Hard Rock Magazin

Feliratkozás Hard Rock Magazin hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 4 óra 57 perc

#57: Live Special

v, 05/31/2020 - 23:30

A járvány és a vele járó karantén legnagyobb átka számunkra, rockrajongók számára, hogy megszűntek a koncertek. Augusztus közepéig mindenképpen. Hogy egy kicsit feldobjuk a hangulatunkat – és a tiéteket is – koncertlemezek kivesézésébe fogtunk. Szerencsére volt bőven az elmúlt időszakban megjelent alkotás, nem is fértünk bele a szokásos ötös keretbe. Pretty Maids, Jeff Scott Soto, Blue Öyster Cult, Josh Smith, Subsignal és Yogi Lang. Némelyik csak CD-n vagy digitálisan jelent meg, míg máshoz képanyag is csatlakozott. Gyertek, tobzódjunk együtt! És a végén levezetésként még van egy stúdió EP is a Bad Joke-tól, ahol Tüdő újabban énekel.

tovább

Mike LePond’s Silent Assassins – Ides Of March: a harmadik dal a júniusi lemezről

v, 05/31/2020 - 19:03

Június végén jelenik meg Mike LePond szólóbandájának új lemeze, amiről már a harmadik dal is kagylózható Ides of March címmel.

tovább

Behemoth – „Reméljük, ezzel a kiadvánnyal egy kis megnyugvást hozunk”

v, 05/31/2020 - 18:55

Pénteken új EP-vel jelentkezett a Behemoth. A lengyel gárda a kiadványon két új dalt is bemutatott a feldolgozások mellett. Ezek közül az Evoe hallgatható meg, ha még nem volt hozzá szerencséd.

tovább

Symphonity – Új dallal debütált az új énekes

v, 05/31/2020 - 14:49

Dreaming Of Home címmel új dalt mutatott be a Symphonity. A szlovák csapat elképzelhető, hogy a jövőben két énekessel folytatja.

tovább

Paul Stanley’s Soul Station – Karanténvideóval jelentkeztek

v, 05/31/2020 - 14:34

A KISS gitárosának side projektje fennállásának első videójával jelentkezett. Paul Stanley és bandája a soulzene iránti szeretetüket és a stílus előadói felé érzett tiszteletüket fejezik ki zenéjükkel.

tovább

Caligula’s Horse: Rise Radiant

szo, 05/30/2020 - 21:25
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2020
Kiadó: 
InsideOut Music
Weblap: 
https://caligulashorse.com/
Stí­lus: 
progresszív metal
Származás: 
Ausztrália
Zenészek: 

Jim Grey – ének
Sam Vallen – gitár, billentyűs hangszerek
Adrian Goleby – gitár
Dale Prinsse – basszus, vokál
Josh Griffin – dobok

Dalcí­mek: 

1. The Tempest
2. Slow Violence
3. Salt
4. Resonate
5. Oceanrise
6. Valkyrie
7. Autumn
8. The Ascent

Értékelés: 

Lehetne a banda neve Incitatus is, mert így hívták a zakkant római császár, Caligula lovát, akit ez a jóember beválasztatott a római birodalom szenátusába, és csak az ellene elkövetett sikeres merénylet akadályozta meg abban, hogy konzullá nevezze ki. A 2011-ben, az ausztráliai Brisbane-ben alakult banda tagjai nem négylábúak, nem freskókkal díszített márványistállóban laknak, viszont az alapító-énekes Jim Grey ókori történelmet hallgatott az egyetemen, innen jött a névötlet.

A másik alapító Sam Vallen gitáros, aki a kezdetekben minden hangszert kezelt, sőt az – akkor még – duó debütáló albumának majdnem teljes egészében ő volt a szerzője, a producere, hangmérnöke, és ő végezte az anyag utómunkálatait is. Nem voltak biztosak abban, hogy lesz-e a történetnek folytatása, de olyan jók voltak az album visszajelzései, hogy a hiteles élő megszólalás érdekében kvintetté alakulva folytatták a Caligula’s Horse pályafutását. A Vallen-Grey páros alkotja azóta is a banda zenei agyát, és a megkezdett ösvényen haladnak kompromisszumok nélkül, aminek három tagcsere lett az ára, de mindennek ára van, és az utóbbi két évben már stabil a felállás.

A fő hatásaikként a következőket jelölik meg: Steely Dan, King Crimson, Opeth, Jeff Buckley, hát ezen el kellett gondolkodni a sorban ötödik, új lemez meghallgatása közben. Az Opeth szelleme vitathatatlanul kísért a hangjegyek között, ha valakire felnézek, akkor így kell meríteni tőle, de a King Crimson kísérletezős borulatainak nincs nyoma, tőlük a befogadhatóbb megmozdulások adhattak inspirációt. Steely Dan jazzy R&B-je is nyomokban jelenik meg egy-egy belassulós részben, ahogy Jeff Buckley búslakodása is amolyan Chris Cornell-módra, de nem a két utóbbi jellemző, ezek inkább színt visznek a produkcióba. Színt bizony, amiben nincs hiány, mert az anyag tulajdonképpen egy kiválóan felépített rapszódia, és amiben további hatások fedezhetők fel, akiket érthetetlen módon elfelejtettek megemlíteni. A szintén ausztrál (és hazánkban is megfordult) Karnivool – akik már előttük sikerre vitték a dallamos progmet space verzióját – simán irigykedhetnek, hogy néhány motívumukat így is lehet továbbvinni, ugyanez igaz a kaliforniai alternatív rocker Dredgre, sajnos egyikükről se sokat lehet hallani évek óta. Végül, de nem utolsósorban senki nem mondott köszönetet a Dream Theaternek az ihletért, pedig a ’Six Degrees Of Inner Turbulence’ és az ’Octavarium’ hangulata bizony visszaköszön a lemez több részletében is. (Bár ők lennének újra annyira kreatívak, mint követőik.)

Miután a fél AllMusicot belekevertem a sztoriba, azt szögezzük le, hogy semmiféle copy-paste nem történt, eredeti mű született saját ötletekből, kiváló arányérzékkel, a nagy példaképek nyomdokán haladva.

Általában nem szokás egyesével végigmenni a dalokon, de itt mindössze nyolcról van szó, szerintem belefér. A nyitó The Tempest monumentális adrenalinlöket az ember ellentmondásos természetéről, törékenységről, erőről, kitartásról. Jim Grey már itt megmutatja, mennyire jól bánik a hangadottságaival a zene hangulatához igazodva, és rengeteg staccato riffet hallunk, ami itt még nem tűnt soknak, később már igen, mert az egész albumot átszövi a szaggatott gitárjáték.

A Slow Violence egyértelműen újkori metal dal képmutatásról és elvakultságról, indirekten finom zenei megoldásokkal.

A Salt blastbeatekkel megbolondított, nagyon vastagon hangszerelt kedélyhullámzás nagy dallamokkal és sokszólamú kórussal, belső vívódásról és szuicid gondolatokról, itt éreztem egy kis Jeff Buckley-t és ’Octavarium’-ot, a dal a lemez kimagasló pontja. A Resonate Steely Dan zenei nyelvén fogalmaz meg félelmeket a művészi képességek elveszítéséről, mentális problémák kezeléséről, kicsit kilóg a darab a sorból, de nagyon finoman teszi mindezt. Az Oceanrise még a 2018-as Európa-turné során készült, sötét tépelődés a halandóságról és arról, hogy mit hagyunk magunk után örökségként a szeretteink számára. A Valkyrie a lemez legutolsóként elkészült dala, ez hordozza magában az aktualitást, szinte kapocs a banda tegnapi napjához, amelyben párbeszéd zajlik egy felnőtt és az egykori teenager énje között, rifforientált nóta a „wanted something heavy” jegyében.

A két utolsó dal egyfajta tematikus egységet alkot az apaságról, az Autumn a melankóliájával (Jeff Buckley újra bekacsint az ajtón) bevezet az élet új szakaszának a szépségébe, a sokkal drámaibb The Ascent viszont már a szülő szerepéről szól, hangulatában is tükröződik a felelősség, és elhangzik a címadó ’Rise Radiant’, „ragyogj, szemem fénye, nagy dolgok várnak rád”, a dal a majd 11 percnyi komplexitásával az album csúcsa, méltó befejezése az anyagnak.

A konyhapénz elsikkasztásával hozzá lehet jutni egy limitált kiadáshoz is, amin van két bónusznóta, ebből az egyik nagyon emlékezetesre sikerült. Ez Peter Gabriel és Kate Bush 1986-os csodaszép Don’t Give Up duettje, amit azóta több mint negyvenen próbáltak átértelmezni vagy lemásolni a Shadowstól a Sagáig, nos ez a verzió a libabőrösök közé tartozik, amelyben Jim Grey partnere Linsey Ward, a feltörekvő liverpooli prog trió énekese. A másik bónusz inkább földrajzi értelemben indokolt, amely az egykori új-zélandi popsztár-banda Split Enz 1984-es sikerét, a Message To My Girlt írja át egy kicsit. Pont annyira, hogy ne legyen ciki egy ilyen lemez végére, az „érdekes, de nem fontos” kategóriába tartozik inkább.

Ha már egy kis ekézést hagytam a végére, akkor nem tudom szó nélkül hagyni az albumborító grafikáját. Hiába szakértették egy interjúban, hogy micsoda jelképek, meg kifejező erő, de ez akkor is pont olyan giccsbe hajló, mintha nagyanyám egykori falvédője lenne a Május 1. utcában.

Összegzés: 

Mivel a magazinunk szolgálati szabályzata szerint 10 pontot adni csak alapművekre lehet, én ezt tiszteletben tartva megállok 9,5-nél, mert ez valóban nem alapmű, de nagyon közel van hozzá. Érett, jól felépített progresszív metal rapszódia komoly mondanivalóval, aminek eleget költöttek ezúttal a megszólalására is, ebben könyökig benne van Jens Bogren (Opeth, Devin Townsend Project, Leprous) hangmérnök keze. Biztos helye van az albumnak az éves listámon, valahol nagyon az elején, ez már most látszik, pedig csak májust írunk.

Dátum: 
2020. május 30
Pontszám: 
9.5
Szerző: 
Dzsó

Elhunyt Bob Kulick

szo, 05/30/2020 - 07:48

70 éves korában elhunyt Bob Kulick, neves sessionzenész és producer, az egykori KISS-gitáros, Bruce Kulick testvére.

tovább

Rob Halford – Hamarabb jelenik meg az önéletrajzi könyve

szo, 05/30/2020 - 07:36

Már szeptemberben a polcokon lesz Rob Halford önéletrajzi könyve, a ’Confess’. A kötetet eredetileg októberre tervezték, de úgy döntöttek, hogy hamarabb piacra dobják.

tovább

Joe Bonamassa – Dal- és klippremier: When One Door Opens

szo, 05/30/2020 - 07:31

A blues ikonikus zenésze ismét egy új dalt osztott meg a világhálón, melyet szintén a londoni Abbey Road Studio falai között rögzített.

tovább

Vandenberg – A teljes ’2020’ elérhető a YouTube-on

szo, 05/30/2020 - 07:27

Tegnap jelent meg Adrian Vandenberg újjászervezett csapatának albuma, melyet a megjelenésre időzítve minden digitális platformon elérhetővé tettek.

tovább

Soilwork – Bemutatták trilógiájuk utolsó felvonását

szo, 05/30/2020 - 07:25

A svéd death metal ötös még októberben tette közzé a ’The Feverish Trinity’ című trilógia első tételét, a Feverisht. Márciusban megérkezett a második felvonás, a Desperado, most a Death Divinerrel vált teljessé a dalfolyam.

tovább

Új időpontban a Korn, Devin Townsend és William DuVall koncertje

p, 05/29/2020 - 15:13

Végre kiderült, hogy jövőre mikor pótolják idén elmaradt koncertjeiket a címben szereplő előadók, nevezetesen a Korn, Devin Townsend és William DuVall.

tovább

GT Project – Nehéz idők, de maradjunk pozitívak

p, 05/29/2020 - 10:00

Még 2019 tavaszán, a GrundRecords gondozásában megjelent a csapat első lemeze, ’Az élet rock and roll’ címen, ehhez készült most egy „karanténklip”, méghozzá a Nehéz idők című dalra!

tovább

Evergrey – Ingyenes online koncertet adnak júniusban

p, 05/29/2020 - 08:50

Az Evergrey is csatlakozott azon csapatokhoz, akik a koronavírus-járvány ellenére szeretnének zenével szólni a rajongókhoz. Ők viszont ingyenes koncertet adnak, habár így is van lehetőség támogatni a zenekart különböző formában.

tovább

Robby Krieger – Dal- és klippremier: Hot Head

p, 05/29/2020 - 08:31

A gitáros szólólemeze eredetileg április 24-én jelent volna meg, de végül csak augusztus 14-től lesz kapható. A csúszás okát nem hozta nyilvánosságra a kiadó, de cserébe egy újabb dalt elérhetővé tettek a YouTube-on.

tovább

Sorcerer – Hallgasd meg az új lemezüket!

p, 05/29/2020 - 08:26

Ma kerül boltokba a svéd Sorcerer új lemeze, aminek apropójából a teljes album meghallgatható a folytatásban.

tovább

Stone Sour – A Freeze Dry Seal 2005-ös verziója is meghallgatható

p, 05/29/2020 - 08:10

Josh Rand gondolt egyet és ismét visszakanyarodtunk a 'Come What(ever) May' demóanyagaihoz. Most azt a dalt hallhatjuk, mely csak a special edition változaton volt megtalálható bónuszként.

tovább

B.B. King/Eric Clapton – Húszéves a ’Riding With The King’

p, 05/29/2020 - 08:00

2000. június tizenharmadikán jelent meg B.B. King és Eric Clapton közös albuma, a ’Riding With The King', rajta öt korábbi B.B. King-dallal és más híres blueselőadók szerzeményeivel. Ennek a húszéves jubileumi kiadásához érkeztünk el.

tovább

IIVII: Grinding Teeth / Zero Sleep

cs, 05/28/2020 - 19:08
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2020
Kiadó: 
Consouling Sounds
Weblap: 
https://resonantiivii.bandcamp.com/
Stí­lus: 
klasszikus, drone, ambient, elektronikus
Származás: 
USA
Zenészek: 

’Grinding Teeth’:

Josh Graham – gitár, elektronika
Kim Thayil – gitár
Sarah Pendleton – hegedű
Jo Quail – cselló
Dana Schechter – gitár
Gregory Simons – dob
Billy Graves – dob
Shane Ocell – dob
Benjamin Weinman – gitár

’Zero Sleep’:

Josh Grahamgitár, elektronika
Mathilde Smessaert – ének
Dalina Ugarte – hegedű
Loukia Loulaki – cselló
Rubén Sánchez – nagybőgő

Dalcí­mek: 

’Grinding Teeth’:

01. Crystalline Beasts
02. Disappearing Self
03. Bell Ringer
04. Sing Your Death Song
05. Coda. Ascending Ardor
06. Wrapped in Linen
07. Afterglow (Little Black and White Things)

’Zero Sleep’:

01. All of Us Refugees
02. Mirrorlike
03. This Chrysalis
04. Sun and Solace
05. White Light
06. Beginning
07. Sleeping Dreaming
08. Coalescing Bodies
09. Bliss

Értékelés: 

Josh Graham (A Storm of Light, Beattle of Mice,ex-Neurosis) multiinstrumentalista zenész IIVII ambient, drone projektje 2017 után új albummal jelentkezett. Josh Graham alkotókedvének a vírus okozta bezártság jót tett, hiszen az előre beharangozott szimpla albumból kettő lett. A két lemez két külön történetet mesél el, olyan vendégzenészek közreműködésével, mint Sarah Pendleton (SubRosa), Mathilde Smessaert (BARST), Jo Quail, Gregory Simons (Vonnis), Dana Schechter (Insect Ark), Billy Graves (A Storm of Light), Shane Ocell (Sorxe), Kim Thayil (Soundgarden) és Ben Weinman (Dilinger Escape Plan).

A ’Grinding Teeth’ albumot Duane és Debra Johnson igaz története ihlette. A többféle testi és mentális betegséggel küzdő Debra Johnson arra kérte férjét, Duane-t, hogy vigye haza a kórházból, és rendezzen neki egy végső „halálpartit”. Nem bízták a véletlenre, s nem mondhatni, hogy nem volt stílusuk. Metamfetamint szívtak, Quiet Riotot hallgattak és szexeltek még egy utolsót. Miután Debra meghalt a férje karjaiban, Duane ágyneműbe csomagolta a testet és felhívta a rendőrséget. A rendőrök kiérkezésekor a bejárati ajtóra az volt festve: „Death Parade God Hell”. A meztelen férfi kifutott a rendőrökhöz, és azt mondta, meghalt a felesége, majd visszafutott, hogy vegyen egy fürdőt. Később a kádban találták meg, ahogy hallucinál, fekete és fehér „dolgokat” akart lemosni a bőréről. A ’Grinding Teeth’ olyan társadalmi és egyéni problémákra világít rá, mint, a kábítószer-függőség, bűnözés és erőszak. A műben olyan kérdések merülnek fel, mint a szerelem, élet és halál, magány, boldogtalanság, lázadás. A lassú, gépies monotonitás, a morgó drone hangképek, s fémes hangok, komor és sötét világot idéznek meg, mely az egész lemezt végigkíséri. Az elektromos cselló és az elektromos hegedű használata még ridegebbé, s élesebbé teszi a hangzást. Josh Graham bátran vegyíti az elektronikát az elektromos gitárral, egyre csak növelve a feszültséget. Egységnyi ismétlődő hangok mozaikszerűen épülnek egymásra, hol simábban, hol élesebben válva el egymástól. A lemezborítón Lucifer pecsétje látható, mely kristályos metamfetaminból rajzolódik ki. Ez a képi világ és a Duane ajtaján található festés adja a kontrasztot a ’Zero Sleep’ borítóján található kereszthez, s egyben utal a történet szürreális sötétségére is.

A ’Zero Sleep’ Thomas D. Rotenberg ’Don’t Forget to Remember’ című rövid sci-fijének adaptációja. Miután az emberiség elveszíti az alvás képességét, tömeges elvándorlás indul meg. A kormányok névtelen fekete tablettákat osztogatnak világszerte. Ezek a kontrollált, és mindenki által áhított tabletták tudnak csak segíteni az elalvásban, míg túladagolásuk a megváltás nem várt útját tárják fel. A remény, kétségbeesés, szeretet és felszabadulás témáit boncolgatja a lemez, melyet vonósokkal, kórussal, elektromos effektekkel és női énekkel érzékeltetnek. Az érzelmességet, bensőségességet még inkább át tudja adni a vonós szekció. Sokkal lágyabb, s finomabb hangképek jellemzik az albumot, de még mindig nagyon fájdalmas és szomorú. A kórus szerepe még grandiózusabbá, s fennköltebbé teszi az albumot, melyben a klasszikus zenei hangzások és a filmzenei hatások egyaránt megtalálhatók. Egy dalt mindenképpen kiemelnék, melyről videó is készült. A Sun and Solace egy nagyon sötét, s végtelen kilátástalanságot tükröző szám, mely a természet és a modern társadalom szétválását boncolgatja. A kórusnak és a lágy billentyűzetnek köszönhetően álomszerű képkockák jelennek meg, s szinte felülről látjuk a Földet. Ezek a képsorok rólunk, a bolygónkat birtokló emberekről szólnak. A Föld túlterheltségéről, a fajok kizsákmányolásáról, élőhelyek pusztulásáról, környezetszennyezésről, éghajlatváltozásról. Vajon meddig lehet esztelenül rombolni a Földet? A vadon élő állatok pusztulása, a klímakatasztrófa és a Covid–19 felbukkanása egyértelmű figyelmeztetés az emberiség számára. A lemezborítón látható fekete kapszulák szimbolizálják a józanság és a megváltás útját. A fekete kereszt pedig a remény szimbóluma.

Összegzés: 

Két eltérő mű, mely különböző hangulati aláfestéssel, s mélységgel bír, de együtt páratlan művészi értéket képvisel. A ’Grinding Teeth’ az ambient, drone stílus jegyében született, míg a ’Zero Sleep’ inkább a kortárs klasszikus zenéhez áll közel. A ’Grinding Teeth’ egy nagyon sötét, gyászos, kilátástalanságot tükröző mű, mely időnként nyugtalanító és kegyetlen. A ’Zero Sleep’ ugyanakkor fenséges és helyenként gyönyörű, de nem kevésbé bántó és depresszív alkotás. Gondolkodtató, de fájdalmas és nehéz hallgatnivaló.

Dátum: 
2020. május 28
Pontszám: 
9
Szerző: 
pokkornel

Ayreon – Eddig hat szereplő kilétét árulta el Arjen Lucassen

cs, 05/28/2020 - 10:28

A közösségi médiában apró videókat oszt meg Arjen Lucassen, amelyből ki kell találni, hogy ki énekel, vagy játszik az új Ayreon-operában.

tovább

Oldalak

Rockhírock

Oldalak