Rocktörténelmi helyszínné lett az abonyi vasútállomás melletti kiskocsma 1984. április 6-án. Itt és ekkor lépett fel a P. Mobil több rekesz Kőbányai világosért és több tányér pacalért. S egy nagy alumínium fazéknyi töltött káposztáért. Az Ifjúsági Magazin persze innen sem hiányozhatott. Mi is szerettük a pacalt és a töltött káposztát. A Kőbányait is, de azt ifjúsági lap lévén, csak rangrejtve ittuk.
Történt pedig, hogy hazánk felszabadulásának 39 évfordulója környékén Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője, vokalistája, clownja, Jolly Jokere, showmanje, esze, ötletembere felhívta a szerkesztőséget, mondván, különleges ajánlata van. A hívás fontos előzménye, hogy az Ifjúsági Magazin mindig is nagyon jó kapcsolatokat ápolt a P. Mobil együttessel, Lóri gyakran feltűnt a Dohány utcai szerkesztőségben, szívességből sokszor részt vett a szerkesztőség rendezvényein, író-olvasó találkozóin. Czippán György akkori főszerkesztő-helyettessel pedig kifejezetten barátoknak számítottak. Az IM egyébként is látványosan babusgatta a magyar rockzene akkori „Robin Hoodjait”, a P. Mobilt, a Beatricét, a Hobo Blues Bandet és a többi, a hatalom által cseppet sem kedvelt és „Jerikó falain” kívül maradt rockegyüttest.

Nem véletlen, hogy ezek a társulatok is felléptek az Ifjúsági Magazin, valamint az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda által szervezett Élő magazin a rock jegyében című óriáskoncerten. Ennek az 1980. augusztus 23-án megrendezett és később Fekete Bárányok néven elhíresült és az óbudai hajógyári szigeten megrendezett bulinak éppen most volt a harmincadik évfordulója. (Erről emlékezett meg napjaink legjobb rockzenei szakírójának számító Sebők János, az IM poprovatának egykori vezetője a Volt közöttünk három szép fekete birka című pompás elemzésében, a Népszabadság 2010. augusztus 14-i számában.)

Schuster elmondta, hogy meghívták őket a Szolnok melletti Abony egyik kiskocsmájába, hogy sörért és vacsoráért nyomjanak le egy bulit, s lenne-e kedvünk elkísérni őket egy újságíróval és fotóssal. Persze, hogy volt! Úgy emlékszem, Lóri úgy konferálta fel a Mobil-bulit, hogy ez lesz az együttesének az utolsó fellépése, ám mint később kiderült, az örökmozgóknak jó másfél év múlva, 1985. december 28-án, Kaposváron volt a búcsúbulija. Ezután legközelebb 1992 őszén álltak újra össze.

Urbán Tamás fotóriporter kollégám szürke Dáciájával összeszokott párosként követtük a P. Mobil viselt VW-mikrobuszát, melybe zenészeken kívül a teljes felszerelés elfért. (A Rolling Stones cucca manapság ötven-hatvan kamionnal rója az európai országutakat egy-egy koncertturnén, igaz, ők talán sosem játszottak Guinness-sörért és brit pacalért.)

A III. osztályú, orosz szamovárral és matyótányérokkal dizájnolt abonyi kocsmában, ahol még porcelánfazékból, hosszú alumínium kanállal mérték a fröccsnek való borocskát, és a pult függönydarabkával letakart vitrinjéből fasírttal és rántott hússal bélelt száraz zsemléket is lehetett kapni, jó, ha harmincan voltak. Akik pedig eljöttek, azoknak valójában mindegynek tűnt, hogy a Kétforintos dalt éneklik vagy az Akácos utat, úgy bekőbányaiztak, meg becsépálinkáztak. (Csépálinka = fekete címkés cseresznyepálinka.)

Azért Lóriék becsületére legyen mondva, nyomták rendesen, mintha csak egy rockarénában lettek volna. Ekkor már a zseniális gitáros, Bencsik Samu helyett Sárvári Vilmos pengette, a billentyűket pedig a Cserháti Istvánt váltó Zeffer András kezelte. A P. Mobil megdolgozott a töltött káposztáért, a pacalért, a Kőbányaiért, Urbán Tamás becsülettel bevilágította a nem éppen Művészetek Palotája eleganciájú, akusztikájú kocsmahelyiséget, olykor a kocsmapulton álldogálva rendezgette az est szereplőit, a „közönséget”. A hangulatra jellemző, hogy a kocsma gebinese műanyag boroskannával a kezével lejtett és énekelt duettet Schuster Lórival.

A hivatalos záróra után kezdődött az igazi buli, hátul, a melegkonyhában. Isteni pacal, káposzta, hűtött Kőbányai, utóbbi ma már retrósörnek számítana, s persze, anekdoták tömkelege, ahogyan ez Schuster Lórihoz illik. A P. Mobil felélte, megette, elitta e különleges koncert honoráriumát. S amikor már azt hittük, mindennek vége, több poén sincs már, s indultunk volna hazafelé, a VW-mikrobusz ablakán bekopog egy bőrszerkós srác, s azt kérte Lóritól, mivel már az összes vonat elment, vigyék már el a legközelebbi városig. Schuster azonban lehűtötte a lelkesedését: „Tudod, öreg, melyik itt a legközelebbi város? Bécs! Oda meg most nem megyünk!”
Hát, így került bele Abony a rocktörténelembe.
forrás: rimretro.hu Csontos Tibor
fotó: Urbán Tamás
