
|
verje a napfény arcomat csillag hozza álmomat idő s tér vándora vagyok hogy átéljem múltamat s a bölcs faj vénjei közt üljek kiket a világ ritkán mutat napokról szólnak melyekre várnak míg egyszer mind megnyilvánulnak eleven nyelvükön szavak s dalok simogatják fülemet de egy szóra sem emlékszem bár világos volt a történet ó repültem mama nem tagadhatom szememben megbarnul minden ahogy a nap perzseli a földet homokkal teli a szemem amint a sivatagot szemlélem a helyet hol jártam nem lelem ó viharpilóta ki nem hagy nyomot mint az álomgondolatok vigyázd az ösvényt mely idejuttatott sárgán áradó homok Sangri-Lám nyári nap alatt visszatérek biztosan mint a por lebeg magasan Kasmír felett négy szél atyja repíts át az évek tengerén nem kell étel csak egy fedetlen arc a rémes szorosok mentén |
Göbölyös N. László
