Blondie

"Nincs Blondie Debbie nélkül" - A mondat Clem Burke dobos szájából hangzott el, amikor Debbie Harry belengette esetleges nyugdíjba vonulását, ami a Blondie végét jelenthette volna. A bejelentés ellenére a mai napig koncerteznek.

Deborah Ann Harry 1945. július 1-én született az Amerikai Egyesült Államokban, Miamiban. Három hónapos korában adoptálta Catherine Harry és Richard Smith, akik egy ajándék boltot üzemeltettek New Jersey állam, Hawthorne városában.
Deborah Ann Harry a Blondie nevű rock zenekar "frontasszonya". A név Harrytől eredt, mert azt tapasztalta, hogy vezetés közben, vagy az utcán sétálva a sofőrök gyakran kiabálnak neki, hogy „hé, szöszi!” (Hey, blondie!)

A Blondie az 1970-es évek második felétől kezdte meg aktivitását. Világszerte több, mint 60 millió albumot adott el. Az együttes az amerikai punk rock és a new wave zene elterjedésének egyik úttörője volt. Az első albumukat 1976-ban adták ki Blondie névvel. A második album 1 évvel később jelent meg 1977-ben Plastic Letters címmel. Erről az albumról származik első sikerük a Denis című kislemez, amely a második helyet érte el brit slágerlistán.

A világsikert azonban az 1978-ban kiadott Parallel Lines hozta meg számukra, az albumról az első két kislemez a Billboard Hot 100 slágerlistát vezette. A következő 4 évben kiadták a 4., 5. és a 6. albumukat, de a banda 1982-ben feloszlott. 

A Heart of Glass (Parallel Lines) az első amerikai kislemezslágerük lett, az első helyet érte el a Billboard Hot 100 slágerlistán. 
A brit zenei lapok nagy része úgy vélte, hogy a Blondie „eladja magát” az aktuális divatnak, és valóban, a dal világszerte nagy sikereket ért el: több mint egymillió példányban kelt el, és több országban a slágerlisták élére került. Sikerének nagy része volt abban a folyamatban, melynek során az együttes a kezdeti underground státuszából az 1980-as évekre fősodorbeli előadóvá vált. A dalhoz készült videoklip kihangsúlyozta Debbie Harry énekesnői karizmáját és szexualitását, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az együttes többi tagja egyre jobban háttérbe szorult a média és a rajongók számára, ami később sok személyes feszültséghez vezetett. 
Az album következő kislemeze a One Way or Another című agresszív rockdal lett. Az Angliában kiadott Sunday Girl folytatta a sikersorozatot, és ugyancsak első lett a slágerlistán.

Negyedik lemezük, az Eat to the Beat a kritikusok szerint ugyan tartotta a Parallel Lines színvonalát, kereskedelmileg azonban kisebb sikereket ért el. Angliában változatlanul sikeresek lettek a kislemezeik, az Atomic az első, a Dreaming a második, az Union City Blue tizenharmadik helyet érte el a slágerlistán, de ugyanezek a dalok lényegében megbuktak Amerikában.

1980-ban Debbie Harry az olasz dalszerző-producerrel, Giorgio Moroderrel kezdett közös munkába, és megírták a Call Me című dalt az Amerikai dzsigoló című film számára. A dal hat hétig vezette az amerikai slágerlistát, és világszerte sikeres lett. Az Autoamerican című albumuk ugyanebben az évben jelent meg, és két sikeres slágert tartalmazott: az egyik a reggae stílusú The Tide is High című feldolgozás, a másik a Rapture volt.

1982-es új albumuk, a The Hunter gyenge kritikákat kapott, és kereskedelmileg is csalódás volt, még a Top 20-at sem érte el Amerikában. 
Az együttesen belüli feszültségek, a kritikai és kereskedelmi sikertelenség, és Harry előtérbe kerülése fokozatosan eltávolította a tagokat egymástól, ehhez jött Chris Stein betegsége: 1982 augusztusában lemondták a turnéikat, és bejelentették a feloszlásukat.

A kései 1980-as és a korai 1990-es évek folyamán a Blondie munkásságát újra felismerték a rajongók és a zenészek. Debbie Harry azt mondta: „az elismertségünk csak nőtt, mióta abbahagytuk”.

1996-ban Stein újra akarta egyesíteni a Blondie-t, ezért felvette a kapcsolatot Burke-el és Destrivel. 1997-ben az együttes valóban újraegyesült, és három koncertet adott.

Új albumuk, a No Exit 1999 februárjában jelent meg, a harmadik helyet érte el az angol albumlistán, a Maria kislemez pedig a hatodik angliai listavezető daluk lett, mintegy húsz évvel az első sikereik után. Ezáltal az egyetlen Amerikai előadó lettek, akiknek három évtizedben, az 1970-es, 1980-as és 1990-es években is listavezető daluk volt Angliában.

2003 októberében jelent meg The Course of Blondie című albumuk. Ez az együttes legkevésbé sikeres albuma alakulásuk óta, vezető kislemeze, a Good Boys a tizenkettedik helyet érte el az angol slágerlistán.
A legújabb nagylemezre több mint 10 évet kellett várni, hiszen a Ghost of Download című album 2014-ben jelent meg. 

Annak ellenére, hogy az eredeti tagokból már csak 3-an maradtak, (Chris Stein, Debbie Harry, Clem Burke) annál szívesebben lépnek fel egy-egy koncerten.

 

 

Rockhírock

  • 2021, február 19

    Fülbe mászó dallamvilág kemény ritmus, megjelent a zenekar új klipje:

    "Elérkezett az idő, hogy nyilvánosságra hozzuk pályafutásunk legrendhagyóbb körülmények között készült és megjelenő lemezének első

  • 2021, február 17

    Néhány hónappal ezelőtt interjút készítettem Paul McCartney-val, aki elmondta, hogy kerüli a róla, vagy a Beatles-ről szóló könyveket, mivel előfordulnak bennük apróságok rosszul leírva, ami irritálja.

Égben lebegők

Brunner Győző a hatvanas években az egyik legnépszerűbb magyar beatzenekar, a Metro dobosaként lett ismert.
A zenekarban 1965-től játszott egészen az évtized végéig, majd külföldi vendéglátózás után a Radics Bélát, Som Lajost és Balázs Fecót is felvonultató szupergrupban, a Taurusban dobolt, melynek teljes neve Taurus EX-T 25 75 82 volt, és a zenekarvezető Brunner telefonszámát is tartalmazta. ...

Hilton Valentine játszotta fel a rocktörténet egyik legismertebb dalnyitányát (minden kezdő gitáros először megtanult intróját) a The House of The Rising Sun elején. 77 éves volt.

Valentine alapítója és gitárosa volt az Animals együttesnek, a Rock and Roll Hírességek Csarnokának tagja.

A halálhírét a zenekar kiadója, az ABKCO Music is megerősítette. "Mélyen együtt érzünk Valentine családjával...

A Liszt Ferenc díjas zenész, a Bergendy-együttes alapítója és vezetője 81 évesen halt meg, a koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében.

Az Iskolatáska című dalt jóformán minden magyar hallotta már százszor, fülbemászó melódiája miatt rendszeresen játsszák a rádiók, de a zenekarvezető Bergendy István blődnek tartotta.

„A hatvanas években felemás helyzetben voltunk. Igaz, show nélkül,...