
A Syrius 1970 és 1973 közötti nagy felállásával egyedi hangzású progresszív rockzenét játszott.
Ebben az időben Magyarországon a művészet terén a három T volt az alap – Támogat, tűr, tilt. A lemezkiadás, a külföldi szereplések engedélyezése és még sok más, adott elvtársak kezében összpontosult, akik aztán hatalmukat továbbörökítették a 21 századba is. Szóval ebben a korszakban született meg a progresszív dzsesszrock első magyar zenekara a Syrius, mely igazából csupán három évig létezett, de a nagy felállásban olyan zenei örökséget alkotott, melyre a vájt fülűek még ma is csak elismerően bólogatnak.
Europe’s top group – írták róluk a hozzáértők, s a Pink Floyd, a Black Sabbath, a Deep Purple elé helyezték Őket. Az akkori zenei új-hullám messzire vitte nevüket, hírüket, csak épp itthon nem lehetett róluk hallani. Baronits Zsolt (tenor szaxofon), Ráduly Mihály (szaxofon, fuvola), Veszelinov András (dobos), Orszáczky (Jackie) Miklós (basszusgitár, ének) és Pataki László (billentyűsök). Ők alkották a nagy Syrius-t, akik egyetlen nagylemezüket Az ördög álarcosbálját csak Ausztráliában vehették föl, mert itthon minden ajtó bezárult előttük. Azt a lemezt még ma is a legjobb öt progresszív dzsesszrock albumok között jegyzik. Szerencsére számtalan bootleg őrizte meg munkásságukat, így szinte teljes képet kaphat róluk a komolyabb kutató.
Ausztrália után a zenekar tagsága gyakran változott, új és újabb arcok jelentek meg, de ahogy jöttek, úgy mentek. Tátrai Tibor csatlakozásával egy újabb korszak nyílhatott volna, hiszen születtek is igazán emlékezetes számok, de a Syriust nem engedték az ifjúsági és egyetemi klubok határain túl.
Az ORI és az Interkoncert megszűntnek nyilvánította Őket, mert kellett a hely másoknak, akik jobban tejeltek és jobb kapcsolati rendszerrel rendelkeztek. Végül a hazai meg nem értettség, a támogatás hiánya a zenekar felbomlásához vezetett. Többen külföldre mentek, a legnagyobb pályaívet Orszáczky Jackie járta be.
A Syrius mégsem szűnt meg teljesen, de ez már nem az volt, aminek indult. A széttört álmok nagyobb cserepeiből Baronits Zsolt újraszervezte a bandát, tehetséges zenészeket hívott, s egy kicsit más, populárisabb, dzsesszesebb stílusban muzsikáltak tovább.
Az 1975-re létrejött Baronits Zsolt (szaxofon), Turai Tamás (ének) Tátrai Tibor (gitár), Friedrich Károly (harsona), Molnár Ákos (szaxofon), Schöck Ottó (billentyűk), Sipos Endre (szaxofon), Veszelinov András (dobok) felállás a könnyebb utat választotta a siker felé. Végre ígéretet kaptak rá, hogy a megjelenő nagylemez B oldalára feljátszhassák az eredeti Széttört álmokat, de az utolsó pillanatban Erdős P. közbelépett, s így az alapkoncepcióból csak a lemez címe maradt meg, no és egy sebtében írt dal, melynek semmi köze a Széttört álmokhoz. Azok végül apró szilánkokká zúzódtak össze, s elsodorta őket a szél.
A legendás Syrius két élő tagja elhatározta, hogy megmenti a nagy korszak emlékeit. Pataki László, az egykori billentyűs és Ráduly Mihály szaxofonos két tehetséges, zenei csapatot támogatva annak a fiatal, igényes muzsikát kedvelő generációnak igyekeznek bemutatni, s velük is megszerettetni azt a Zenét, amely valaha kitöltötte életüket. Remélhetőleg a Zappa-Syrius Emlékzenekar és a Syrius Legacy méltó továbbvivői annak a zenei gondolkodásnak, ami a Syrius felbomlásával elveszni látszott.
