
Nyolcszázmilliós lemezeladásával ma is a Beatles a legsikeresebb együttes. Zenei stílusuk világszerte számos zenészt inspirált.
Kezdeti népszerűségüket elsősorban a lázadásnak, az „ellenkultúra” megtestesítésének köszönhették. Eleinte Liverpoolban és Hamburg klubjaiban koncertezve szereztek jelentős hírnevet. Első tengerentúli koncertjüket 1964-ben rendezték, melyet követően már egyértelműen a legnépszerűbb zenekarnak számítottak az egész világon.
Karrierjük töretlenül ívelt felfelé, zenéjükhöz ekkor már filmeket is forgattak, felismerve ennek jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket.
Az együttes hanyatlásának, szétesésének kezdete 1966-ra tehető. Utolsó hivatalos koncertjüket 1966. augusztus 29-én adták San Franciscóban. Ezután főként a lemezek kiadására koncentráltak. A banda tagjai között a ’60-as évek végén egyre több konfliktus alakult ki, és ez 1970-ben hivatalosan is az együttes megszűnéséhez vezetett.
A Beatles ’70-ben feloszlott, de világszerte továbbra is zenészek ezreit ihlette meg. Hazánkban a legkomolyabb hatással talán az Illés együttesre voltak. Bár a két zenekar teljesen más viszonyok, kulturális hatások és lehetőségek közt született, volt valami közös bennük: a kormányzat ellen való lázadás. A zenekar tagja, a 2007-ben elhunyt Illés Lajos egyszer úgy fogalmazott, ahogy a Beatles polgárpukkasztó volt, úgy ők maguk „kommunista pukkasztóak”.
Akárcsak Angliában a Beatles, az Illés Magyarországon a fiatalságnak a hitet, az őszinteséget, a változtatni akarás értékeit adta át. A zenekar tehát jóval többet nyújtott a közönségnek a zenénél: életfelfogást, ízlésvilágot és egy szabadabb életre való törekvést. Épp emiatt a pártállam ügynökapparátusa mindvégig rajtuk tartotta a szemét, és vélhetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1973-ban felbomlottak.
Az Illés a maga korában az egyetlen olyan együttes volt, amely néha nyíltan, néha „virágnyelven” kritizálta a rendszert. Zenéjük, dalaik mondanivalójának különlegessége abban állt, hogy valóban össze tudta kötni az embereket, és nem feszültséget szított. Dalaik gyakorlatilag a rendszerellenesség alternatív kifejeződésévé, a korabeli ifjúság himnuszaivá váltak.
Érdekesség, hogy az Illés éppen 1970-ben utazhatott Londonba koncertezni. Sajnos a Beatles-szel ekkor már nem találkozhattak, pedig biztosan emlékezetes esemény lett volna.
