1964-ben alakult amerikai folkrock és pszichedelikus rockzenekar.

A hatvanas évek egyik legsikeresebb amerikai formációja volt a The Byrds együttes. Listavezető dalaik, előkelő helyre került albumok jelezték, hogy az Egyesült Államokban is volt igény arra a vokális hangzásra, amelyet az óvilágban a Beatles és követői honosítottak meg.

A The Byrds zenei világára a Beatllesen kívül hatott Pete Seeger folkzenéje csakúgy, mint az Everly Brothers folkos rock and rollja, Bob Dylan sokrétű muzsikája és a pszichedelikus rock is. Más kérdés, hogy Bob Dylan dalai előadásukban jórészt elvesztették a protest tartalmat. 

Egy évtizeden át működött folyamatosan a zenekar, s ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy bekerüljön a rock and roll halhatatlanjai közé. A Rolling Stone magazin 2004-ben minden idők 100 legjobb együttesének listáján a 45. helyre sorolta őket.

Az együttes eredetileg trióként kezdte, Michael Clark és Chris Hillman még az alakulásuk évében csatlakozott a „hangadó” hármashoz. Az ötfős csapat kialakulásakor gyakorlatilag egyenértékű muzsikusok találkoztak, a vezető tulajdonképpen Jim McGuinn volt. Gene Clark egy idő után nem találta helyét, s 1966-ban távozott a zenekarból. A kvartett formáció sem volt túlságosan hosszú életű, hiszen David Crosby és Mike Clarke is távozott 1967-ben. Gram Parsons a country rock egyik prominens előadója csatlakozása egye időre megmentette a zenekart, ám Parsons és Hillman is távozott, s ettől kezdve a zenekar feloszlásáig tartott a zenészkeringő.

Az együttes egyedi hangzásához jelentős mértékben hozzájárult McGuinn egyénisége és ritkaságnak számító tizenkét húros Rickenbacker gitárja. Dave Crosby jellegzetes énekhangja szintén felismerhetővé tette a Byrdst, amelynek vokálja kétségtelenül a legjobbak közé tartozott.

Az együttes első albuma 1965-ben jelent meg, s címadó dala még ugyanabban az évben a Billbord első helyezettje lett. Ugyanebben az évben jelent meg a Turn, Turn,Turn! című nagylemez, ennek a címadója is az élre került. Több listavezető száma ugyan nem volt a zenekarnak, de kedvelt koncertsiker volt többek között a Dylantől örökölt All I Really Want To Do, a Chimes of Freedom, a The Bells of Rhymney , a He Was a Friend of Mine (McGuinn feldolgozása), a The Worlds Turns All Around Her (Gene Clark szerzeménye),

Az 1966-os esztendő Byrds-örökzöldje a Fifth Dimension, a Mr Spaceman, a What’s Happening???, az Eight Miles High. Az 1967-es Younger Than Yesterday lemezről a So You Want To Be a Rock’n Roll Star volt a legkedveltebb, bár nem került a listák élvonala közelébe.
Az együttes 1966-tól egyre inkább a pszichedelikus zenei világ felé fordult, bár a folkos énjét soha nem tagadta meg. A pszichedelikus rock egyik jellemző példája a Byrds pályáján a Younger Tha Yesterday album volt.

A nagy korszak 1968-ra véget ért, az alapító zenészek közül egyedül Roger McGuinn maradt. Gram Parsonsszal ismét stílusváltás következett, ezúttal a country rock felé. 

A zenekar végül 1973-ban feloszlott, bár az eredeti tagok egy időre ismét összejöttek 1972-1973-ban. Több zenész fontos szerepet kapott különböző formációkban : a legtöbbre Crosby vitte a Crosby, Stills&Nash formációval.

Az eredeti tagok találkoztak akkor is, amikor a Byrds a rock and roll halhatatlanja lett 1991-ben, majd 2000-ben is volt egy meglepetésszerű közös fellépésük. Az eredeti zenészek közül Gene Clark 1991-ben Mike Clarke 1993-ban elhunyt.