyos riffek és a kellően felpörgetett ritmusok méltóképpen zárják az albumot.

Sokadik hallgatásra is a korábbi The Crowning of the Fire King lemezt erősebbnek, változatosabbnak érzem, de óriási különbséget – ettől függetlenül – nem vélek felfedezni. Lényegében, számomra a Lamenting of the Innocent a közepén egy kicsit leül. Kevesebb energiát és impulzust nyújt, mint amit kapok az album elején. Ha azonnal, az első hallgatás után írom meg a bemutatómat, akkor a pontszám az írásom végén legalább egy egységgel kevesebb lenne. Minél több időt töltöttem ezzel a boszorkányos művel, annál inkább közelebb került a szívemhez. Ez viszont nem azt jelenti, hogy néhány hónap múlva már maximális pontot adnék rá…

Miközben a lemezismertetőmet írtam, a mai este folyamán (június harmadikán) a Sorcerer zenekar (a Metal Blade Records) szinte percenként jelentetett meg egy klipet a legismertebb videómegosztó portálon. Fény derült arra, hogy minden egyes dalhoz készült klip, a konceptalbum szerzeményei vizuálisan is támogatva vannak.

Kiadó: Metal Blade Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Epic Doom Metal
Weboldal: http://www.sorcererdoom.com/

Tracklist:

  1. Persecution [Intro]
  2. The Hammer of Witches
  3. Lamenting of the Innocent
  4. Institoris
  5. Where Spirits Die
  6. Deliverance [feat. Johan Langqvist]
  7. Age of the Damned
  8. Condemned
  9. Dance with the Devil
  10. Path to Perdition

Pontszám: 8.5

Mezmerized – “Rage” megjelenés és Blood Blast szerződés

szo, 06/06/2020 - 07:41

MEZMERIZED zenekar 2019 nyarán kezdte meg működését, azóta pedig gőzerővel dolgoznak, amely az elért eredményeken is jól látható. A csapat az előző hónapban jelentette be, hogy szerződést kötött a Blood Blast Distributionel, amely a Nuclear Blast kiadó és a Believe digitális terjesztő közös, új vállalata. Az első kislemez a Blood Blast gondozásában június 5-én jelent meg RAGE címmel. A dalhoz szöveges videó is készült, amely Gustavo Sazes munkáját dicséri. 

“Nagy örömmel jelentjük be, hogy szerződést kötöttünk a Blood Blast Distribution-el. Számunkra ez egy új lépcsőfok, egy izgalmas időszak kezdete, amely sok olyan lehetőséggel társul, amelyek rengeteget jelenthetnek a zenekar életében. Közösen dolgozunk tovább a zenekar sikerén a Nuclear Blast és a Believe csapatával, akik hozzáértésükkel segítik a Mezmerized útját a jövőben.” A RAGE az ötödik megjelent kislemeze a csapatnak. A MEZMERIZED debütáló lemeze, amely az ELECTROLYZE címet viseli, szeptember 18-án jelenik meg.

Mezmerized Facebook

Mezmerized Hivatalos Oldal

A MEZMERIZED dalai digitális formában elérhetőek az összes nagyobb streaming platformon:

▶Spotify: https://spoti.fi/2N90ZMU

▶AppleMusic: https://apple.co/33YT3Vb

▶Deezer: https://bit.ly/34adEpZ

▶Amazon Music: https://amzn.to/36475qI

Jövő májusra halasztja a Helloween budapesti koncertjét

h, 06/01/2020 - 18:07

A Helloween nehéz szívvel jelenti be, hogy elhalasztani kényszerül a UNITED ALIVE PART 2 Európai turnéját. Az eredetileg szeptembertől november közepéig tervezett koncertsorozat 2021 áprilisától június közepéig tart majd, a magyarországi koncertre pedig május 3-án kerül sor, a Budapest Sportarénában. A megváltott jegyek változatlanul érvényesek.

A zenekar közleménye arra is kitér, hogy ez a generációk óta nem látott járvány mindenkit kihívás elé állít, és a fertőzésveszély még most is jelentős. Emellett az egyes országok eltérő szabályozásai miatt az eredeti turné lebonyolítása nagyon bizonytalan lett volna. A zenekar videóközleményét itt láthatjuk: https://www.facebook.com/LiveSoundProd/videos/245066486820936

„Egy Helloween koncert arról kell, hogy szóljon, hogy a rajongók összegyűlnek, szórakoznak, jól érzik magukat, és együtt ünnepeljük azt a zenét, amit mind szeretünk. A világ jelenlegi állapota nem tesz lehetővé egy ilyen gondtalan estét” – mondták el.

A zenekar egyben az egyelőre cím nélküli, vadiúj nagylemez kiadását is eltolja a következő év elejére. A produkciós munkálatok már a célegyenesben vannak: Ronald Prent New Yorkban dolgozik a számok keverésén. „Igazán büszkék vagyunk az eredményre, és alig várjuk, hogy együtt, élőben ünnepeljük az új nótákat a rajongóinkkal – de most türelemmel kell lennünk még egy kicsit. Az egészség az első!”

A várakozás idejére a Helloween egy kisebb meglepetéssel is készült: egy különleges, „koronás pólót” tettek elérhetővé a https://www.pumpkins-store.com webáruházban, amit beszerzési áron, ingyenes szállítással érhetünk el. A jövő májusra áthelyezett budapesti koncertre a jegyek változatlanul kaphatók.

A Livesounds bemutatja: United Alive Part II
2021. május 3., hétfő
Papp László Budapest Sportaréna
Helloween Pumpkins United koncert
Belépő: kiemelt álló 18.900, normál álló 15.900, ülőhelyek 13.900-18.900 Ft
Jegyek kaphatók a Ticketportal hálózatában.

Kapcsolódó weboldalak:
http://livesound.hu/
https://www.helloween.org/

https://www.facebook.com/livesoundProd
https://www.facebook.com/events/465764790737802/

SINISTER – Deformation Of The Holy Realm

cs, 05/28/2020 - 12:27

Hollandia mindig is élen járt a death metal stílusban. Szerencsére nem túltermelésben, hanem karakteres, minőségi zenét produkáló bandákkal. Elég csak a Pestilence, Asphyx, vagy a Gorefest nevét említeni, amire egy valamire való death metal rajongó azonnal elégedetten fog csettinteni. Negyedikként foglalhat helyet a Sinister, akik a 92-es Cross The Styx lemezzel egy igen sikeres kezdést tudhattak magukénak. Jómagam is ezzel a lemezzel találkoztam először. Kicsit meg is lepett ez a fajta brutálisabb tekerés, ami akkor még az amerikai csapatokra volt inkább jellemző. Ezzel a megközelítéssel közelebb álltak például a Deicide-hoz, mint az Asphyx kriptaszagú groove-jához, de ahogy a Gorefest-es Jan-Chris de Koeijer fogalmazott egy interjúban: akkoriban az volt a jó, hogy bár mindenki death metal-t játszott, a csapatok mégis eltérő módon szóltak. A Sinister nem késlekedett sokat, szűk egy évre már jött is a Diabolical Summoning aztán a Hate, ami máig a kedvenc lemezem tőlük.

A kilencvenes évek vége finoman szólva sem kedvezett a death metal-nak. Addigra rengeteg banda fogott elhibázott kísérletekbe, és/vagy dobta be a törülközőt. Elég nehezen viseltem kedvenc stílusom elvérzését. Szerény véleményem szerint ez idő tájt egyedül a Morbid Angyalok állták a sarat. Holland közegben maradva, először a Pestilence 93-as, egyébiránt fantasztikus Spheres lemeze talált értetlen fülekre, majd a Gorefest is elkövetett két death’n roll stílusú lemezt, mielőtt feladta. A Sinister továbbra is maradt, de érezhetően bátortalanabb hozzáállással. Ekkor már csak egyetlen eredeti tag, Aad Kloosterwaard dobos volt jelen a zenekarban. A 98-as Aggressive Measures sajnos igen középszerű alkotás lett, ami totál lelombozott annak idején. Ocsmány borítóba csomagolt 33 percnyi ötlettelen túrás, amiben az eredeti hangzásuknak még csak nyomát sem lehetett felfedezni. Az igazat megvallva innentől kezdve szinte egyáltalán nem kísértem őket figyelemmel. Néhány infó foszlány, egy-egy dal, de ezzel ki is merült az érdeklődésem. Ők viszont egy darabig még tovább kínlódtak, egy női énekest is a csatasorba állítva Rachel Heyzer (ex-Occult, ex-Pathology) személyében. A hölgy két lemezig velük is maradt, de 2003-ban végül a Sinister is feloszlatta magát.

Aad barátunk bár befejezettnek vélte a történetet, de továbbra sem adta fel a zenei elképzeléseit. Alex Paul gitárossal, aki az Aggressive Measures lemez óta hű társa volt. összehozott egy újabb bandát No Face Slave néven. A megírt muzsika viszont annyira hajazott, az eredeti bandájukra, hogy 2005-ben mégis újjáalakultak. Lényeges változtatás, hogy Aad dobosból frontemberré avanzsálta magát. Azóta töretlen erővel küzdenek a fennmaradásért ebben a hihetetlenül túlcsordult kínálatban. Mint már említettem, 98-óta nem igazán foglalkoztam velük. Ez így is ment egészen a 2017-ben megjelent Syncretism albumig, amire viszont már én is felkaptam a fejem. Rég nem voltak elvárásaim velük kapcsolatban, de ezzel a lemezzel valóban sikerült kellemes meglepetést szerezniük A Syncretism újra egy energiától duzzadó, ötletekben bővelkedő banda képét mutatta. Azóta kaptam pár fülest, hogy a visszatérés óta egész jó dolgokat hoztak ki. Egy barátom különösen a The Post-Apocalyptic Servant-et emelte ki, szóval lesz majd mit visszakeresni.

Hosszú idő után ez volt tehát az első alkalom, hogy magam is izgatottan vártam egy Sinister album megjelenését. Nem akarom húzni tovább senki idegeit, így finoman megsúgom már az elején, hogy a Deformation Of The Holy Realm igen meggyőzőre sikeredett. Ez pedig egy tizennegyedik(!) sorlemezénél tartó zenekar esetében igen is nagy szónak számít. A borító nem különösebben formabontó, de az Alexander Tarcus festményén masírozó förtelmes lények garmadája tökéletesen illeszkedik egy ilyen típusú zenéhez. Az intro-outro keretbe foglalt közel háromnegyed óra minden death metal hívőnek tartogathat maradandó pillanatokat. A lemezt bevezető The Funeral March egy szimfonikus hatású hangulatos darab, pátosszal átszellemülve, ami jóleső módon az első lemezük emlékeit idézi fel bennem. Ezen színesítő elemek, köztük kórusok, akusztikus gitár részek elkövetője Denis Mauko, aki a szlovén, szimfonikus black-et játszó Condemnatio Cristi frontembere.

A felvezető után érkező címadó dallal már indul is az aprítás. A hangzás mondhatni kifogástalan. Izmos, mégis arányos, jól kivehető minden részlet. Talán a lábdob csattog egy kicsit túl élesen, de ez egyéni ízlés kérdése. Számomra a Sinister erőssége mindig is abban rejlett, hogy nagyon jól egyensúlyoznak a klasszikus, fogós és a brutális technikázás között. Szerencsére itt sincs ez másképp. Néhány hallgatás után már ismerősen jönnek elő a témák. Imádom, ahogy az energiával dolgoznak. Veszettül zúznak, szaggatnak, minden mozdulattal újabb és újabb fogást keresve a hallgatón. Ha jön egy kiállás, akkor az egyik gitár már biztosan szítja is tovább a feszültséget, hogy a rákövetkező riff még nagyobb erővel roncsoljon az arcunkba. Közben végig ott az érzés, hogy mindezt teljes tudatossággal, halálos precizitással művelik. Az Apostles Of The Weak egy nagyon gyilkos tétel. Ez még a Deicide-nak is jól állt volna a hőskorszakukban. Hat perc elég soknak tűnhet ebben a műfajban, de a lengyel származású Michał “Grall” Gralak gitáros tesz róla, hogy az unalomnak még csak a gyanúja se merüljön fel. Rövid, de rendkívül hatásos szólói, mesteri módon emelik a hangulatot, ami lényegében az összes számra igaz. Az Unbounded Sacrelige középtempósan kezd, de a duplázóval folyamatosan kapjuk gyomrunkba a szűnni nem akaró öklözést. Hadakozni pedig nincs miért, mert úgyis reménytelenül elszabadul a pokol. A rendre beúszó kórusok remek atmoszférát teremtenek itt is. Továbbra sincs lanyhulás. A Unique Death Experience azonnal a torkunknak ugrik. Ghislain van der Stel basszere állat módon dörög a felszín alatt, tovább komorítva, az amúgy is meglehetősen szigorú hangzást. A végére ismét hallhatunk egy dallamosabb szólót. Ezt persze nem Malmsteen-ként kell elképzelni, sokkal inkább Patrick Mameli írt hasonlókat a Testimony idején. A Scourged by Demons némi ambient-es hangjáték után mély súlyozással indít, ami tragikus hirtelenséggel csap át egy jóféle Slayer-es riffbe. Változatosságra nem lehet panasz. Minőségi szaggatások, lélekveszejtő tempók váltják egymást szüntelen. De a lemez még mindig nem használta el az összes lőporát, ugyanis csak ekkor érkezik személyes kedvencem, a Suffering from Immortal Death. Rövid szimfonikus betéttel indít, aztán már jöhet is az elégedett bólogatás. A vibráló feszültséget vijjogó szólók, démoni kántálások kísérik útján. Templomi kórussal nyit az Oasis of Peace – Blood from the Chalice, amiből Toep Duin pörgeti fel az egyik legkegyetlenebb szerzeményt, ami szintén felér akár egy vasárnapi tömegmészárlással, ha értitek mire gondolok. Toep nem kíméli a cájgját, végig eszelősen dobol. Minden képességnek birtokában van, ami ilyen extrém zenéhez szükségeltetik. És már megint azok a ragyogó szólók! Utolsóként vészjóslóan közelít felénk a The Ominous Truth. Súlyos alapokkal húznak a mélybe, hogy aztán meggyötört elménken kacagva már ne is tartsanak vissza semmit a maradék energiákból. Ezt a dalt már nem fejezik be a szokásos módon, csak egyre távolodik tőlünk. Az Outro-ként funkcionáló Entering the Underworld-ben a kezdésnél feltűnt prüntyögő gitár köszön vissza néhány kósza zongora akkord kíséretében, hogy összeálljon egy végső gyászos meneteléssé, nyugtalanságot csöpögtetve a szívünkbe.

A sok lelkendezés után annyit azért megjegyeznék, hogy a zenekari főnök, frontember azért változatosabbra is vehetné a vokált. Kétségkívül disznó módon hörög, de ez a monotonitás egy idő után elég fárasztó tud lenni. Persze próbálkozik ő extra sávval, démoni effektekkel, időnként narrátor szerűen szaval, azonban a végeredmény így is kissé egysíkú marad. Én még mindig az olyan klasszikus hangokat preferálom, mint Kam Lee, vagy John Tardy, akik élő bizonyítékok rá, hogy a leggyilkosabb halálhörgést is meg lehet oldani sokkal színesebb módon. Tudom, az old school vonalhoz jobban passzolnak ezek a torkok, mint ide, de akkor meg felhoznám példának Ross Dolan-t az Immolation-ből, aki mérföldekről felismerhetőbb orgánummal rendelkezik. Sőt, nem is kell olyan messze keresgélni, mert Mike, az eredeti énekes is sokkal érdekesebben hozta az éneket, szóval Aad sehogy sem jön ki jól ebből a dologból.

A Deformation of the Holy Realm mindenesetre egy nagyon komoly teljesítmény lett. Jól kihallható, hogy a Sinister szívét lelkét beletette a munkálatokba, semmit sem bízva a véletlenre. Való igaz, hogy mindent hallhattunk már máshol, de őszintén szólva, nem is hiszem, hogy valaki épp tőlük várná a műfaj megreformálását. Ez egy gyilkos, technikás, kimondottan hangulatos lemez, ami meghálálja majd a ráfordított figyelmet. Most pedig szégyen szemre mehetek, és fejthetem vissza az egész újjáalakulásuk óta felhalmozott lemezmennyiséget.

Kiadó: Massacre Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Death Metal
Weboldal: facebook.com/SinisterOfficial

Tracklist:

  1. The Funeral March
  2. Deformation Of The Holy Realm
  3. Apostles Of The Weak
  4. Unbounded Sacrilege
  5. Unique Death Experience
  6. Scourged By Demons
  7. Suffering From Immortal Death
  8. Oasis Of Peace – Blood From The Chalice
  9. The Ominous Truth
  10. Entering The Underworld

Pontszám: 9

PSYCHOTIC WALTZ – The God-Shaped Void

h, 05/25/2020 - 17:43

A Psychotic Waltz kategóriákon felülemelkedett zenéjét 92-ben ismertem meg az Into The Everflow-val. Még csak akkor barátkoztam a progresszív metal-al olyan lemezek hatására, mint Dream Theater – Images And Words, vagy Fates Warning – Parallels. Semmi sem készíthetett volna fel azonban arra, ami itt várt rám. Az Ashes-nél még nem gyanakodtam, bár már az is elvarázsolt, de az Out of Mind őrülete végleg megpecsételte a sorsunkat. Ez a lemez minden idők legjei között szerepel nálam. Olyannyira, hogy ha arra a bizonyos lakatlan szigetre kellene készülődnöm, ez biztosan esélyes lenne.

Mondanom sem kell, hogy villámgyorsan beszereztem ezután a debüt A Social Grace-t, ami azonnal meg is győzött róla, hogy zsenialitásuk már a kezdetektől jelen volt. A sors úgy hozta, hogy a Mosquito kimaradt annak idején, így fogalmam sem volt az ott bekövetkezett zenei leegyszerűsödésről. Mikor a Bleeding megjelent, először teljesen le voltam sokkolva. Nem értettem, hogy hol vannak az eszelős, nyakatekert témahalmozások, és mik ezek a 3 perc átlag hosszúságú “szösszenetek”. Jó pár hallgatásra volt szükségem, mire kezdeti elvárásaimat levetkezve, végre utat talált hozzám. A Locust, Drift, vagy a Need olyan zenei dimenziókat nyitottak meg előttem, hogy végül fejet kellett hajtanom nagyságuk előtt. Megértettem, hogy ez épp annyira hatalmas zene, csak egyszerűbb megfogalmazásban. Azóta töretlen a rajongásom, így hatalmas volt a szívfájdalmam, mikor 96-ban hirtelen feloszlatták magukat. Bár a Deadsoul Tribe, The Shadow Theory is király muzsika volt, és Dan Darkstar projectjét is szerettem, de titkon mégis arról álmodtam, hogy egyszer újra összejönnek. Gondolom, ezzel nem voltam egyedül.

Mint tudjuk, a ‘reunite’ be is következett, de a tényleges lemezre még nagyon sokat kellett várni. 24 év elteltével ez a várakozás, vagy bármi nemű elvárás felőröli önmagát, legalább is nálam ez történt. Azt persze gondoltam, hogy a korai ultrakomplex megoldások már nem térnek vissza, de az sem volt egyértelmű, hogy a Bleeding vonalán mennek tovább. A tagok láthatóan messze kerültek egymástól, nem csak térben, de zenei önkifejezésben is. Aggodalmam csak erősödött a megjelenő single, a Devils And Angels kapcsán. Nem tudtam belekötni, minden a helyén volt, de nem is hatott úgy, mint annak előtte. Jobbnak láttam a kivesézés helyett inkább megvárni a teljes anyagot. És milyen jól döntöttem!

A God-Shaped Void egy több, mint méltó visszatérés lett. Egészben, néhány hallgatás után már előjött az érzés, a jellegzetes, semmihez sem fogható Psychotic íz, amiben már hinni sem mertem. Ehhez foghatót csakis rendkívül képzett, profi zenészek képesek írni. Már nem akarnak senkit elkápráztatni hangszeres tudásukkal, ezt az első lemezen megtették. Érett, letisztult, sallangoktól mentes alkotás, mégis gyönyörűségesen ízléses és gazdag. Olyan, mint egy üdítő, mégis mély beszélgetés egy intelligens, választékos szókincsű személlyel. Nem erőlködik, nem akar kioktatni, de minden szavából árad a tudás, a tapasztalat, ami a lehető legtermészetesebb módon, belső lényéből fakad. Ez az érzés fog el újra és újra, akárhányszor felteszem A God-Shaped Void-ot. Talán a leglényegesebb pont, hogy önmagában is megállja a helyét. Nem nyúlok ösztönösen a Bleeding, vagy az Everflow után azzal, hogy jó-jó, de… Nem! Igenis, ezt akarom hallani, mégpedig önmagáért! Devon szomorkás, hipnotikus énekét, Dan űrbe-repítő szólóit, jellegzetes akkordbontásait, Brian betonkemény alapozását, igéző társszólamait, Ward mélyben búgó finom bőgőfutamait, és Norman tökéletesen megválasztott ritmusait, apró színezéseit. Hatalmas a kohézió közöttük, és ettől nagyon egyben van a lemez.

A Már említett Devils And Angels nyitónótaként már tökéletesen megállja a helyét. Misztikus, space-ambientes kezdésében felcsendül egy távolba vesző keleties fuvoladallam, de az erre érkező középtempósan zakatoló riffek már vezetnek is befelé a lemezt uraló hangulatba. Devon itt még szelíden, hipnotikusan énekel. Az elmúlt idők során ő is sokat egyszerűsített a stílusán. A hat perces tétel változatosan felépített: zúzástól az akusztikus kiállásig sok minden előjön, ami már önmagában is eltér a Bleeding dalainak meglehetősen tömör megfogalmazásától. Ez egyébként többi számra is igaz, sőt van hat tétel is, ami átlépi az öt perces játékidőt. A Stranded azonnal a lényegre tér egy jellegzetesen megcsavart PW témával, de a refrénre mindig visszatér egy belassult lebegős dallam. Dan innentől kezdve mindenhová bepakolja bravúros szólamait. Ha egy kicsit is szóhoz jut, már repíti is a hallgatót a sztratoszférába. A Black To Black-el érkezik az első valóban kemény szerzemény. Devon is itt engedi el a hangját úgy istenigazán. Az All The Bad Men nyomasztó húzásában megelevenedik a világ felszíne alatt munkálkodó hatalmak fenyegető jelenléte. Majd minden átmenet nélkül megkapjuk a lemez első lírainak mondható tételét a The Fallen képében, de ez inkább a hangszerelésre értendő, tehát ne várjon senki I remember vagy My Grave típusú dalt, mert olyan itt egyáltalán nem szerepel. Ez is egy remek dal, amit a végére sikerül elég drámai erejűre fokozni. Ezután érkezik személyes kedvencem, a While The Spiders Spin. Sajnos a szövegnek nem is lehetne nagyobb aktualitása, elég a környezetünkre vagy saját életünkre nézni, ahogy telnek a hétköznapok. Celláink mélyén, valóban csak arra vagyunk képesek, hogy megválasszuk a saját addikciónkat. Sorozatok, virtuális valóság, drogok, internet, közben pedig szépen lassan kiüresedik, értelmét veszíti az egész életünk. A Pull the String már nem finomkodik, szigorúan menetel az elkerülhetetlen romlás felé. Bár rövid időre felvillan Devon fuvolajátéka, de itt nincs feloldás. A Demystified enged csak a szorításból, de már nem hoz semmiféle megnyugvást, csak kiábrándultságot, mély keserűséget. A Sisters of the Dawn idézi talán legjobban a Bleeding világát, legalább is nekem sok elem visszaköszön belőle. Keménységben nem marad el a Back To Black-től, legalább annyira kérlelhetetlen. Az Utolsónak érkező In The Silence remek lezárása a lemeznek. Ez egy elmélkedős darab, emlékezetes refrénnel megtámogatva, a középrészen egy ős rockba hajló résszel, ami nagyon jól áll nekik, hogy aztán a végére egy szomorkás akusztikus tétellé zsugorodva tűnjön el a messzeségben. Rengeteg érzéssel gondolatokkal hagy magunkra, ami után egy ideig biztosan nem akarunk hallgatni mást.

A God-Shaped Void nem hozott új elemeket, vagy kezdett vad kísérletekbe, de a sorok között olvasva, mégis saját hangja, hangulata van, ami jól megkülönbözteti az előző anyagaiktól. Örök hálára köteleztek azzal, hogy ennyi év után ilyen ajándékot nyújtottak át régi rajongójuknak. Az év még a feléhez sem ért, de én már szinte biztos vagyok, hogy nálam ez marad az év albuma. Pontszámom nem lehet kérdéses, mert minden Psychotic Waltz tízet ér.

Kiadó: InsideOut Music
Kiadás éve: 2020
Stílus: Progressive Metal
Weboldal: http://psychoticwaltz.com/

Tracklist:

  1. Devils And Angels
  2. Stranded
  3. Back To Black
  4. All The Bad Men
  5. The Fallen
  6. While The Spiders Spin
  7. Pull The String
  8. Demystified
  9. Season Of The Swarm (Bonus Track)
  10. Sisters Of The Dawn
  11. In The Silence

Nygmalion interjú

h, 05/25/2020 - 09:36

Aki elég erős az mindig visszatér! 8 év nem kis idő, de örülök, hogy újra itt vagytok. Néhány mondatban elmondanád mi volt a távollét oka?

Gazdag G: Miután 2012-ben kiadtuk az Inherited Burden-t aktív koncertezésbe kezdtünk, sikerült sok helyre eljutnunk itthon és külföldön is egyaránt klubbulik és fesztivál fellépések keretében. A kiadónk aztán 2015 környékén felszívódott, nem is halottunk azóta felőlük. Elkezdtük írni a következő anyagot, próbáltuk kitalálni, hogy merre tovább. Folytattuk tovább a koncertezést, közben én is Debrecenbe aztán Budapestre költöztem, nehéz volt megoldani, hogy a próbák és koncertezés mellett, az új anyag írására is annyi időt és energiát fordítsunk, amennyit szerettünk volna. Aztán úgy döntöttünk, hogy kicsit háttérbe szorítjuk a koncertezést, adtunk egy kis időt magunknak, hogy áthidaljuk a logisztikai problémákat. Végül sikerült megtaláltuk a legjobb receptet, hogy hogyan tudunk dolgozni az új dalokon. 2019 év elejére el is készült az új anyag a mai formájában.

Eddig Nigromantia néven ismerhettek titeket, de több okból is váltottatok. A Nygmalion miben más, miben látod a fejlődést?

Gazdag G: Körülbelül félúton jártunk a lemez megírásában, amikor említettem a többieknek, hogy úgy érzem sem zeneileg, sem szövegvilágilag már nem férne bele a Nigromantia történetébe az új irány. Már senki nem volt alapító tag a mostani felállásból, még anno black metalként kezdték, az Inherited Burden már dallamos death metal anyag lett, nem fért volna bele még egy ekkora ugrás, így úgy döntöttük, hogy befejezzük ezen a néven.

A Nygmalionban nem vagyunk korlátok közé szorítva, szabadon kikísérleteztünk progresszívabb témákkal, akusztikus betétekkel, instrumentális dalokkal, a jövőben szeretnénk még többet kísérletezni, amellett hogy odafigyeljünk a dalközpontúságra is.

A korábbi években volt külföldi fellépésetek is. Milyen volt a zenétek fogadtatása? Érdekesnek talált a közönség? Sokan visszavárnak?

Gazdag G: Szerencsére igen, a környező országok mellett eljutottunk Bécsbe és a balti turnénk alkalmával Lengyelországba, Lettországba, Litvániába és Észtországba is. Mindenhol pozitívan álltak hozzánk, amint visszaáll a rend mindenképpen tervezünk hasonló fellépéssorozatokat.

A jelenlegi felállás hogyan néz ki? Kinek mennyi ideje van a zenével foglalkoznia?

Gazdag G: A felállás változatlan maradt. Gaál Krisztiáné az énekesi és basszusgitárosi poszt, Egri-Kiss Dávid és Kiss Péter gitározik, én maradtam a doboknál és a fejben gitározásánál.

Egri-Kiss D: A munka és magánélet mellett amennyire tehetjük, teljes erőbedobással foglalkozunk a zenével és a vele járó munkálatokkal.

Szóval újra itt vagytok, kicsit más és jobb minden mint elődje. Ennek a szüleménye a „Deluminate” mű. Mikor készültek a dalok és hol vettétek fel?

Gazdag G: Körülbelül 2016 és 2019 között íródott a 12 dal. 2019 februárjára demóztuk fel utoljára az éneket, írtuk meg az összes szólót, stb. A hangzásért a No Silence stúdió felelt, elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

A 12 számot kinek ajánlod, ki közeledjen felétek? Mit érdemes tudni az albumról?

Gazdag G: Mindnekinek aki szereti a változatos gitárközpontú dallamos death metalt. Karakteres, néhol progresszív riffekkel, fülbemászó gitárszólókkal és basszusfutamokkal. Műfaji kereteken belül sok minden megtalálható benne; thrash-esebb gyorsabb dalok, lassabb, melankolikusabb témák, terjedelmesebb eposzok, instrumentális szerzemények.

Az album fizikai formában is megjelenik? Szerintetek elég manapság a digitális megjelenés?

Gazdag G: Egyelőre csak digitális formátumban elérhető az album. A világ elég sok országába eljutott a zenénk már egy héttel a megjelenés után is, ilyen formában pozitívként tekintünk az online platformokon való megjelenésre. CD formátummal egyelőre csak promóciós célokra készültünk.

Szerencsére már 2 track is hallható a YouTube csatornán. A közzététel óta nagyobb lett az érdeklődés irántatok? Vonzott be esetleg fontos jövőbeni kapcsolatot? Reménykedtek ilyesmiben?

Gazdag G: Sok pozitív visszajelzést kaptunk a világ minden tájáról. Egyelőre célunk, hogy minél többen megismerjék az új anyagot, és hogy minél több helyre eljuttassuk azt. Utána elgondolkozunk, hogy a következő anyagot milyen keretek között jelentessük meg.

Eddig sem volt egyszerű a zenekarok helyzete, de a járvány miatt még nehezebb lett koncertek nélkül. Gondolkodtatok esetleg egy online élő zenei előadásban, vagy megvárjátok az igazi koncert lehetőségeket?

Gazdag G: Egyelőre nincs ilyen tervben, inkább készülünk az élő lemezbemutató bulikra

Kire milyen jelzőt ragasztanál a zenélést illetően?

Egri-Kiss D: Ha egy levesként tekintünk a zenekarra:

Gergő – alaplé
Peti – zöldségek
Krisz – csípőspaprika
Dávid – csirkefarhát

Milyen elképzelésetek van a jövőt illetően?

Egri-Kiss D: Szeretnénk kihozni a maximumot magunkból mind zeneileg, online és offline. Ez ha egy nagyobb kiadóban, nagyobb fellépési lehetőségekben manifesztálódik, annak örülni fogunk.

Köszönöm a válaszokat! Minden jót!

https://www.facebook.com/Nygmalion/ https://www.instagram.com/nygmalionband/ https://nygmalion.bandcamp.com/ https://open.spotify.com/album/5jxIvEnN5yHdIbfAvIRWqh https://itunes.apple.com/us/artist/1507129050 https://www.deezer.com/fr/artist/90855152 https://www.youtube.com/channel/UC8ARGT3P0_dcau5UV5xgF1A

Eclipse of the Sun – megjelent a “Brave Never World” album

p, 05/22/2020 - 13:08

Április végén jelent meg a neves orosz kiadó, a Satanath Records és a More Hate Productions közös kiadványaként a székesfehérvári doom-death metalban utazó Eclipse of the Sun zenekar második albuma, a Brave Never World.

A zenekar örömmel jelenti, hogy mától minden nagyobb streaming szolgáltatónál is elérhetővé váltak nemcsak a Brave Never World, de a debüt album, a Daimonion dalai is!

Emellett készítettek egy szöveges videót is az új album nyitódalához. “Kereken harminc évvel azelőtt, hogy ez a dal felkerült először a netre, indult útjára az emberi elme egyik legnagyobb csodája, a Hubble űrtávcső, aminek azóta számtalan lélegzetelállító fotót köszönhet az emberiség. Ezek egyike a Pillars of Creation, vagyis a Teremtés oszlopai című, ami a mi dalunkat is ihlette. Ez a videó nemcsak egy szimpla szöveges videó számunkra, hanem egy tisztelgés a Hubble és az emberi kreativitás és találékonyság előtt. Fogadjátok szeretettel!”

Az album digitális változata megvásárolható a zenekar bandcamp oldalán, fizikai verzióért pedig keressétek fel a Satanath Records honlapját!

Stream:

Spotify: https://open.spotify.com/album/3o8IHgyT7CSoXpA1pX4Nt0

Apple Music: https://music.apple.com/hu/album/brave-never-world/1513250300

Deezer: https://www.deezer.com/en/album/148111732

Amazon: https://music.amazon.com/albums/B088KNFWQX

http://www.eclipseofthesun.hu http://www.facebook.com/eclipseofthesunband

Oldalak

Rockhírock

Oldalak