Siker, tragédia, szerencsétlenség és ismét siker. Közel harminc éves munkásságuk alatt megjárták a siker csúcsait és a poklokat, de mindenképpen a rocktörténet egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású rockegyütteseként vonulnak be a Halhatatlanok Csarnokába. A hetvenes évek elején újradefiniálták a rockzene jelentését és Amerika leghatásosabb, a többiek munkáját leginkább meghatározó zenekaraként tevékenykedtek. A csapat a blues, jazz, és country muzsika olyan ötvözetét játszotta melybe klasszikus zenei elemek is keveredtek, létrehozva azt az egyedi hangzást ami sikereik kulcsa volt. 
Duane Allman 1946 november 20-án született Nashville-ben, és Floridában nevelkedett. Zenei karrierjét session zenészként kezdte, főleg soul énekesekkel működött együtt: Wilson Pickett, Aretha Franklin. Majd a hatvanas évek végén öccsével, Greggel megalakították a Hour Glass-t, mellyel egy lemezt készítettek. Több sikertelen kísérlet után az egykori Otis Redding menedzser, Phil Walden ajánlotta nekik, hogy alakítsanak saját bandát.

Egy négytagú együttest hoztak létre, azonban egy Jacksonville-i klubban üldögélve megváltoztatták a tervet, mert megismerték a Second Coming együttest, amelynek két tagját, Richard ("Dickey") Bettset (1943. dec. 12.) és Berry Oakleyt (1948. ápr. 4.) bevették az alakuló csapatba. Így indult útjára a nevében rövid életű Allman Joys, majd a végleges Allman Brothers Band. 

A banda középpontjában Duane Allman és Betts gitárjátéka állt, ami izgalmasabbá tette a "fekete" zenét (főleg bluest), amit játszottak. A két szológitár felelgetős-válaszolós játéka, valamint a két dobos által szolgáltatott felfokozott ritmus adta a zenekar sajátos, teljesen egyéni hangzását. A két gitáros remekül egészítette ki egymást, igazi élvezettel játszottak és koncerteken nemegyszer előfordult, hogy 30-40 perces, fantasztikus improvizációkat produkáltak.
 Az első albumon még nem az igazi formájukat hozták a fiúk, de az utána jövő korogokra már beérett a hangzás. Az Idle Wild South és az At Filmore East című lemezeiken olyan nagyszerű bluesszámok találhatók, mint a Stateboro Blues és a Stormy Monday. Duane mindeközben egyéni utakat is járt, slide gitárjával közreműködött a Derek And The Dominoes Layla című albumán is, és részt vett az 1970-es Isle Of Wight fesztiválon is. 1971 októberében érte a motorbicikli baleset, amely halálát okozta. Lemezein a rocktörténet csodálatos gitárszolói maradtak fenn. A következő évben megjelent Eat A Peach című albumon Betts játszotta fel mindkét gitár zenei anyagát. Nem sokkal az album megjelenése után, majdnem ugyanazon a helyen, 72 novemberében Berry Oakley szenvedett halálos motorbalesetet. 

A két haláleset nemcsak megviselte a megmaradt tagokat, de alapjában változtatott az együttes stílusán is. A vezetővé előlépett Betts countrys hangvétele kezdett eluralkodni, háttérbe szorítva a blues elemeket. A 73-ban megjelent Brothers&Sisters című album már ennek jegyében született és többségében Betts kompozícióit tartalmazza. A stílusváltás azonban nem vált a banda hátrányára, ebben a korszakban olyan csodálatos alkotások születtek mint a Jessica és a Ramblin Man. 
Gregg Allman és társai a hetvenes évek fordulójáig ezt a zenét folytatták és albumaikra nem lehetett panasz. Alkotásaik kidolgozottak, tökéletesen megszerkesztettek voltak és minden albumon akadt egy-két kiemelkedő szám, mint például a Pegasus. 
74-től kezdődően azonban ellentétek lángoltak fel Betts és a külön utakat járó Gregg között, aki néhány napig Cher férje is volt, miután elkészítettek egy közös albumot. Cher azonban elhagyta, mondván jobban szereti a piát és a kábítószereket minta nőket. Amikor 1976-ban Gregget letartóztatták kábítószer-kereskedés vádjával, ő feladta a barátját csak hogy mentse a saját irháját. 
A banda tagjai ezek után kijelentették, hogy soha többé nem dolgoznak vele. 

Átmenetileg tehát megszűnt az Allman Brothers és a tagok szólóban próbálkoztak, nem kevés sikerrel. 

1978-ban újra összejöttek (minden csoda csak korlátozott ideig tart), és kiadták az Enlightened Rogues című korongot, amely ismét a rock élvonalába emelte az együttest. Ezen az albumon már ismét a két szólógitáros felállás érvényesült Dan Toler közreműködése révén. Ennek ellenére a banda nem mondhatta magát túlzottan sikeresnek, hiszen az új irányzatok (punk, disco) őrülete dívott és közönség nem igényelte a színvonalas ám kissé régimódi zenét. 

1982-ben az együttes ismét megszűnt, hogy 89-ben reinkarnálódjon immár harmadszorra. 
1990-ben jelentették meg a Seven Turns című albumot. A lemezt jól fogadta a kritika és a közönség is érdeklődést mutatott iránta de ez nem tartott sokáig. Következő lemezeik már csak kis példányszámban fogytak, ezért valamint kábítószeres problémák miatt a banda 95 végén ismét szögre akasztotta zeneszerszámait. 

Kiváló zenéjük mellett agresszív viselkedésük emléke, valamint a két szerencsétlen haláleset is hozzájárult ahhoz, hogy legendává váljon az Allman Brothers Band.
Ám a történetnek még nincs vége. A kétezres években  bár folyton változó felállással, de ismét aktivizálta magát az együttes és a folyamatos koncertezés mellett új stúdióalbumokat is megjelentetett. Minőségileg a legsikerültebb a 2003-as Hittin' The Note.
Az utóbbi években a banda tagja Derek Trucks, az egyik legjobb amerikai slide gitáros. 
Az Allman Brothers Band  2012-ben Grammy életműdíjat kapott, miközben a Rolling Stone magazin Duane Allmant a 9. míg Derek Truckst a 16. helyre sorolta a világ legjobb gitárosai között.