Skip to content
ROCKNEMZEDÉK

ROCKNEMZEDÉK

Rocklegendák, nemzedékek rockzenéje

  • KEZDŐLAP
  • ROCKLEGENDÁK
    • Magyar rocklegendák
    • Rocklegendák külföld A-I
    • Rocklegendák külföld J-Q
    • Rocklegendák külföld R-Z
  • DALSZÖVEG MAGYARUL
    • Dalszöveg magyarul A-F
    • Dalszöveg magyarul G-K
    • Dalszöveg magyarul L-O
    • Dalszöveg magyarul P-Y
  • TÖRTÉNET A DAL MÖGÖTT
  • CIKKEK
  • ROCKHÍROCK
  • KONCERTFILMEK
    • Magyar koncertfilmek
    • Külföldi koncertfilmek
  • Toggle search form

Iron Maiden

Posted on 2015.07.22.2026.10.20. By rocknemzedek Nincs hozzászólás Iron Maiden bejegyzéshez

Az angol heavy metal banda elődjét 1975 karácsonyán Steve Harris basszusgitáros alapította, mint new-wave/punk formációt. Mellette a másik alapító atya Dave Murray gitáros volt, és bő három évtized elteltével még mindig ők ketten a vezéregyéniségek. Az első években még a korszellemnek megfelelően punkos lendületű rockzenét játszottak, később aztán a hangzás folyamatosan súlyosbodott, fémesedett. Időközben az erdeti énekest Paul Dayt Dennis Wilcockra cserélték, aki nagy Kiss rajongóként tűzzel, sminkkel és művérrel operált a színpadon. Sem az énekes színpadi megjelenése, sem a képességei jóformán semmiféle előrelépést nem jelentett a zenekar számára. A helyzet 1978-ban megváltozott, amikor Paul Dianno énekesként, Doug Sampson pedig dobosként csatlakozott a bandához. Az Iron Maiden, azaz a Vasszűz nevet egyébként egy középkori kínzóeszközről vették. A csapatnak legalább egytucatnyi különféle felállása volt a 70-es években, míg a főként punkklubjairól híres londoni East End környékén zenéltek. Jóllehet a Maiden egy metálbanda volt, melynek zenéjét elsősorban a Deep Purple, a Yes és a Black sabbath inspirálta, korai számaiknak ténylegesen punk felhangjai voltak. Az első kisebb sikerek után tagcserék következtek: a bőröket 1980-tól Clive Burr püfölte, Murray mellé pedig Denis Stratton érkezett második gitárosnak.

1979 szeptemberében sikerült leszerződniük az EMI-hoz és 1980 tavaszán megjelent a zenekar nevét viselő bemutatkozó album, amely akkorát szólt, hogy egészen a brit albumlista negyedik helyéig jutott. Ezt követően Európában a Judas Priest, míg Amerikában a Kiss előzenekaraként váltak ismertté. 1980 decemberében Stratton helyére Adrian Smith került. Soron következő, Killers című lemezükön gyakorlatilag semmiféle változás nem figyelhető meg, ott folytatták, ahol abbahagyták az előzőn; ennek oka, hogy a nóták zöme eredetileg a debüt-albumra készült. Minden jól alakult volna, ha Paul Dianno nem érzett volna egyre fokozódó vágyat a tudatmódosító szerek alkalmazására. Mivel drogozása már a munka rovására ment, ezért kénytelen-kelletlen útilaput kötöttek a talpára. Helyét a Samson frontembere, Bruce Dickinson vette át. Ezt megelőzően azonban Adrian Smith érkezett Stratton posztjára, aki a banda későbbi zenei arculatát erősen meghatározta. Ezt követően jelent meg a heavy metal egyik alaplemeze, a Number of the Beast. A stílus legendás alkotása hetekig vezette a brit albumlistát, illetve több mint harminc országban platina és gyémántlemez lett.

A sikerek ellenére némi árny vetült a korongot bemutató világ körüli turnéra, ugyanis az USA-ban a címadó, sátánistának minősített dal miatt jobboldali politikusok és bigott keresztény aktivisták tiltakozó akciókat szerveztek. Ez azonban végső soron pillanatnyi kellemetlenségnek volt tekinthető, mivel a botrányok csak tovább növelték a banda ismertségét és népszerűségét. Helyzetük a 90-es évek elejéig szilárd volt: évente piacra dobott nagylemezeik sorozatban az albumlisták élvonalában tanyáztak, fellépéseiket telt házak előtt bonyolították. Ezt megfejelendő, 1990-ben a Bring Your Daughter… to the Slaughter című nótájuk még a slágerlistát is vezette. Valljuk meg, ez azért egy metal banda életében nem sokszor adatik meg. A Number of the Beast megjelenését követően már a műfaj legnagyobbjai között szerepelt nevük, Steve Harris pedig hangszerének legjobbja volt a műfajban. A tagcserék azonban folytatódtak, 1982-ben Clive Burrtól túlzásba vitt kábítószer és alkoholfogyasztása miatt érzékeny búcsút kellett venniük, helyére a dobok mögé Nicko McBrain került. 1984/85-ben nagyszabású világ körüli turnét bonyolítottak le, melynek keretében Magyarországra is eljutottak.

Ekkor még csak a Budapest Sportcsarnok parkolójában engedték őket fellépni, mivel a szervezők attól tartottak, hogy a rajongók szétszedik az alig két évvel azelőtt átadott épületet. Érdekes módon a 80-as évek második felében még kétszer beengedték a bandát a vasfüggöny mögé a magyar hatóságok. Az MTK-stadion-ban adott látványos show-k nagyban hozzájárultak a műfaj hazánkban történő népszerűsítéséhez. A csapat mindig is sokat adott (és ad) a színpadi látványra. Volt olyan, hogy többemeletes ó-egyiptomi díszletek előtt zenéltek, az 1986-os turnéhoz pedig egy futurista utca részlete adta a hátteret. Ők használtak először fellépéseiken holografikus vetítéseket – halálra rémítve a tájékozatlan nagyérdeműt. Sikerüket azonban elsősorban a műfajban szokatlan zenei kreativitásuknak köszönhetik. Ennek jegyében 1986-os albumukon, a Somewhere in Time címűn kis változást vittek a hangzásba: néhány számban már szintetizátor is hallható volt. Ugyanebben az évben jelent meg első dupla koncertlemezük, a Live after Death, rajta Samuel Coleridge Vén tengerész című balladájának feldolgozásával. A csúcsra 1988 és 1992 között értek a Seventh Son of the Seventh Son és a Fear of the Dark című lemezükkel. A Seventh Son … ismét egy alapmű a műfaj történetében, sokak szerint a csapat legnagyobb alkotása. Az addig elképzelhetetlen magasságokba való emelkedést mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy 1988-ban a doningtoni Monsters of Rock fesztivál sztárvendégei ők voltak.

Mint már láttuk, semmi sem tart örökké. A 90-es évek elejére elfogyott a Vasszűzből is a lendület. Előbb Adrian Smith gitáros távozott, helyére Janick Gers került. 1993-ban aztán Bruce Dickinson is kikérte munkakönyvét, és szólókarrierbe kezdett. Az új „pacsirta” a több száz jelentkező közül kiválasztott Blaze Bayley lett. Természetesen megadták a módját a búcsúzásnak: egy hatalmas turnét hoztak össze, melyből később két sikeres koncertlemezt is kiadtak. Ezt követően a banda közel kétéves pihenőt tartott. Az új énekes teljesen más, jóval mélyebb hanggal rendelkezett, mint Dickinson, ez rengeteg rajongó szemét azóta is csípi. A hosszabb pihenő megtette hatását: az 1995-ben boltokba került The X Factor című új albummal nem sikerült a visszatérés az élvonalba, sőt a három évvel későbbi Virtual XI eladási példányszámai nem érték el a bűvös egymilliós határt. Ez esetükben a bukással ért fel. A helyzetet orvosolandó 1999-ben visszatért Bruce Dickinson és Adrian Smith, majd egy rendkívül sikeres világ körüli turné következett a reunion örömére. Az ezredfordulón aztán megérkezett a rajongók által várva várt új anyag, ismét Dickinson tolmácsolásában, a Brave New World. Az új évezredben a banda érezhetően visszavett az iramból, jószerével csak kiemelt eseményeken vállalnak fellépést, illetve háromévente kiadják a jól bevált recept szerint készített újabb korongjaikat. A csapat jelenlegi felállása: Steve Harris (basszusgitár), Bruce Dicidnson (ének), Dave Murray (gitár), Adrian Smith (gitár), Janick Gers (gitár), Nicko McBrain (dobok).

Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni az Iron Maiden hetedik „emberét”: a félig múmia, félig szörny-figura Eddie-t, aki állandóan jelen van a horrorfilmek által ihletett albumborítókon és természetesen az élő fellépéseken is fontos kellék. A banda kabalafiguráját Derek Riggs rajzolta egészen 1992-ig, de többször is újjászületett különböző művészek által. Komoly karriert futott be: megjelent egy lövöldözős számítógépes játékban, aminek a címe Ed Hunter, néhány könyvben, képregényekben és a csapattal kapcsolatos különböző dolgokon, plakátokon, képeslapokon. Az Iron Maiden a heavy metal egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb bandája. A csapat jelentősége és szerepe a műfaj történetében elvitathatatlan. A Motörhead, a Judas Priest, a Saxon és a Def Leppard mellett ők emelték ismét magasba a 70-es évek végére kifulladni látszó kemény zene zászlaját. Kortársaikhoz képest sokkal összetettebb és innovatívabb két szólógitárra épülő, váratlan tempóváltásokban gazdag zenéjüknek köszönhetően a 80-as évek elején taroltak. Ezt annak is köszönhették, hogy indulásuktól fogva nagy hangsúlyt fektettek a misztikumra, a horrorra, a véres történelmi események feldolgozására, melyek mind szövegeikben, mind képi világukban megjelennek. Ezek mellé ráadásként nyújtották a rajongóknak a rendkívül látványos, pirotechnikával bőségesen megtűzdelt színpadi show-t. Miközben Dave Murray és Adrian Smith kettős gitárjátéka és a légvédelmi szirénát megszégyenítő torkú Bruce Dickinson énekstílusa a metalban külön iskolát teremtett. A csapat tevékenysége nyomán a heavy metal több alváltozata alakult ki, többek között a power metal és a speed metal, valamint nagy hatással volt a két gitárt együtt megszólaltató heavy metal hangzására is.

Iron Maiden – Wasted Years
Rocklegendák külföld A-I Tags:Iron Maiden

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Iggy Pop
Next Post: The Doors

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

AC/DC (33)Aerosmith (4)Allman Brothers Band (1)Animals (2)Aphrodite's Child (2)Axl Rose (3)B.T.O. (3)Bad Company (1)Balázs Fecó (4)Barta Tamás (1)Beatles (11)Beatrice (7)Bee Gees (2)Bencsik Sándor (1)Bergendy (2)Bikini (1)Bill Haley (2)Black Sabbath (8)Blondie (2)Bob Dylan (2)Bob Geldof (1)Bob Marley (3)Bon Jovi (3)Bon Scott (5)Boomtown Rats (1)Boston (4)Brian Johnson (2)Bryan Adams (3)Byrds (1)Calling (1)Cardigans (1)Carlos Santana (1)CCR (4)Chris Isaak (2)Chuck Berry (2)Color (3)Cranberries (3)Cream (3)Crowded House (1)Cseke László (2)Cutting Crew (1)Daczi Zsolt (1)Deep Purple (13)Deák Bill Gyula (2)Dinamit (1)Dream Theater (1)Eagles (3)East (2)Edda művek (1)Eddie Vedder (2)ELP (2)Elvis Presley (1)Eric Clapton (1)Evanescence (1)Fleetwood Mac (8)Fonográf (2)Foreigner (2)Frank Zappa (1)Gary Jules (1)Gary Moore (3)George Harrison (1)Grand Funk Railroad (1)Green Day (4)Guns N'Roses (10)Heart (1)HIM (6)HIT (1)Hobo Blues band (2)Hot Chocolate (2)HétköznaPI CSAlódások (2)Illés (4)Iron Maiden (5)Janis Joplin (1)Jeff Beck (1)Jefferson Airplane (1)Jimi Hendrix (3)Joan Jett (1)Joe Cocker (1)John Lennon (4)Judas Priest (2)Kansas (1)Karthago (4)Kex (2)Kings of Leon (1)Kiss (3)Korál (4)Kurt Cobain (3)Kóbor János (4)Led Zeppelin (18)Leonard Cohen (1)LGT (3)Limp Bizkit (1)Linkin Park (5)Lord (3)Lynyrd Skynyrd (1)Manfred Mann (2)Marmalade (1)Megadeth (1)Metallica (12)Metro (2)Mini (2)Moby Dick (1)Monkees (1)Moody Blues (1)Motörhead (2)Mr. Big (2)Nagy Feró (5)Nazareth (7)Neil Young (7)New Seekers (1)Nightwish (3)Nirvana (13)No Doubt (1)Nonstop (1)Omega (11)Otis Redding (1)Ozzy Osbourne (4)P. Box (3)P. Mobil (7)Passenger (1)Patti Smith (2)Pearl Jam (2)Phil Collins (1)Pink Floyd (4)Piramis (10)Police (2)Procol Harum (2)Prognózis (1)Queen (9)R.E.M. (1)Radics Béla (3)Radiohead (1)Rainbow (3)Ramones (3)Rasmus (1)Red Hot Chili Peppers (4)Republic (5)Ringo Starr (1)Rod Stewart (1)Rolling Stones (9)Ronnie James Dio (3)Roy Orbison (1)Révész Sándor (5)Santana (1)Scampolo (1)Scorpions (5)Scott Mckenzie (1)Sex Pistols (3)Sheryl Crow (1)Shocking Blue (1)Simon & Garfunkel (7)Skorpió (1)Slade (4)Slash (1)Som Lajos (3)Soundgarden (2)Status Quo (5)Steppenwolf (1)Steven Tyler (1)Sting (1)Styx (1)Supertramp (1)Sutherland Brothers (1)Sweet (4)System Of A Down (2)T. Rex (2)Tankcsapda (1)Taurus (1)Ten CC (1)The Doors (4)The Mamas & The Papas (1)The Who (1)Thin Lizzy (2)Tunyogi Péter (1)Tátrai Tibor (1)U2 (2)Uriah Heep (4)Van Halen (3)Whitesnake (1)Woodstock (1)Yardbirds (2)ZZ Top (4)

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ

Copyright © 2025 ROCKNEMZEDÉK

Powered by PressBook Child WordPress theme