Ten Years After

A Ten Years After angol blues-rock formáció, mely fénykorát a 60-as évek végén illetve a 70-es évek elején élte.

 Az angol Alvin Lee (szül. 1944. dec. 19 - 2013. jún. 03.) és Leo Lyons (szül. 1944. nov. 30.), a Beatles tagjaihoz hasonlóan a hamburgi szórakoztató negyedben szereztek gyakorlatot és megfelelő tapasztalatok birtokában Angliába visszatérve 1966 végén Rick Lee (szül. 1945. okt. 20.) és Chick Churchill bevonásával megalakították a Ten Years After együttest. Nevük azt sugallta, hogy tíz évvel megelőzik saját korukat – s ez aligha tűnt nagyképűségnek. Az énekes-gitáros Alvin Lee hamarosan megkapta a kritikától "a nyugat leggyorsabb kezű zenésze" címet. Az együttest szerződtette a Decca kiadó és 1967-ben megjelentette első albumát, amelynek címe - ahogyan egyesek mondták - "fantázia nélküli volt", ugyanis csupán az együttes nevét viselte. A korongra a blues alapok mellett a rock frissessége volt a jellemző.
Alvin Lee nemcsak kiváló gitárosként, hanem jó rockhangjával is színfoltja volt a Ten Years Afternek. Újabb és újabb lemezeik készültek, a siker is hozzájuk pártolt. Az 1968-as Undead már világsikert jelentett. Az I'm Going Home című szám felkerült a slágerlisták élvonalába. Graham Bill meghívására 1968-ban New Yorkban léptek fel több alkalommal, Jimi Hendrix és Janis Joplin társaságában, fantasztikus örömzenét produkálva. Harmadik albumuk címéül Stonedhenge-et, Anglia ősrégi, titokzatos kőépítményét választották, amely mind a mai napig ellenáll a szélnek, viharnak és az időnek. A címmel a maradandóságra és zenéjük titokzatosságára egyaránt utaltak. Albumaik közül mérföldkő volt a Recorded Live, és a Sssshhhh.
1969-ben azon kevés angol együttes között voltak, akiket meghívtak Woodstockba, az amerikai fesztiválnyarak utolsó, legendás eseményére. A Ten Years After este lépett fel, így a bizsergető rockzene mellett a látványelemek is érvényesülhettek. Előadásuk fénypontja az I'm Going Home előadása volt, amelyben Alvin Lee mind énekesi, mind gitárosi képességeit csillogtatta a 400.000-es tömeg előtt. A korszak TYA számai egy egész korosztályt tartottak lázban és váltak egy nemzedék rockhimnuszává: a Good Morning Little Schoolgirl, a I Can't Keep From Crying Sometimes a Choo, Choo Mama, Whitout You, a Positive Vibrations, a Love Like A Man, a Hear Me Calling... és a többiek. A Ten Years Afterről általánosságban elmondható, hogy inkább a koncerteken alkottak nagyot. Nevezetes koncertjeik közül – a már említett Woodstockon kívül - kiemelkedett fellépésük a londoni Marquee klubban, a Royal Albert Hallban, a Wight szigetén, a tokiói Budokanban és Torontóban.
A hatvanas években a TYA a hippik "béke - szeretet - szabadság" (peace - love- freedom) gondolatának egyik fő angliai hirdetője volt. A hatvanas évek, a filozófiai és, társadalmi mozgalmak elmúltával a közönség zenei ízlése kezdett elsekélyesedni, a tartalom helyett az üres forma felé fordultak. Lezárult egy boldog, nagyszerű korszak. A Ten Years After korongjaira ugyan nagyszerű zene került, de a közönség egyre kevésbé akarta ezt a zenét meghallgatni. A Rock and Roll to The World wolt az utolsó sikeres lemezük,1974-ben megszűnt a TYA, Alvin Lee saját lemezzel és új társakkal próbálkozott.
1988-ban újra létrejött a Ten Years After. A régi fiúk öregebbek lettek, de változatlanul fiatalos zenét játszottak, a. fiatalság szívesen járt koncertjeikre. Hosszabb turnékat szerveztek melyen új albumukat az About Time-ot népszerűsítették. (1990-ben Budapestre is eljutottak.)
2000 után Alvin Lee helyére a huszonéves Joe Gooch került, akinek gitártudását mind a szakma, mind a rajongók elismerték, ám énekhangja elmaradt a nagy elődétől, emiatt sok TYA rajongó nem tekintette autentikusnak a formációt. Az új felállásban készült lemezek népszerűek voltak, kedvező volt szakmai visszhangjuk is.
A Ten Years After az új évezredben többször adott nagysikerű koncertet Magyarországon. Itt volt a zenekar 2003-ban Budapesten, 2004-ben a Szigeten (Alvin Lee-vel), 2006-ban Pakson a Gastroblues fesztiválon, 2008-ban az A38 Hajón, 2011-ben pedig a Barba Negra klubban. adott koncertet Joe Gooch-csal, Alvin Lee egykori társai jóval többet nyújtottak mint „egyszerű mesteremberek”

Alvin Lee a Ten Years After alapító gitáros-énekese 68 éves korában, egy rutinműtét közben fellépő komplikáció következtében hunyt el 2013-ban.

2023, július 12

A rajongók közül sokaknak feltűnhetett, hogy az  AC/DC  a koncerteken más szöveget használ a The Jack című dalhoz, amely a T.N.T. ausztrál változatából került ki.
A…

2015, április 7

H.I.M. - In Joy and Sorrow

Jóban és rosszban,
a helyem a karjaidban
A szívem megszakad
ilyen…

2021, január 26

A Hétköznapi Csalódások nevű szélsőbalos punkegyüttes raktárkoncertjét durván cenzúrázták, és az egyik résztvevőjüket aki a helyszínen érdemben szidta a kormányt…

2015, július 22

Creedence Clearwater Revival

1967-ben négy San Franciscó-i fiatalember, a Fogerty fívérek, John (1945) és Tom (1941)…