
Ez a masszív hangzású blues-rock zenekar Texasból hódította meg a világot. A banda három tagja előzőleg más-más zenekarokban játszott, mielőtt 1970-ben bemutatkoztak ZZ Top néven. Billy Gibbons gitáros előzőleg a The Moving Sidewalks zenekarban működött (tehetségére még Jimi Hendrix is felfigyelt), míg Dusty Hill énekes-basszusgitáros és Frank Beard dobos az American Blues zenekarban játszottak.
Az újonnan alakult zenekar első két nagylemezének anyaga és stílusa világosan mutatja, hogy zenéjük gyökerei a bluesban keresendők és erre az alapra építették rá sajátos „texasi humor” elemeivel fűszerezett zenéjüket. A következő nagylemezük a „Tres Hombres” meghozta a zenekarnak a nemzetközi áttörést, mivel a lemezen hallható „La Grange” felvételük világsiker lett. Ez a felvétel John Lee Hooker „Boogie Chillun” című szerzeményének alapjára épült.
Ettől kezdve a zenekar egy szinte véget nem érő koncertturnén vett részt. Országos szinten és ezen belül egy 1,5 éves világturnén vettek részt. A hosszú koncertezés megviselte a zenekart és egy hároméves „hallgatást” iktattak be. Ez alatt a „kényszerszünet” alatt a ZZ Top új lemezkiadóhoz szerződött, és két új albummal folytatták zenei pályafutásukat. 1979-ben a „Degüello” majd 1981-ben az „El Loco” című nagylemezük jelent meg. A két album előrevetítette azt a stílusbeli változtatást, amit a zenekar eszközölt ahhoz, hogy a megfeleljen a modern kor elvárásainak, de egyben maradva a blues alapú nótáknál, megfűszerezve az újhullám elemeivel egy új hangzást hozzon létre, amit nem csak a bluezene kedvelõi fogadnak el.
Az „Eliminator” című albumuk 1983-ból egy újabb meglepetéssel szolgált. Először alkalmaztak szintetizátort hangzásvilágukban. Ezért elég poposra sikeredett a lemez. A következő „Afterburner” albumuk is hasonló zenei „díszítésekkel” készült. Egyesek szerint ezzel a lemezzel tett világhírnévre szert a zenekar. Ez volt az első lemezük, melyet akkortájt a „volt kommunista országokban” kiadtak a zenekartól. A nemcsak szigorúan a blueszenét kedvelő közönség soraiba is beférkőztek, univerzális stílusukkal minden zenei réteghez szóltak.
A nagylemez megjelenésével egyidőben kezdődött el a TV adta lehetőségek által egy új, addig nemigen kihasznált „bemutatkozási” forma, a videoklip. A ZZ Top is felismerte a TV erejét és azt, hogy a videóban látottak még jobban eladhatóvá teszik lemezeiket, a trió két gitárosa Hill és Gibbons szép hosszú Mikulás-szakállt növesztett, míg Beard (neve magyarul szakállt jelent) bajuszt és széles, fekete keretes napszemüveget viselt, ehhez jött az úgynevezett „golf kalap” és a szerelőnadrág A zenekar ezzel az új hóbortos kinézettel és szerelésben mutatkozott be a TV- nézőknek.
A 90-es években Gibbons-t az amerikai zenekritikusok a kor legkiemelkedőbb blues gitárosának tartották, aki saját bevallása szerint stílusát, inspirációját az angol Peter Green-tõl merítette. A ZZ Top-ék nemcsak zenéjükben képviselték a bluest, hanem bizonyos kuriozitásokkal is. Egy alkalommal a zenekar egyik tagjának eljuttattak egy széles deszkadarabot, amit állítólag Muddy Waters szülőházából szedtek le. Ezt a fadarabot Gibbons eljuttatta egy gitárépítőnek, aki egy csillag formájú gitárt kreált, ez a gitár „Muddywood” néven vonult be a blues-zene történelmébe.
A zenekar másképpen is támogatta a bluest. Koncerteket szerveztek, ahol gyűjtést rendeztek a tervezett Delta Blues Museum létrehozásához.
Dusty Hill 2021-ben elhunyt.Végakarata szerint helyébe Elwood Francis lépett, aki szakállat növesztett, hogy megmaradjon az együttes ismertető jele.
