Az együttest 1961-ben alapították a Földmunkagép Vállalatnál dolgozó fiatalok, és a következő évben csatlakozott hozzájuk énekesként Komár László, aki akkor a Baross utcában élt, míg a túloldalon lévő munkásszállóban lakott Faragó "Judy" István, a Scampolo gitárosa.

Komár először vele barátkozott össze, és ő hívta el az énekest a zenekarba, amely addig instrumentális zenét játszott, csatlakozásával viszont a Scampolo a rock and roll felé fordult. Az együttes elsőként kezdett valódi rock and rollt játszani itthon, de ez önmagában még nem jelentett volna sikert, aminek több összetevője is volt. 
Az egyik az, hogy a Scampolónak rögtön két valódi egyénisége - az akkori viszonyok között sztárja - is volt: a karizmatikus énekes Komár, és az első magyar gitárhős, a szemüveges, külsejében a későbbi sztárt, Szörényi Leventét idéző Faragó Judy személyében.

Ahogy Harmat László, az együttes basszusgitárosa mondta: a Scampolo nemcsak jól játszotta le a külföldi rock and roll slágereket, de hozzá is tette a magáét. "Komárlacisan" játszott Elvis-számokat, "judysan" szólaltatta meg a Shadows-slágereket és így tovább. Nem mellékes az sem, hogy a többi zenész is kiemelkedő volt, és nagyszerűen érezték egymást.

"Ösztönszerűen zenéltünk" - mondta Komár, hozzátéve, hogy a szó szoros értelmében amatőrök voltak és mindent szívből csináltak. Imádták a zenét és a kis klubokban tartott koncertjeiken azt a hatást váltották ki a közönségből, amely évekkel azelőtt Amerikában is megfigyelhető volt: székek törtek, asztalokra másztak a fiatalok, akik egyébként nem bántottak senkit, csak a szórakozás egészen új formáját honosították meg.

A Scampolo tagjai pedig ebben tökéletesen partnerek voltak: újságokból lesték el a sztárok táncmozdulatait, a színpadon pedig hatalmas energiával játszották a legvadabb számokat - tudatosan ilyeneket válogattak ki ugyanis -, és abban is az elsők voltak itthon, hogy nem csupán lenyomták a dalokat, de igazi show-t is kerekítettek egy koncertből.

"Egyszer a Kék bársony szólt a gigájából, a következő pillanatban pedig üvöltött, mint a fába szorult féreg" - mondta Komár László arról, hogy miért volt Elvis Presley különb a korszak töbi énekesénél, és ő is ezt próbálta itthon megvalósítani.
Miután a gyakran változó felállású Scampolo stabilizálta a tagságát (Komár és Judí mellett a basszusgitáros Harmat László, a ritmusgitáros Atkáry Lajos, billentyűs Varga Tibor és a dobos Tihanyi Gyula jelentették talán a legtartósabb felállást), egyre jobban híre ment a városban. A koincertek első sorai tele voltak lányokkal, de a Scampolo-ra nem csak ők figyeltek fel, hanem a rendőrség is. Főleg, miután a zenekarnak is megvolt a maga szerepe a '63-as sportcsarnokbeli botrányban, amikor a közönség megdobálta a Benkó Dixieland Band tagjait és a saját fiatalabb kedvenceit - köztük a legvadabb Scampolót - éltette.

A botrányok állandósultak a Scampolo fellépésein, az '56 utáni konszolidáción fáradozó hatalomnak pedig egyáltalán nem hiányzott ez, úgyhogy lépnie kellett: '64 őszén Faragót behívták két évre katonának, amivel sikerült is pillanatok alatt szétverni az együttest, amiből Komár is távozott. A két legfontosabb tagja nélkül a Scampolo már nem volt ugyanaz, és mire Judy végre leszerelhetett, addigra már elment a hajó: pont abban a két évben intézményesült az Illés, Metro, Omega hármas, a rockandroll helyett pedig a beat volt az új hívószó, ráadásul ezeknek a zenekaroknak már saját, magyar nyelvű dalaik is voltak.

Bár a Scampolót '66 végén sikerült újjáéleszteni, Judyval és Komárral együtt, az az együttes már behozhatatlan hátrányban volt. Az új zenekarvezető, Danyi Attila mindent megpróbált, még a fiatal Presser Gábort is csatasorba állította, de őt hamar elvitte az Omega, és a többit pedig elintézte a hatalom: Danyit az egyik galeri-perben vádolták meg alaptalanul (de végül nem ítélték el), és a Scampolo sem kapott sok fellépési lehetőséget, saját nagylemezről pedig nem is álmodhatott.

"Teljesen nyilvánvaló, hogy Faragó behívása nem volt véletlen, tudatosan verték szét az együttest." - mondta a Scampolo-ról készült film rendezője Kisfaludí András. - "Amit én hallottam tőlük, az alapján a leglendületesebb, legjobb tempóban játszó magyar zenekar volt a korszakban.
Ahogy Faragó felesége nyilatkozott a filmben: "Amikor elvitték katonának, akkor tették tönkre az egész életét."

A Scampol így megmaradt legendának, hasonlóan a többi vad elhalgatott, "kültelki" zenekarhoz, mint a Liversing, vagy a Dogs.  

Az együttes tagjai közül többen is külföldön próbáltak szerencsét: Harmat Svédországban, Varga, Atkári és mások Németországban telepedtek le, viszont Faragó "képtelen volt külföldön élni", ezért itthon maradt. Játszott ő Komárral később más együttesekben is, de a Scampolo sikereit egyik sem érte el, és pluszban még azt is végig kellett néznie, hogy Komárt végül megkésve utolérte a siker, melyhez ő is asszisztált. 

Faragó "Judy" István 2003-ban halt meg, 2012-ben Komár is követte. 
Utóbbi hiába lett országos sztár, így is igaz, amit Danyi Attila mond a fim végén: "Kár értünk."