
Mozikban a Becoming Led Zeppelin (Led Zeppelinné válni) című dokumentumfilm, amely a legendás zenekar korai éveit idézi fel, visszaemlékezésekkel és archív felvételekkel. A filmben felhangzó dalok teljes terjedelmükben hallhatóak, nem csak részleteket kap belőlük a néző.
A zenekar kezdeteit bemutató, életrajzi szemléletű film éppoly egyszerű, mint amennyire lebilincselően szórakoztató. Az új és archív anyagok gördülékeny összeválogatásával bemutatja a Led Zeppelin négyesét – Plant (ének), Jimmy Page (gitár), John Paul Jones (basszusgitár, billentyűs hangszerek) és John Bonham (dobok).
Jimmy Page már számos filmtervet visszautasított, amelyeket a Led Zeppelin történetéről szerettek volna dokumentumfilmként elkészíteni, és csak 2017 telén történt meg az, amire szinte már senki sem számított. Bernard MacMahon rendező és Allison McGourty producer, társíró egy illusztrált forgatókönyvvel kereste fel Page-et, akit első pillanatra lenyűgözött a projekt. Így született meg a Becoming Led Zeppelin (Led Zeppelinné válni), egy jóval több mint kétórás dokumentumfilm, melynek a 2021-es Velencei Filmfesztiválon volt a világpremierje, és melyben abszolút mértékben a zenéjé a főszerep.
Sokak számára furán hangozhat, hogy egy dokumentumfilmnek van forgatókönyve, sőt ennek még a képes változata, az úgy nevezett storyboard is rendelkezésre áll. Mégis, MacMahon és McGourty filmjét több éves kutatás előzte meg, és számukra nem az volt a lényeg, hogy a forgatás során kapják meg kérdéseikre a válaszokat, hanem hogy háttérmunkájuk eredményeit a nagyközönség is megismerhesse.
Az is érdekes megközelítés, hogy az alkotókat csak a kezdetek érdekelték, az első két év és az első két album. A csillogás, lányok és a „mennyországba vezető lépcsők” előtti éra, 1968 és 1970 között: amikor még sejteni sem lehetett, hogy a túlzott alkoholfogyasztás John Bonham dobos korai, tragikus halálához, és a zenekar feloszlásához vezet csupán egy évtizeddel később.
A film egy rövid bevezetőjében, kicsit iskolás módon ugyan, itt és ekkor születtem kezdettel, bemutatkoznak az alapítótagok. Igazán különleges viszont, hogy John Paul Jones, Jimmy Page és Robert Plant a filmhez készült interjúi mellett John Bonham is megszólal: az alkotók több mint egy évig kutattak a canberrai hangarchívumban a felvétel után.
Mintegy harmincezer hangszalag meghallgatását követően, már amikor pont feladták volna, egy dobozban, melyre tévedésből a Slade zenekar neve került, megtalálták a beszélgetés felvételét, melyben egy ausztrál újságíró pont ezt a kérdést tette fel: meséljen a származásáról, gyerek- és kamaszkoráról, kezdő zenész éveiről.
A hangfelvételből származó részletek alatt archív képeket látunk a dobos szülővárosából, a Birmingham közelében fekvő Redditch-ből. A filmben e részletes, kuriózumnak számító bevezető után azonban nem kell sokat várni: a kultikus The Yardbirds feloszlása után Page 1968-ban megalapítja a Led Zeppelint.
Page kihangsúlyozta: a Led Zeppelin korai sikerének titka az volt, hogy ráérzett az amerikai underground rockból átvehető legnagyobb ötletre: az albumon, és nem az egyes számokon legyen a hangsúly. Hiszen a lényeg az egész szövete, ahogy az egyik dal vezet a másikba: így nem véletlen, hogy az alternatív rádiócsatornák ekkor már teljes lemezeket, és nem csak egyes számokat játszottak az Egyesült Államokban.
Page-ék számára ez fontos kiindulópont volt, és ahhoz vezetett, hogy a brit koncertkörutakon kívül, már 1969-ben is nem kevesebb, mint négy államok-beli turnén vettek részt.
A számos fellépésnek köszönhetően volt bőven koncertfelvétel, amiből lehetett válogatni: ugyanakkor az alkotóknak ezeket nem csak elő kellett keresni, kikutatni, hanem a felvételek nagy részének a manuális restaurálására is szükség volt, hogy a mai nézőnek is tökéletes filmélményt nyújtsanak.
A Becoming Led Zeppelin-ben az egyes dalok felvételeit egy az egyben, megszakítások nélkül játssza le a film, azaz teljesen olyan, mintha mi magunk is ott lettünk volna az adott fellépésen, és erre bizony még a decibelszámmal is rájátszottak, mondhatni, hihetetlenül hangos élményben lehet részünk, ha a megfelelő vetítőteremben látjuk az alkotást.
MacMahon rendezői koncepciójában mindezt úgy magyarázta, hogy a dokumentumfilm formájának ő kezdettől fogva a musicalt tekintette: az interjúk és egyéb archív felvételek dialógusai közé ezért is ékelődnek be teljes egészükben a Zeppelin-számok, hiszen a film szempontjából mondanivalójuk van, s a sorrendjüket már a fentebb említett forgatókönyv is tartalmazta. A film első koncertfelvétele tehát nem véletlenül a Good Times Bad Times, mely nemcsak az első Led Zeppelin-album kezdő dala, hanem a rendező szerint „itt lehet először érezni, hogy valami másról, újról van szó.”
Az utolsó klip a filmben pedig nem is lehetne más, mint a Bring It On Home koncertfelvétele: a zenészeket a turnéról haza-, a filmet pedig mintegy két és fél óra játékidő után nyugvópontra viszi. Ugyanakkor a koncertfelvételek alatt nem csak magát a felvételt látjuk, olykor a film egy képzeletbeli montázsvilágba kalandozik, miközben a zene alatta mindig szól.
A turnékhoz köthető korabeli koncert- és repülőjegyek képei váltakoznak azon helyszínek, tájak fotóival, melyek a számok születését inspirálták, illetve a korszak legnagyobb történéseit felidéző archív felvételekkel – melyek közül természetesen az Apollo-11, és az első holdra szállás sem maradhatott ki (1969).
A rajongók nagy örömére a filmet februártól világszerte bemutatják a mozikban. Remélhetőleg a magyarországi mozikban is hamarosan látható lesz.
