Az angol heavy metal banda elődjét 1975 karácsonyán Steve Harris basszusgitáros alapította, mint new-wave/punk formációt. Mellette a másik alapító atya Dave Murray gitáros volt, és bő három évtized elteltével még mindig ők ketten a vezéregyéniségek. Az első években még a korszellemnek megfelelően punkos lendületű rockzenét játszottak, később aztán a hangzás folyamatosan súlyosbodott, fémesedett. Időközben az erdeti énekest Paul Dayt Dennis Wilcockra cserélték, aki nagy Kiss rajongóként tűzzel, sminkkel és művérrel operált a színpadon. Sem az énekes színpadi megjelenése, sem a képességei jóformán semmiféle előrelépést nem jelentett a zenekar számára. A helyzet 1978-ban megváltozott, amikor Paul Dianno énekesként, Doug Sampson pedig dobosként csatlakozott a bandához. Az Iron Maiden, azaz a Vasszűz nevet egyébként egy középkori kínzóeszközről vették. A csapatnak legalább egytucatnyi különféle felállása volt a 70-es években, míg a főként punkklubjairól híres londoni East End környékén zenéltek. Jóllehet a Maiden egy metálbanda volt, melynek zenéjét elsősorban a Deep Purple, a Yes és a Black sabbath inspirálta, korai számaiknak ténylegesen punk felhangjai voltak. Az első kisebb sikerek után tagcserék következtek: a bőröket 1980-tól Clive Burr püfölte, Murray mellé pedig Denis Stratton érkezett második gitárosnak.

1979 szeptemberében sikerült leszerződniük az EMI-hoz és 1980 tavaszán megjelent a zenekar nevét viselő bemutatkozó album, amely akkorát szólt, hogy egészen a brit albumlista negyedik helyéig jutott. Ezt követően Európában a Judas Priest, míg Amerikában a Kiss előzenekaraként váltak ismertté. 1980 decemberében Stratton helyére Adrian Smith került. Soron következő, Killers című lemezükön gyakorlatilag semmiféle változás nem figyelhető meg, ott folytatták, ahol abbahagyták az előzőn; ennek oka, hogy a nóták zöme eredetileg a debüt-albumra készült. Minden jól alakult volna, ha Paul Dianno nem érzett volna egyre fokozódó vágyat a tudatmódosító szerek alkalmazására. Mivel drogozása már a munka rovására ment, ezért kénytelen-kelletlen útilaput kötöttek a talpára. Helyét a Samson frontembere, Bruce Dickinson vette át. Ezt megelőzően azonban Adrian Smith érkezett Stratton posztjára, aki a banda későbbi zenei arculatát erősen meghatározta. Ezt követően jelent meg a heavy metal egyik alaplemeze, a Number of the Beast. A stílus legendás alkotása hetekig vezette a brit albumlistát, illetve több mint harminc országban platina és gyémántlemez lett.

A sikerek ellenére némi árny vetült a korongot bemutató világ körüli turnéra, ugyanis az USA-ban a címadó, sátánistának minősített dal miatt jobboldali politikusok és bigott keresztény aktivisták tiltakozó akciókat szerveztek. Ez azonban végső soron pillanatnyi kellemetlenségnek volt tekinthető, mivel a botrányok csak tovább növelték a banda ismertségét és népszerűségét. Helyzetük a 90-es évek elejéig szilárd volt: évente piacra dobott nagylemezeik sorozatban az albumlisták élvonalában tanyáztak, fellépéseiket telt házak előtt bonyolították. Ezt megfejelendő, 1990-ben a Bring Your Daughter... to the Slaughter című nótájuk még a slágerlistát is vezette. Valljuk meg, ez azért egy metal banda életében nem sokszor adatik meg. A Number of the Beast megjelenését követően már a műfaj legnagyobbjai között szerepelt nevük, Steve Harris pedig hangszerének legjobbja volt a műfajban. A tagcserék azonban folytatódtak, 1982-ben Clive Burrtól túlzásba vitt kábítószer és alkoholfogyasztása miatt érzékeny búcsút kellett venniük, helyére a dobok mögé Nicko McBrain került. 1984/85-ben nagyszabású világ körüli turnét bonyolítottak le, melynek keretében Magyarországra is eljutottak.

Ekkor még csak a Budapest Sportcsarnok parkolójában engedték őket fellépni, mivel a szervezők attól tartottak, hogy a rajongók szétszedik az alig két évvel azelőtt átadott épületet. Érdekes módon a 80-as évek második felében még kétszer beengedték a bandát a vasfüggöny mögé a magyar hatóságok. Az MTK-stadion-ban adott látványos show-k nagyban hozzájárultak a műfaj hazánkban történő népszerűsítéséhez. A csapat mindig is sokat adott (és ad) a színpadi látványra. Volt olyan, hogy többemeletes ó-egyiptomi díszletek előtt zenéltek, az 1986-os turnéhoz pedig egy futurista utca részlete adta a hátteret. Ők használtak először fellépéseiken holografikus vetítéseket - halálra rémítve a tájékozatlan nagyérdeműt. Sikerüket azonban elsősorban a műfajban szokatlan zenei kreativitásuknak köszönhetik. Ennek jegyében 1986-os albumukon, a Somewhere in Time címűn kis változást vittek a hangzásba: néhány számban már szintetizátor is hallható volt. Ugyanebben az évben jelent meg első dupla koncertlemezük, a Live after Death, rajta Samuel Coleridge Vén tengerész című balladájának feldolgozásával. A csúcsra 1988 és 1992 között értek a Seventh Son of the Seventh Son és a Fear of the Dark című lemezükkel. A Seventh Son ... ismét egy alapmű a műfaj történetében, sokak szerint a csapat legnagyobb alkotása. Az addig elképzelhetetlen magasságokba való emelkedést mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy 1988-ban a doningtoni Monsters of Rock fesztivál sztárvendégei ők voltak.

Mint már láttuk, semmi sem tart örökké. A 90-es évek elejére elfogyott a Vasszűzből is a lendület. Előbb Adrian Smith gitáros távozott, helyére Janick Gers került. 1993-ban aztán Bruce Dickinson is kikérte munkakönyvét, és szólókarrierbe kezdett. Az új „pacsirta" a több száz jelentkező közül kiválasztott Blaze Bayley lett. Természetesen megadták a módját a búcsúzásnak: egy hatalmas turnét hoztak össze, melyből később két sikeres koncertlemezt is kiadtak. Ezt követően a banda közel kétéves pihenőt tartott. Az új énekes teljesen más, jóval mélyebb hanggal rendelkezett, mint Dickinson, ez rengeteg rajongó szemét azóta is csípi. A hosszabb pihenő megtette hatását: az 1995-ben boltokba került The X Factor című új albummal nem sikerült a visszatérés az élvonalba, sőt a három évvel későbbi Virtual XI eladási példányszámai nem érték el a bűvös egymilliós határt. Ez esetükben a bukással ért fel. A helyzetet orvosolandó 1999-ben visszatért Bruce Dickinson és Adrian Smith, majd egy rendkívül sikeres világ körüli turné következett a reunion örömére. Az ezredfordulón aztán megérkezett a rajongók által várva várt új anyag, ismét Dickinson tolmácsolásában, a Brave New World. Az új évezredben a banda érezhetően visszavett az iramból, jószerével csak kiemelt eseményeken vállalnak fellépést, illetve háromévente kiadják a jól bevált recept szerint készített újabb korongjaikat. A csapat jelenlegi felállása: Steve Harris (basszusgitár), Bruce Dicidnson (ének), Dave Murray (gitár), Adrian Smith (gitár), Janick Gers (gitár), Nicko McBrain (dobok).

Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni az Iron Maiden hetedik „emberét": a félig múmia, félig szörny-figura Eddie-t, aki állandóan jelen van a horrorfilmek által ihletett albumborítókon és természetesen az élő fellépéseken is fontos kellék. A banda kabalafiguráját Derek Riggs rajzolta egészen 1992-ig, de többször is újjászületett különböző művészek által. Komoly karriert futott be: megjelent egy lövöldözős számítógépes játékban, aminek a címe Ed Hunter, néhány könyvben, képregényekben és a csapattal kapcsolatos különböző dolgokon, plakátokon, képeslapokon. Az Iron Maiden a heavy metal egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb bandája. A csapat jelentősége és szerepe a műfaj történetében elvitathatatlan. A Motörhead, a Judas Priest, a Saxon és a Def Leppard mellett ők emelték ismét magasba a 70-es évek végére kifulladni látszó kemény zene zászlaját. Kortársaikhoz képest sokkal összetettebb és innovatívabb két szólógitárra épülő, váratlan tempóváltásokban gazdag zenéjüknek köszönhetően a 80-as évek elején taroltak. Ezt annak is köszönhették, hogy indulásuktól fogva nagy hangsúlyt fektettek a misztikumra, a horrorra, a véres történelmi események feldolgozására, melyek mind szövegeikben, mind képi világukban megjelennek. Ezek mellé ráadásként nyújtották a rajongóknak a rendkívül látványos, pirotechnikával bőségesen megtűzdelt színpadi show-t. Miközben Dave Murray és Adrian Smith kettős gitárjátéka és a légvédelmi szirénát megszégyenítő torkú Bruce Dickinson énekstílusa a metalban külön iskolát teremtett. A csapat tevékenysége nyomán a heavy metal több alváltozata alakult ki, többek között a power metal és a speed metal, valamint nagy hatással volt a két gitárt együtt megszólaltató heavy metal hangzására is.