Suicide Silence az A38-on

Június 15. a deathcore nagy ünnepe lesz: az A38-on legutoljára három éve egy emlékezetes klubkoncertet adó Suicide Silence nagyszabású európai turnén mutatja be februárban megjelent új nagylemezét. A cím nélküli album pedig úgy marad hűséges a súlyosabb SS-hagyományokhoz, hogy közben nem esik az önismétlés csapdájába sem. A Ross Robinsonnal felvett Suicide Silence a zenekar bevallása szerint is a következő szint a karrierükben, ami bátran szembemegy az elvárásokkal, legyen szó Eddie Hermida tiszta énekéről vagy a kilencvenes évek extrém zenei legendáinak hatásait magán viselő dalokon. A lemezbemutató tehát nem csak a nyári szezon egyik legfontosabb estéje lesz, hanem egy ereje teljében lévő együttes bátorságának, erejének és kimeríthetetlen kísérletező kedvének bizonyítéka is.

Ha egyetlen szóban akarnánk összefoglalni a Suicide Silence pályáját, azt mondanánk: „üstökösszerű”, és ebben az esetben ez igazán nem lenne üres újságírói túlzás. Ahogy a zenekar néhány tagcsere után berobbant a deathcore-t, de tágabban az egész extrém metált újraértelmező-felforgató ‘The Cleansing’-gel, az párját ritkítja. A könyörtelen és kompromisszummentes album, az arról hörgő-üvöltő death-math-black metal mindenki teljes megrökönyödésére a Billboard 100-ban nyitott, és a siker csúcsaira katapultálta a Suicide Silence-t, meg a lemezt kiadó Century Mediát. Addig a deathcore kevesek szűk körű ügye volt – az SS bebizonyította, hogy a legextrémebb műfajok képviselői is betörhetnek a mainstreambe, anélkül hogy eladnák magukat vagy hiteltelenné válnának. És a Suicide Silence még ennél is magasabbra tudta tenni a lécet: a harmadik albumról a You Only Live Once, nem kis részt a hozzá készült zseniális klipnek köszönhetően harmincötmilliós nézettséget szedett össze a YouTube-on – extrém metálban addig ilyesmi elképzelhetetlen volt.

2012 októberében aztán brutális körülmények között szakadt meg a sikersorozat: Lucker motorbalesetet szenvedett, és néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. Sokak számára a Suicide Silence egyet jelentett a frontemberrel, és a zenekarnak is közel egy évébe telt, amíg úgy-ahogy kiheverte halálát. Közben 2012 decemberében megtartotta a metál történelem egyik legszomorúbb koncertjét, a nagyon kifejező ‘A vég a kezdet’ címmel. Ezen jó pár deathcore énekes adta elő a Suicide Silence számait, köztük az All Shall Parish frontembere, Hernan ‘Eddie’ Hermida. Egy évvel később pedig bejelentették, hogy a zenekar kiadja az emlékkoncertet DVD-n, ezzel mintegy lezárva a Lucker-korszakot, és új anyag írásába kezd, az új frontember pedig nem más lesz, mint Hermida. Így készült el három éve a You Can’t Stop Me, ami ott vette fel a fonalat, ahol az előző felállás a The Black Crown-nál letette.

Idén februárban pedig megérkezett a folytatás, a Suicide Silence, a zenekar eddigi legkísérletezőbb és -megosztóbb albuma. Természetesen a váltás nem volt váratlan: a banda az interjúkban főképp a Deftonest, a Cannibal Corpse-t és Mike Pattont említette fő hatásként, az elsőként megjelent kislemezben, a Dorisban pedig több volt a tiszta ének mint az addigi összes lemezen együttvéve. Ráadásul a lemez producere az a Ross Robinson volt, aki többek közt a Slipknot, a Deftones és a KoRn debüt albuma felett is bábáskodott, a tavalyi Night Verses-ről nem is beszélve.

"Úgy tudnám leírni a lemezt, mint egy utazást a sinkanszenen, ami több mint háromszáz kilométer per órával is képes menni. Felszállsz rá, maximális sebességre gyorsítasz és voilá. Onnantól pedig ami jön, az jön; nem aggódunk miatta. Csak szeretnénk megmutatni, hogy szerintünk mi a jó zene, amit mi szeretünk játszani. Most, ha volt egy ötletünk, kipróbáltuk. Nem szabad félni, tudod? Nem szabad hagyni, hogy a félelmeid meggátoljanak abban, hogy kipróbálj valami olyat ami talán tökéletesen rezonál veled" – mesélte Eddie Hermida egy interjúban.

Nem véletlenül írta az egyik kritikus, hogy a cím nélküli lemez az a Suicide Silence-nek, mint a ‘City Of Evil’ volt az Avenged Sevenfold-nak. A zenekar úgy emelte be a nu-metalos riffelést, a nyersebb megszólalást és a tiszta éneket, úgy mozdult el egy szélesebb közönségnek is befogadható irányba, hogy közben hű tudott maradni a deathcore-os gyökereihez is. Nem túlzás azt állítani tehát, hogy a zenekart kreativitása csúcsán, egy új korszak elején láthatja majd mindenki az A38-on, hiszen a tagok nem győzik hangsúlyozni: büszkék a végeredményre és folytatni akarják a kísérletezést. Ráadásul a Suicide Silence híresen intenzív koncertbanda, így élőben valószínűleg még azokat is le fogják hengerelni az új dalok, akiket a stúdióverzió nem győzött meg – az olyan klasszikusokról, mint a Cease To Exist, a You Only Live Once vagy a Slaves To Substance nem is beszélve.

Rockhírock

  • 2021, február 19

    Fülbe mászó dallamvilág kemény ritmus, megjelent a zenekar új klipje:

    "Elérkezett az idő, hogy nyilvánosságra hozzuk pályafutásunk legrendhagyóbb körülmények között készült és megjelenő lemezének első

  • 2021, február 17

    Néhány hónappal ezelőtt interjút készítettem Paul McCartney-val, aki elmondta, hogy kerüli a róla, vagy a Beatles-ről szóló könyveket, mivel előfordulnak bennük apróságok rosszul leírva, ami irritálja.

Égben lebegők

Brunner Győző a hatvanas években az egyik legnépszerűbb magyar beatzenekar, a Metro dobosaként lett ismert.
A zenekarban 1965-től játszott egészen az évtized végéig, majd külföldi vendéglátózás után a Radics Bélát, Som Lajost és Balázs Fecót is felvonultató szupergrupban, a Taurusban dobolt, melynek teljes neve Taurus EX-T 25 75 82 volt, és a zenekarvezető Brunner telefonszámát is tartalmazta. ...

Hilton Valentine játszotta fel a rocktörténet egyik legismertebb dalnyitányát (minden kezdő gitáros először megtanult intróját) a The House of The Rising Sun elején. 77 éves volt.

Valentine alapítója és gitárosa volt az Animals együttesnek, a Rock and Roll Hírességek Csarnokának tagja.

A halálhírét a zenekar kiadója, az ABKCO Music is megerősítette. "Mélyen együtt érzünk Valentine családjával...

A Liszt Ferenc díjas zenész, a Bergendy-együttes alapítója és vezetője 81 évesen halt meg, a koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében.

Az Iskolatáska című dalt jóformán minden magyar hallotta már százszor, fülbemászó melódiája miatt rendszeresen játsszák a rádiók, de a zenekarvezető Bergendy István blődnek tartotta.

„A hatvanas években felemás helyzetben voltunk. Igaz, show nélkül,...