“Szívem visszahúz, ez a Kőbánya-blues”. Ezt a dalát az egész ország ismeri, sőt még a határon túl is. Ő a fekete hangú fehér énekes, ő a blues királya, Deák Bill Gyula, aki 1948-ban született a szövegben is említett Kőbányán.
Fiatalkorában Beatlest hallgatott, majd áttérve a Rolling Stonesra, megismerte a rockzenét. Később megismerte és megszerette a bluest is. Csak fiatalon járt énektanárokhoz, akik mind operaénekest szerettek volna kihozni Bill hangjából, ám ez neki nem tetszett, így leszokott az énektanulásról. Pályafutása során nagy hatással volt rá Jimi Hendrix, valamint Radics Béla és Orszáczky Miklós is.

A kőbányai Sztár együttesben külföldi dalok éneklésével kezdte pályafutását, majd később mint dzsesszénekes a Napsugár, a Wanderers és a Loyd zenekarokban énekelt, de első komolyabb együttese a Syrius volt. 1979 nyaráig vendégként lépett fel a Hobo Blues Banddel, később viszont állandó tagja lett a zenekarnak.

Kezdetben a rock és a bluesmuzsika klasszikusait, Rolling Stones-, Doors-, Hendrix-, Cream-nótákat játszottak magyarul, Földes László „Hobo” fordításában, de Kex nóták is szerepeltek műsorukon. Először ezzel a bandával lépett fel nagyközönség előtt a 1980-as évek elején, s ekkor vált elismert énekessé.

Filmszerepet kapott a ’81-es Kopaszkutya című Szomjas György filmben, amit később betiltottak. 1983-ban még szélesebb ismertségre tett szert Torda táltosának szerepében a Szörényi Levente–Bródy János rockoperában, az István, a királyban, melyben nagyszerű alakítása és hangja lenyűgözte a közönséget.

A Hobo Blues Band számos művelődési házban és fesztiválon fellépett, ahol hatalmas sikereket arattak, melyhez nagyban hozzájárult Bill szereplése, s egy év alatt hihetetlen népszerűségre tett szert az együttes.
A Beatrice, a P. Mobil és az Bizottság mellett felléptek a legendás Fekete Bárányok koncerten, amely az akkori rendszert elutasító, szabadságkereső fiatalok számára páratlanul népszerűnek bizonyult.
A MOM Művelődési Központban működő klubjuk, az Ifjúsági Park-béli koncertek, valamint a vidéki fellépések során tízezrek kedvencévé vált.

1983-ban kezdte el szólópályáját, Rossz vér címmel megjelentette első szólólemezét, majd 1986-ban a Mindhalálig blues című albummal jelentkezett, s megalapította a Bill és a Box Company-t Bencsik Sándorral (a P. Mobil és a P. Box egykori tagjával).
Egy évvel később, 1987-ben a Deák Bill Blues Band frontembere lett, amivel Dániában és az egykori Nyugat-Németországban is fellépett, s a ’90-es évektől kezdve vidéken és Budapesten is nagy sikerrel koncertezik ezzel az együttesével.

Az 1993-as Bűnön, börtönön, bánaton túl című lemeze megjelenése után hat évig nem készített új lemezt, habár bandájával rendszeresen koncertezett.
Végül 1999-ben megjelentette a Bort, bluest, békességet albumát, majd rá két évvel a Bill kapitány blues cirkuszát, amit 2001-ben újra kiadtak CD-n és kazettán a Mindhalálig blues-zal együtt.

Díjai: 2007 – Blues Patika-díj, 2008 Pont FM-díj.

2009. március 24-én Bill kiadta első koncertalbumát 60. születésnapi jubileumi nagy-koncert címen DVD-n, amin többnyire a Hatvan csapás lemez számai hallhatóak.

Május 30-ára, a Pannónia Fesztivál szombati napjára újra összeállt az egykori Hobo Blues Band, Póka Egon,
Tátrai Tibor, Solti János, Deák Bill Gyula és Hobo személyében.

2012. november 11-én infarktust kapott, ezért kórházba kellett szállítani, de hamar felépült.
2013 május 18-án este 8 órai kezdettel a PECSA-ban koncertet adott a “Legenda Visszatér” címen.

Deák Bill Gyula bal lábát nagyon sok legenda és történet övezi, mivel máig sem lehet tudni pontosan, hogy mi is történt vele.
11 évesen az amputálásra valószínűleg azért került sor, mert focizás közben megrúgták, majd megműtötték, s talán orvosi műhiba következében elzáródott a comb visszere, amitől ödémát kapott, így egy hét múlva amputálni kellett.
Bill így emlékszik vissza:
„Volt egy tályog a lábamon, amire az orvosok nem fordítottak kellő figyelmet. Ez elzárta a főütőeret, majd kialakult egy trombózis. Ezután elkezdett lilulni, zöldülni a lábam, majd egy hétre rá amputálták"