Slade

A Slade egy angol rockzenekar, amely 1966-ban alakult Wolverhamptonban.
 Az 1970-es évek elején, a glam rock korszakban váltak ismertté, 17 egymást követő top 20-as slágert és hat első helyezést értek el a brit kislemezlistán. 

Az alapfelállás: Dave Hill (gitár), Noddy Holder (ének, gitár), Jimmy Lea (basszusgitár, billentyűk) és Don Powell (dob) 

A British Hit Singles & Albums az 1970-es évek legsikeresebb brit együttesének nevezi őket a kislemezeladások alapján. Ők voltak az első olyan előadók, akiknek három kislemeze is első helyezést ért el a slágerlistákon; az együttes mind a hat slágerét Noddy Holder és Jim Lea írta. 2006-ban az összes eladásuk az Egyesült Királyságban 6 520 171 darab volt, és a legkelendőbb kislemezük, a "Merry Xmas Everybody" több mint egymillió példányban kelt el. 1999-ben a BBC It's Slade című dokumentumfilmje szerint a zenekar világszerte több mint 50 millió lemezt adott el.

A Slade-et számos előadó a legkülönbözőbb műfajokból említette hatásaként, köztük a Nirvana, a Smashing Pumpkins, a Ramones, a Sex Pistols, a The Undertones, a Runaways, a Clash, a Kiss, a Mötley Crüe, a Poison, a Def Leppard, a Twisted Sister, a Replacements, a Cheap Trick, az Oasis, a Quiet Riot. Az Illustrated Encyclopaedia of Music beszámol Holder erőteljes énekhangjáról, a gitáros Dave Hill ugyancsak lenyűgöző öltözködéséről és a dalcímeik szándékos elírásáról (mint például a "Cum On Feel the Noize" és a "Mama Weer All Crazee Now"), amelyekkel közismertté váltak.

A Slade minden tagja Black Country-ból származik. Több mint 30 albumot adtak ki, melyek közül három az Egyesült Királyság albumlistájának első helyét érte el. 2016-ig 315 hetet töltöttek a brit slágerlistákon, és 24 top 30-as brit slágert szereztek.

A csapat eredetileg 1966 tavaszán alakult The In-Be-Tweens néven, rendszeresen játszottak soul és rock számokat. 
Egyetlen ismeretlen kislemezen, a "You Better Run"-on kívül (amelynek szerzője a későbbi Runaways-zeneszerző Kim Fowley volt) azonban soha nem adtak ki más felvételt. A '60-as évek végére Ambrose Slade-re változtatták nevüket, és leszerződtek a Fontana kiadóhoz. 
Ekkoriban skinhead külsőt vettek fel ((Dr. Martin csizma, borotvált fej) és koncertjeiken állandó volt a balhé.
Nem sokkal később a kvartett összeállt Chas Chandler menedzserrel, (az Animals együttes volt basszusgitárosa), aki azonnal javasolta, hogy a csapat rövidítse le a nevet Slade-re, gyökeresen átalakíttatta a zenekar kinézetét: hajukat megnövesztve, csillogó jelmezekbe öltöztetve adták elő új számaikat. Ez az új irányvonal 1971-ben kezdett kifizetődni a "Get Down and Get With It" című 16. helyezett brit kislemezzel, amely hamarosan klasszikus kislemezek sorát indította el, és a Slade-et az egyik legkedveltebb zenekarrá tette
Egy másik trükköt is bevetettek, a humorosan elírt dalcímeket, mint a "Coz I Luv You", "Look Wot You Dun", "Take Me Bak 'Ome", "Mama Weer All Crazee Now", "Gudbuy t'Jane", "Cum on Feel the Noize", "Skweeze Me, Pleeze Me" és a "Merry Xmas Everybody" (ez utóbbi még évekig minden ünnepi szezonban újra felkerült a slágerlistákra). 

Több betörési próbálkozásuk az amerikai piacra sikertelen maradt (a brit és az amerikai teljes albumok tracklistái eltérnek egymástól), bár az olyan albumokat, mint a Slade Alive! és a Slayed? a glam-korszak legjobb albumai között tartják számon.

A Slade továbbra is gyártotta a  slágereket, köztük az olyan számokat, mint a "My Friend Stan", az "Everyday", a "Bangin' Man", a "Far Far Away", a "How Does it Feel" és az "In for a Penny", de a 70-es évek közepére a glam rock hanyatlásával és a punk megjelenésével egyre jobban háttérbe kerültek.
A zenei irányzat változása ellenére a Slade kitartott a stílusa mellett, és folytatta a turnézást és az albumok kiadását.
Ahogy az 1977-es Whatever Happened to Slade? című albumuk címe is bizonyította, a csapat humora a slágerlisták éléről való lecsúszásuk ellenére is megmaradt. 

 A nagyszámú, elkötelezett rajongótábor továbbra is támogatta a csapatot, és az 1980-as Reading Festivalon olyan koncertet adtak, amelyet a nap egyik legjobbjának tartott a kritika.
Ez hirtelen megújult érdeklődést eredményezett az együttes iránt, és a Slade hat év után először ért el sikert ismét olyan dalokkal, mint az 1981-es "We'll Bring the House Down" és a "Lock up Your Daughters".
Ez idő tájt kaptak egy lökést az államokban is, az amerikai pop-metal csapat, a Quiet Riot jóvoltából, akik 1983-ban a "Cum on Feel the Noize" című dalukat dolgozták fel sikeresen, ami a slade 1984-es Keep Your Hands Off My Power Supply című albumának (amit egy évvel korábban The Amazing Kamikaze Syndrome néven adtak ki az Egyesült Királyságban) erős listás szereplését eredményezte.

A Slade ezután két amerikai MTV/rádiós slágert is szerzett, a "Run Runaway"-t és a "My Oh My"-t. Holder és Lea ez idő tájt egy másik előadó producereként is kipróbálták magukat, amikor a Girlschool 1983-as Play Dirty című kiadványát menedzselték. 
Egy másik teljesen új stúdiókiadás, a Rogues Gallery, és a Quiet Riot egy másik klasszikus Slade-dal ("Mama Weer All Crazee Now") feldolgozása ellenére a Slade nem tudta megtartani újonnan szerzett amerikai közönségét vagy újraéledt brit rajongótáborát, és végül ismét eltűntek szem elől

Az eredeti felállás 1992-ben feloszlott, de még ebben az évben Slade II néven újra összeálltak. A zenekar számos felállásváltással a mai napig működik. Nevüket is visszarövidítették Slade-re.

2016, április 8

Az Egyesült Államokban a slágerlista csúcsának közelébe jutott Paul Simon és Art Garfunkel duójának eredetileg megjelent The Sound Of Silence című örökzöldje, köszönhetően…

2015, július 17

2019, március 10

A Karthago együttes eddigi 39 esztendős rockzenei munkássága, - minden idők legrégebben együtt muzsikáló tagjaival,- egy elképesztően tartós és töretlenül sikeres történet.…

2015, április 7

H.I.M. - Join Me in Death

Ez a világ egy könyörtelen hely
És mi vagyunk itt ketten csak vesztesek.
Hát mielőtt az…