Nonstop zenekar

A "szürke eminenciások" szupercsapata volt a Nonstop, amelyben az évek során új arcok tucatjait fedezhették volna fel a tehetségkutatók és a jó zenészekre vadászó producerek, üzletemberek. A zenekar azonban a szupergroup jelzőt sosem kapta meg, holott nem egy felállásban nagyon jó képességű, a későbbiekben más együttesekben  hírnevet szerző és egzisztenciát teremtő zenészek játszottak benne.
Hogy a Nonstop mégsem vált ismert zenekarrá, sőt, nevüket az évek múlásával egyre kevesebben ismerik, abban elsősorban az állandó arculatnak, a zenekaron belüli viszályoknak, a rossz menedzselésnek és az ennek következtében beinduló zenészkörhintának van döntő szerepe.
A zenekar 1964-ben alakult, és már indulásuk kezdetén a Vár klubban, Illéséket követően játszottak, ahol az addig név nélkül játszó zenészeket "nonstop" műsoruk alapján közönségük nevezte el. Az együttes évekig a "koppintós" zenekarok közé számított, és csak 1969-ben, a Táncdalfesztiválon ugrottak ki a középmezőnyből. Beküldött 6 daluk közül az Egyszer volt, hol nem volt a döntőben is szerepelt, és egyike volt az érdekes hangszerelésű, korszerű hangvételű, újdonság erejével ható felvételeknek.
Az együttes karrierje tulajdonképpen ettől a pillanattól keltezhető. Öt év kemény munkája után 1970-ben már a Kisstadionban koncerteznek, kilépnek a klubzenekarok sorából, többszörös tagcserék után jó képességű zenészek - Zádor István (zongora), Benkő Róbert (basszusgitár), Vágó Pál (szólógitár), Köves Miklós (dob), Turai Tamás (ének) és Victor Máté (fuvola, ének) - kerülnek az együttesbe, és Victor Máté személyében egy nagyszerű komponista, hangszerelő is csatlakozik hozzájuk. 1971-ben már Nonstop dalok (Tréfás kedvű Jack, Hogy én jussak el) is szerepelnek a sikerlistákon, a Táncdalfesztiválon pedig szokatlan ritmizációjú, szürrealista hangvételű, nagy sikerű daluk (Lélegző furcsa hajnalon) második helyezést ér el.

 

Ekkor még minden arra vall, hogy a Nonstoppal a legkorszerűbb külföldi törekvéseket is integrálni képes sikercsapat kerül az élvonalba. A hetvenes évek elején a Nonstopéhoz hasonló harmóniadús, különlegesen hangszerelt zenét senki nem játszott Magyarországon. Mégsem sikerült kamatoztatni ezt a különleges adottságot, mert az anyagi problémák miatt ez a jobb sorsra érdemes társulat gyorsan feloszlott. Előbb Vágó és Turai távozott az együttesből (utóbbi helyére Somló Tamás került a Kexből), majd 1972 nyarán, a sikertelen Táncdalfesztivál-szereplés (Óh, micsoda éjjel!) után Victor Máté is elhagyta társait, és őt nem sikerült pótolni. A sikert, s ezzel az anyagi talpra állást, a megélhetést hajszoló zenekar ezek után a kemény rock hívéül szegődik. (1972 már a Taurus sikereinek az éve!) Még Somló Tamás énekli kislemezre a Fekete csend és a Vad viharban élek című hard-rock stílusú dalokat, az ő énekével kerül a listákra legnagyobb Nonstop siker a Szép Margit, de 1973 februárjában ismét frontember nélkül marad a zenekar: Somló az LGT-be távozik, s néhány hónapra rá ismét eltűnik a Nonstop az élvonalból.
Az új formáció új dalai (Voltak szép mesék, Senki sem kell, Szegények nem boldogok) már csak a klubközönség előtt válnak ismertté, és a zenekar progresszív divatnak hódoló 4 tételes szvitje sem kelt feltűnést.
A Nonstop utolsó nagy nekifutásának éve 1974. Zádor István zenekarvezető szervezőmunkájának köszönhetően ismét nagyon jó zenészek kerülnek az együttesbe. A Závodi János szólógitár, Losó László (ex-P. Mobil) basszusgitár-ének, Gerdesits Ferenc (ex-Ferm) ének, Solti János (ex-Theatrum) dob, Angyal József (ex-Pop) fuvola, szaxofon összeállítású csapat szeptember 13-án mutatkozik be az Ifjúsági Parkban, de koncertjükről kemény hangon ír a kritika, kifogásolva, hogy a zenekar csak külsőségekkel kelt feltűnést, a zenéjével kevésbé. A bemutatott dalok (Fék nélküli vonat, Sárkányölő, Száguldó veszedelem) nem is váltak népszerűvé, és ez a formáció is hamarosan felbomlik.
1975-ben az együttesről már alig-alig hallunk. A Magyar Ifjúság év végi összesített listáján ugyan még a harmadik helyre kerül utolsó nagy sikerük (Az volt szép), de a Nonstop ekkor már nem létezett. Závodi a Piramisba, Solti a generálba majd az LGT-be, Benkő a Sprintbe távozott, új szólógitárosukat, Turai Pétert pedig a nyár folyamán érte halálos baleset.

forrás: Sebők János - Magyarock

Lélegző furcsa hajnalon:

Rockhírock

  • 2021, november 6

    A lelkét nekem adta
    A testét nekem adta,
    De nekem úgy tűnik
    Azt bárki megkaphatta.
    Elértem, hogy sírjon,
    És  sikítson nekem
    ...
    Nedves lett úgy feltüzeltem
    tovább »»

  • 2021, szeptember

    A  Robot és a Mertez összefogott, hogy egy új közösséget teremtsen az élő zenén keresztül, teret adva a tehetséges, értéket képviselő zenekaroknak. 
    Az este fő fellépője előtt minden alkalommal ismert zenészek lépnek színpadra, hogy közreműködésükkel elősegítsék a célt: hogy figyelmet kapjanak a minőséget képviselő, de egyelőre szűkebb körben ismert előadók.

    Ugyan az ötlet már a koronavírus okozta...

Égben lebegők

"Oly jó nékem ha csókol a szád" - már nem hallhatjuk élőben tőle többé.

Németh Oszkár dobos 75 éves korában elhunyt. 

A magyar rockzenész, dobos, főként a Tolcsvay-trió illetve a Fonográf együttes tagjaként volt ismert.

Zorán kísérő zenekarában is feltűnt, valamint vendégzenészként szerepelt annak 2002-ben megjelent Zorán című lemezén. Játszott a Bojtorján-együttessel, Bródy Jánossal, a N...

72 éves korában elhunyt Alan Lancaster, a Status Quo alapítója és basszusgitáros-énekese. Halálának hírét Simon Porter, az együttes menedzsere erősítette meg.

Lancaster 1962-től 1985-ig játszott a zenekarban, 2013-ban pedig visszatért, és állapota ellenére is sok turnén vett részt.
A zenész szklerózis multiplexben szenvedett és sydney-i otthonában érte a halál családja körében.

A Status Quo...

Baksa-Soós János 1948. szeptember 20-án született Budapesten, zenei általános iskolai tanulmányai után, 1962-ben Kelet-Berlinbe került és  az Aldershof könyvtárban és rajzfilmstúdióban dolgozott. 1966-ban tért vissza Budapestre, első együttesét, a Wastapsot 1968-ban alapította, egy évvel később pedig a Kex énekese lett.

Baksa-Soós 1971-ben, a hatósági zaklatások miatt...