emlékszel ifjú voltál
és napként ragyogtál
és most szemed fennakad
mint az égen a fekete lyukak
ragyogj még őrült gyémánt
lemeszelték a gyermekkor
s a csillagfény keresztútját
acélszellő fújt messze el
célpontja vagy messzi röhejnek
neveznek legendának idegennek
mártírnak és fénynek
a titokhoz túl hamar jutottál
a holdra felugrottál
ragyogj még őrült gyémánt
az éji árnyaktól remegve
kitettek téged a fényre
ragyogj még őrült gyémánt
kinőtted örömed szétszórtan pontosan
acélszellő nyergében billegtél
holló jer egy látomás kell
festő bűvölő börtönlő fénylő